Erdélyi Lajos, Laló emlékezete

Március 23-án öt éve annak, hogy szinte minden nap emlékezünk Erdélyi Lajosra, Lalóra. 90 évesen hagyott el minket. Úgy halt meg, ahogy kívánta, gyorsan, iróniájával szólva, irigyelheti magát. 

Levelei, írásai, amiket ránk hagyott, most kerülnek felszínre, a hagyaték rendezése közben. Mint kincseket, fedezzük fel élete munkásságát, a több mint fél évszázados írott és fényképezett dokumentációt. Egy kis írásában, amire most találtunk rá, így látja magát:

„a véletlenek sora vezetett olyan útelágazásokhoz, ahol többé-kevésbé tudatosan választottam amaz ösvényeken, amelyek az „írta és fényképezte“ pályához vezettek. Alakulhatott volna másképpen is a sorsom. De ha már így alakult, ösztökélt a vágy, hogy valami mást, valamivel többet tegyek le az asztalra, mint amit a hivatal megkövetelt.

 Nem voltam bátor, de mindenkor munkált bennem egy leküzdhetetlen kíváncsiság, a dolgok megértésének  óhaja – amely olykor kockázatok vállalására ösztökélt. Az utóbbiban mértéktartóan szerény voltam.

Eszembe sem jutott a diktatúrák falainak döntögetése. Megelégedtem azzal, hogy megkerestem a fal repedéseit, oda tapasztottam szememet, máskor a fényképezőgép lencséjét – így született meg az életmű: Írta és fényképezte E. L.

Értékét, vagy annak hiányát az dönti el, hogy az elkövetkező évtizedekben, a XX. század második felét vallató monográfusok találnak-e benne érdemes adatot, fotót, vagy sem. De ezt a lehetőséget nem szalaszthattam el. Tartozom vele hiúságomnak, és esetlegesen a következő nemzedéket tudósító monográfusoknak.”

Emlékezünk Lalóra, felesége, Anni, lányai, Tamara és Zsuzsa, négy unokája és öt dédunokája.

Kapcsolódó cikkek:

Meghalt Erdélyi Lajos

Erdélyi Lajos: Túlélés

A fotográfia ereje – Erdélyi Lajos meglátásai

Az újrakezdés receptjei: Erdélyi Anni és Erdélyi Laló