„Ez a kéz nem tiszta” – Akik visszaadták az állami támogatást

Egy hónap alatt a visszautasított állami támogatás mindössze töredékét gyűjtötték össze, a 35 tagszervezet a projektjei megvalósíthatóságát mégsem félti. Úgy látják, olyan döntést hoztak, amely a rövid távú nehézségek ellenére nemcsak évek, hanem évtizedek múlva is vállalható lesz. A Memento70 forrásteremtő szövetség az Orbán-kormány emlékezetpolitikájának bojkottjaként jött létre, többek között a Szabadság téri emlékmű elleni tiltakozásul és a holokauszt-emlékév programjainak független megvalósítása érdekében. Interjú Harsányi Andrással és Toronyi Zsuzsannával, a projekt kampánymenedzserével, illetve szóvivőjével.

hvg.hu: A Memento70 létrejötte egyszerre tűnik tagadásnak és célkitűzésnek. Hogyan definiálják magukat? Szövetség? Mozgalom?

Harsányi András: A Memento70 35 civil szervezet és magánszemély forrásteremtő szövetsége. Minden tagunk sikerrel pályázott az NCA (Nemzeti Civil Alapprogram, mai neve NEA – Nemzeti Együttműködési Alap, de a civil szférában ma is NCA-nak emlegetik – a szerk.) pályázatára, de lelkiismereti okokból mind úgy döntöttek, hogy ezeket a pénzeket nem hívják le. Most közösen összeálltak, hogy együtt próbálják meg az így kiesett támogatást pótolni. Ez Magyarországon elsősorban adományteremtési mozgalom, de külföldön próbálunk más eszközöket használni: ahol tudunk, pályázunk is.

hvg.hu: A honlapjukon olvasható: azért nem fogadják el az állami támogatást, mert „az eredményhirdetés idejére nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi emlékezetpolitikai gyakorlat nem tükrözi hűen a valóságot”. Pontosan mit nehezményeznek a kormány részéről leginkább?

H. A.: Valószínűleg mindegyik tagunk kicsit más miatt döntött úgy, hogy nem használja fel a civil alap forrásait, de az ok mindenütt lelkiismereti: a magyar kormány három szimbolikus aktusa. Az egyik az elhíresült Szabadság téri emlékmű kérdése, a másik a Veritas Intézet vezetőjének, Szakály Sándornak a kijelentése, a harmadik pedig a Sorsok Háza projekt, amely egy második holokausztmúzeum lenne Budapesten. Ezzel többek között az a probléma, hogy a koncepciójáról vészesen keveset tudunk.

hvg.hu: Miért nem deklarálják ezt a három indokot a Memento70 bemutatkozásában? Esetleg attól tartanak, hogy vesztenének olyan támogatókat, akik nem ennyire kormánykritikusak?

H. A.: Nem. Ezt azért nem mondjuk, mert nem tudjuk biztosan, hogy mindegyik tagunk emiatt a három szimbolikus aktus miatt mondta-e vissza a civil alap forrásait. Biztos van olyan tagunk, amelyiknél a problémák sokkal korábban keletkeztek, és biztos vannak olyanok is, amelyiknél Szakály Sándor kijelentése még nem verte ki a biztosítékot, de a Szabadság téri emlékmű már igen, és így tovább. Ezért fogalmaztunk úgy, hogy „lelkiismereti okokból”, hiszen nem végeztünk kutatást a 35 tagunk között.

hvg.hu: Milyen folyamat eredményeként álltak össze 35-en? Megkeresték mind a közel 400 nyertes pályázat gazdáját, hogy csatlakoznak-e?

Toronyi Zsuzsanna: Lavinaszerűen indult az egész. Benne volt a levegőben, hogy valami baj van azzal, ami állami szinten történik, de talán az érsekújvári zsidó hitközség volt az, amely először visszamondta a NCA-támogatást.
Az interjúalanyok

H. A.: A Mazsihisz visszalépése kapta aztán a legnagyobb sajtónyilvánosságot. Ők találták ki, hogy hívjuk össze ezeket a szervezeteket, és próbáljuk meg egyetlen ernyőszervezet, szövetség alá rendezni őket. Akikről megtudtuk, hogy visszaadták az NCA-pénzt, azokat meghívtuk egy kerekasztal-beszélgetésre.

T. Zs.: Nekem a József Attila Kör (JAK) visszamondása volt a határpont, tehát amikor már nem csak zsidószervezetek, hanem teljesen civilek is mellénk álltak. Az átszakított egy gátat sok más szervezetnél is. Van egy pont, ameddig még nagyon komoly elhatározást igényel egy ilyen lelkiismereti döntés meghozatala, de onnantól az ember már csak tisztességesen igazodik azokhoz, akikhez egyébként szokott.

H. A.: A JAK azért jó példa, mert abból látszik, hogy ez nem zsidó ügy. Ha a történelmet átírjuk vagy megpróbáljuk elferdíteni úgy, ahogy az aktuálpolitikai helyzetnek épp megfelel, akkor az sehova nem vezet, semmiképp sem jó. Tagjaink mindannyian így gondolják.

A teljes cikk itt olvasható.