Fegyverek között hallgathat-e a tizedik múzsa?
A jeruzsálemi filmfesztiválnak a Táncoló arabok (Dancing Arabs) című alkotással kellett volna nyitni, de a július 10-i szeánszot el kellett halasztani “ a helyzet eszkalációja miatt”. Lehet-e szavuk a filmeseknek a több mint 60 éve húzódó konfliktusban?
A Jeruzsálemi Filmfesztivál (fotó: hollywoodreporter.com)
Eran Riklis filmje egy fiatal izraeli arab történetét mondja el, akit egy jeruzsálemi iskolába küldenek, ahol nehéz integrálódni.
“A Táncoló arabok a zsidók és az arabok bonyolult kapcsolatát vizsgálja Izraelben, a regionális események kihatását a népekre és . annak a fiatalembernek az útját, aki próbál kikerülni egy láthatóan előre meghatározott létből.” idézi a Figaro a film ismertetőjét. Ez a néhány szó koncentráltan tartalmazza mindazokat a kérdéseket, amelyek körülveszik az izraeli mozit, miközben az izraeli hadsereg szárazföldi hadjáratot indított a gázai övezetben. Közben nyolc elkötelezett rendező hívott fel tűzszünetre a fesztiválon.
„A mozinak, értelmezésem szerint, mindig foglalkoznia kell a környezetével. Azt gondolom, hogy az izraeli mozinak különösen foglalkoznia kell a politikai, a szociális és a személyes helyzetekkel. Nem szabad elveszítenünk a kapcsolatot a valósággal, ezt kísérlem meg minden filmemben” – nyilatkozta Eran Riklis, a petíció egyik támogatója.
Shira Geffen is aláírta a felhívást a tűzszünetért. Elmondja, hogy az aláírók csoportja először arra gondolt, hogy visszavonja a filmjeit a fesztiválról mielőtt úgy döntött, hogy tribünként használja. A rendezőnő szerint a rendezőknek foglalkozniuk kell a konfliktussal. A legutóbbi filmje, a Self Made, amelyet az idén mutattak be Cannes-ban két nő ‚- egy izraeli és egy palesztin- történetét mondja el. A két nőnek életet kell cserélnie egy vámnál elkövetett tévedés miatt. Abszurd komédia a helyzet erős bírálata érdekében.
A petíció nagy vitát váltott ki a mozi civil funkciójáról, megmozgatta az egyes társadalmi rétegeket és felidézte, hogy a politikusok és az alkotók között néha feszültek a kapcsolatok. Ariel Schweitzer filmtörténész és kritikus mondja: “ Valahányszor egy film kritizál, Limor Livnat izraeli kulturális miniszter apellál. A felhívást azzal vádolta, hogy tetszést akartak az aláírók vele aratni Európában.
