Európai álom – hová tűnik el naponta több ezer menekült Görögországban?

Írta: Banai Tibor Péter/atlatszo.hu - Rovat: Hírek - lapszemle, Külföld

Mindenki azt jósolta, hogy a tél megállítja, vagy legalább jelentősen lelassítja a menekültek áradatát. Nem így történt. A hideg és a rossz idő ellenére a görög szigetekről naponta több ezer menekült érkezik Athén kikötőjébe, Pireuszba, míg a makedón-görög határon csak a szírek, irakiak és az afgánok mehetnek tovább, az ő lélekszámuk viszont csupán a százas nagyságrendet éri el. A kérdés adja magát, hol van a hiányzó menekülttömeg?

Menekültek és migránsok próbálnak átjutni Törökországból a görögországi Chios-szigetre Fotó: AP/Emre Tazegul)

Jelenleg Európában a legnagyobb illegális üzlet az embercsempészet. Óriási összegek vándorolnak zsebekből zsebekbe, és meglepően sok európai ország érintett ez ügyben, még mi is. Azzal, hogy Magyarország kerítést épített, a probléma még nem szűnt meg. Az átvágott kerítésszakaszokon naponta több tucat ember próbálkozik bejutni az országba. Van, akit lefülelnek, és biztosan van, aki valahogy bejut. Akkora pénzek mozognak, hogy a csempészeknek megéri kockáztatni.

A fő útvonal Európába még mindig a görög-makedón-szerb út, de egyre többen érkeznek Szerbiába egy kis kerülővel, Bulgária felől is. Ezek az emberek Dimitrovgrádnál lépnek be Szerbiába.

Szerbiába tartó vonatra várakozó menekültek a görög-macedón határnál Fotó: AFP

Szakadó hóesésben, késő este érkeztem a kis szerb határvárosba, Dimitrovgrádba. Már vártak. Az egyik ismerősöm beajánlott az „Im Human Organisation” nevű NGO-hoz, amely egy házat bérel a városkában. Önkéntes fiatalok dekkolnak itt a világ különböző pontjairól, volt ott kanadai, amerikai, szingapúri, dél-koreai, angol, német, argentin, szóval mindenféle náció.

A vezetőjük egy szimpatikus szír srác, Tarik, aki már évek óta Szerbiában él, és tulajdonképpen ő hozta létre nyugati adományokból ezt a menekülteket segítő alapítványt.

Az egész helynek volt egy hippi bája, a ház falait telefirkálták, közösen főztek, de legfőképp váltott ügyeletben dekkoltak a város szélén található menekülttábornál, és lesték, mikor, hány menekült érkezik a zöld határon át, hogy ételt, italt, ruhákat és mentőfóliákat adjanak a menekülteknek.

A menekülteket bolgár csempészek viszik a határhoz, és ott általában szélnek is eresztik őket, mutatva egy útirányt, hogy arra menjenek, arra van Dimitrovgrád. Sokan eltévednek közülük és csak nagy kerülővel érnek valahogy célt. Van úgy, hogy a szerb rendőrök gyűjtik be őket, akik nem finomkodnak velük, és legtöbbjüknek fogalmuk sincs, hogy hol, melyik országban vannak.

A tábor kapacitása kicsi, látszik, hogy innen mihamarabb küldik tovább a menekülteket Szerbia belseje felé. Amikor ott jártam, 130 ember érkezett, többségük afgán pastu fiatal férfi, illetve irakiak, aki közt voltak családok is.

Az önkéntesek is megerősítettek abban, hogy ezen az úton sok pastu érkezik, ami azért különös, mert abban az országban, amit mi Afganisztánként ismerünk, a pastu az uralkodó törzs, sőt törzsszövetség már évszázadok óta. Szóval, ha valaki számít afgán földön, az a pastu. Amikor kérdezősködtem, hogy miért hagyták el a saját földjüket, azt a választ adták, hogy ők az amerikaiak mellett harcoltak, és mivel ők most folyamatosan vonják ki az erőiket, a velük szövetséges afgánoknak forró lett a talaj a lábuk alatt.

Az afgánok Európába való bevándorlását mutatja az a friss Human Rights Watch jelentés is, miszerint Iránban 2015-től jelentős számban soroznak be erőszakkal menekült afgán férfiakat az elit katonai egység, a Forradalmi Gárda soraiba, hogy aztán a szíriai fronton vessék be őket az Iszlám Állam ellen. Ez persze nem mindenkinek tetszik, és így inkább az európai út mellett döntenek.

A besorozottak előnyhöz is jutnak (már ha életben maradnak a harcok során), mert zsoldot és letelepedést ígérnek nekik. Iránban nagyjából 3 millióra teszik az Afganisztánból menekültek számát, de a hivatalosan regisztrált afgán menekültek száma is meghaladja a 950 ezret.

Nyilvánvaló, hogy a síita Irán az afganisztáni síita kisebbségeknek jobban kedvez (közülük sokan önként is csatlakoznak a Forradalmi Gárdához), mint a többséget képviselő pastuknak, de ez utóbbiak pont ezért nem akarnak harcolni síita parancsnokság alatt egy harmadik országban.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás

Címkék:Menekültválság, migráció

[popup][/popup]