Emléktáblát avattak Veszprémben Schweitzer József főrabbi emlékére

Születésének 102. évfordulója alkalmából Dr. Schweitzer József, egykori országos főrabbi tiszteletére avattak emléktáblát vasárnap délelőtt a belvárosban, a valamikori „Zsidó udvar” kapujánál. Az ünnepségen jen volt Schweitzer József családja és dr. Verő Tamás, budai és veszprémi főrabbi is.

A vasárnap délelőtti ünnepségen Porga Gyula, Veszprém polgármestere emlékező beszédében úgy fogalmazott, dr. Schweitzer József tanúja és tanúságtevéje volt a magyarországi zsidóság újjászületésének, elévülhetetlen érdemei miatt pedig nyugodtan lehet rá úgy is tekinteni, mint a zsidó reneszánsz magyarországi profétája.

A polgármester felidézte, hogy a főrabbi tiszteletére tavaly emlékfát állítottak, most pedig születésének 102. évfordulóján már egy emléktábla is őrzi az ő nagyságát. Porga Gyula reméli, hogy ez a tábla találkozópontja lesz a zsidó, a nem zsidó és a világi embereknek, hiszen Schweitzer József tevékenységével az egyetemes kultúrát és emberséget is hirdette.

Az ünnepségen jelen voltak a Schweitzer család tagjai is, akik közül a legfiatalabb generáció tagjaként az unoka, Schweitzer Péter tartott beszédet. Ő nagyapjára úgy emlékezett, mint aki mindig a nyugalmat árasztotta. Sohasem kapkodott, megfontoltan cselekedett, szerette, ha segíthet, és ha segítenek neki.

Az emléktábla avatóimáját dr. Verő Tamás, veszprémi és budai főrabbi tartotta, akit személyes szálak is fűznek a főrabbihoz, egykor az ő tanítványa volt.

Az ünnepség zárásaként a jelenlévő veszprémi izraelita hitközösség tagjai, valamint Schweitzer József tisztelői koszorúkat és emlékező köveket helyeztek el a tábla mellett.

Dr. Schweitzer József, a magyar neológ rabbik egyik legnagyobb képviselője 1922. október 13-án, Veszprémben született és 2015-ben Budapesten hunyt el. Személyisége, és több évtizedes, rabbiként végzett munkája nemcsak a zsidó közösségben tette ismertté és vívott ki számára tiszteletet, hanem a magyar vallási életben és közéletben is. Felbecsülhetetlen érdemei voltak a vallásközi párbeszéd előremozdításában, és a zsidó értékek széles körű megismertetésében.

Dr. Schweitzer József anyai nagyapja, Hoffer Ármin szentesi és veszprémi rabbi volt, 1928-1941 között a budapesti Hegedűs (akkor Csáky) utcai zsinagóga rabbijaként, 1927-1941 között pedig az Országos Rabbiképző Intézet professzoraként is működött. Schweitzer József iskoláit már Budapesten végezte. A második világháború idején rabbihallgatóként munkaszolgálatra hívták be, de megszökött, és Budapesten bujkálva élte túl a soá szörnyűségeit. Édesapja viszont Auschwitzban a holokauszt áldozatául esett. A Budapesti Tudományegyetemen sémi nyelvészetet, ókori keleti történelmet és szociológiát tanult. A háború után, 1946-ban szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, majd 1947-ben avatták rabbivá. 1948-81 között pécsi főrabbiként tevékenykedett, ahol nemcsak a pécsi közösség vallási és közösségi életét, a Talmud-Tórát, a zsidó oktatást szervezte újjá, de ottani közösségépítő munkájával az ország zsidó életének újjáélesztésében is jelentős szerepet játszott. 1964 óta oktatott az Országos Rabbiképző Intézetben. Pécsi évei után először a budapesti Vasvári Pál utcai zsinagóga, azután a Hegedűs utcai zsinagóga rabbija lett. 1985-ben nevezték ki a Rabbiképző élére, amelynek 2000-ig volt igazgatója, és 1994-től 2000-ig töltötte be az Országos Főrabbi tisztét is. Több magyar és külföldi egyetem – a Károli Gáspár Református Egyetem, az OR-ZSE, a New York-i Jewish Theological Seminary díszdoktorává választotta, az ELTE pedig címzetes egyetemi tanárnak nevezte ki. A Veszprém díszpolgára, a Pro Civitate Emlékérem (Pécs) és a Budapest díszpolgára cím mellett többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének birtokosa, Széchenyi-díjas, valamint a francia Becsületrend tulajdonosa volt.

Különösen nagy szerepet játszott a vallásközi párbeszédben és a zsidó értékek közvetítésében a társadalom felé. Ennek a magas színvonalú ismeretterjesztő munkának kiemelkedő példája, és egyúttal a zsidó-keresztény párbeszéd egyik legnagyobb hatású, országos figyelmet kiváltó programja is a nevéhez fűződött. 2003-ban, dr. Erdő Péter esztergom-budapesti prímás-érsekkel közösen tartották a Mindentudás Egyetemének egyik előadását, amit a televízió is közvetített. 2006-ban pedig „Hit, erkölcs, tudomány” címen jelent meg dr. Erdő Péterrel, valamint az MTA akkori elnökével, dr. Vizi E. Szilveszterrel folytatott beszélgetéseket tartalmazó kötet. Az előadás, a tévéfelvétel és a könyv egyaránt nagy közönségsikert aratott.

Rabbiként végzett munkája, közösségépítő és közéleti tevékenysége mellett kiemelkedőek a magyarországi zsidóság helytörténeti vonatkozásainak kutatásai is, amelyeket a Blau Lajos és Scheiber Sándor által kitűzött célt szem előtt tartva végzett. Ezek között is különösen figyelemre méltó az 1966-ban megjelent, a pécsi izraelita hitközség történetét feldolgozó monográfiája (A Pécsi Izraelita Hitközség története, MIOK), és emellett Szilágyi Mihállyal közösen jegyezte a Tolna megyei zsidóság történetéről szóló, 1981-ben megjelent könyvet is (A Tolna megyei zsidók története 1867-ig, MIOK). A válogatott tanulmányait és esszéit összefoglaló kötet „Uram nyisd meg ajkamat” címen 2007-ben jelent meg az Universitas Kiadónál. A zsidó és a nem zsidó közönséget egyaránt képes volt megszólítani, és prédikációiban, heti-szakasz magyarázataiban és egyéb beszédeiben a vallási-halakhikus hivatkozások mellett rendszeresen idézte a magyar és a világirodalom alkotásait, és tett utalásokat történelmi eseményekre, ezzel is híven és nagy elődjeihez méltón képviselve a neológ magyar rabbi ideálját.

Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található. (mazsihisz.hu / vehir.hu)