A meleg forradalom győzelme után
Amerikában öt évtized alatt győzött a melegjogi forradalom, és elérte céljainak döntő többségét. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy közben felfalja saját gyermekeit. Az etnikai kisebbségeket és a transzokat képviselő radikális baloldali szervezetek már a melegeket is az elnyomó rendszer privilegizált helyzetű kiszolgálóinak tekintik.
Forrás: Pinterest
A helyzetről a Metazin ad összefoglalót.
„Minden politikai mozgalom aktivistái szembe találhatják magukat az egzisztenciális kérdéssel, hogy mi lesz azután, ha a mozgalom eléri céljait” – mereng a Quillette magazinban Maxwell Meyer, a bostoni meleg büszkeség felvonulások lefújása kapcsán.
A kulturális sokszínűség teoretikusai általában azt vélelmezik, hogy a különböző kisebbségek majd karöltve segítik egymást a társadalmi előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés lebontásában, és az egyenlőség megteremtésében. A bostoni pride körüli botrányok azonban rácáfolni látszanak erre.
A keleti parti város a melegjogi törekvések jelképes szülőhelye volt: 1971-ben itt rendezték az Egyesült Államok első meleg büszkeség felvonulását. 2015 óta azonban a pride-ot szervező bizottságot szakadatlanul bírálják a Black Lives Matter mozgalom aktivistái.
A BLM azt követeli, hogy az LBGT szervezetek határozattan álljanak ki a QTBIPOC, vagyis a queerek, a transzneműek és az etnikai kisebbségek tagjai mellett. Az elmúlt években a BLM nyomására a bostoni pride felvonulások során külön megemlékeztek a rendőri erőszak fekete áldozatairól. Ennek ellenére a BLM aktivistái egyre hangosabban vádolták a pride szervezőit azzal, hogy nem szentelnek elég figyelmet az etnikai kisebbségek tagjainak és a transzoknak, továbbá a palesztin nép elnyomásának. Az antikapitalista BLM részéről azt is kifogásolták, hogy a pride felvonuláson helyet kapnak a melegek mellett kiálló nagyvállalatok, republikánus politikusok, rendvédelmi szervezetek és Izrael állam képviselői.
