Emlékmű: nem teszi ki az ablakba a kormány, amit a tudósoktól kapott
Akadémikusok első alkalommal mondták el véleményüket a Szabadság téren épülő emlékműről a nyilvánosság előtt.
Johann Nepomuk Ender: Borúra derű – A Magyar Tudományos Akadémia allegóriája (1831)
A történettudományi és filozófiai osztály tudományos ülésén a művészettörténet egyik hazai tekintélye, Marosi Ernő kijelentette, hogy a szóban forgó szoborcsoport hatását egy szégyenletes és az Akadémiára nézve különösen sérelmes plágium is súlyosbítja, visszájára fordul benne az eredeti allegória, esztétikai értéke súlytalan, így nem való nyilvánosság elé. Az akadémiai rendezvényen civilek is elmondhatták véleményüket.
„Következetesen és kitartóan fellépünk a történelemhamisítás ellen”,
melyre folyamatos demonstrációkkal hívjuk fel a figyelmet, mondta a Szabadság téri tüntetők képviseletében Mécs Imre ’56-os halálraítélt, volt parlamenti képviselő, aki az egy hónapja tartó demonstrációsorozat állandó résztvevője is.
Magyarországot lehetetlen kizárólag az áldozat szerepében látni – fejtette ki előadásában Ormos Mária történész, akadémikus, aki szerint már a báb szerepének vállalása is felelősséget jelent, a történészek dolga pedig az ismeretek megosztása.
A konkrét napi politikától függő történetírás viszolyogtató, mondta Ungváry Krisztián történész, aki szerint ugyanakkor a történészek a munkájukkal állást is foglalnak, hiszen önmagában állásfoglalás az is, hogy valaki milyen forrásokat szólaltat meg és milyeneket nem.
Viszont mindazok, akik a kor szereplőit csak tettesnek, vagy csak áldozatnak akarják láttatni, azok csak azt akarják elérni, hogy
“az ordas eszmék hazai képviselői ártatlannak tűnjenek”
zárta előadását.
Nem állásfoglalást kell kiadniuk, de azt senki sem tiltja, hogy összeszedjék a rendelkezésre álló ismereteket és azokat rendelkezésre bocsássák. Szakértőként elmondhatják a véleményüket, ha megkérdezik, mondta Ormos Mária, de hozzátette: „a politika nem szokott kérdezősködni.”
A társadalmat átstrukturáló rezsim átstrukturálja a múltat is,
mondta nyitóelőadásában Hunyady György szociálpszichológus, akadémikus, osztályelnök, aki szerint eljött az idő, hogy érvényüket veszítsék Márai „mérhetetlenül keserű” szavai: „az urakat elkergette a forradalom, de a szolgák a helyükön maradtak.”
A tudós társadalomnak (így a Magyar Tudományos Akadémiának) foglalkoznia kell aktuális, közérdeklődésre számot tartó kérdésekkel, de ennek a módja
„nem szavazással hozott testületi állásfoglalás, hanem az egyéni szakmai vélemények racionális kifejtésén alapuló nyilvános megvitatás”
– nyilatkozta a VS.hu-nak a tudományos ülés előtt. Véleménye szerint a történészek ma erre tesznek kísérletet.
Január végén az MTA történettudományi és filozófiai osztálya egyhangúan elfogadta, hogy levelet küldjenek Pálinkás József akkori akadémiai elnöknek. Ebben megfogalmazták, hogy az akadémikusoknak van véleménye, amelyet az MTA-hoz méltó módon egy tudományos ülés keretében fognak kifejteni. Ezt az akadémia elnöke is megfelelő módnak találta, és erre az ülésre került sor a mai napon – mondta el az osztályelnök a VS.hu-nak.
Nem való nyilvánosság elé
Az emlékművek mindig politikai természetű közmegegyezést pecsételnek meg, nálunk azonban a Szabadság térit titkolózás övezi, mondta Marosi Ernő akadémikus, művészettörténész, aki szerint a tervezetnek a művészethez semmi köze. Határozottan fogalmazott:
az emlékmű semmiféle közmegegyezésre nem számíthat, nem való nyilvánosság elé, semmiféle példát nem statuál,
és az lesz a neve, amit a nép ad neki. Marosi javaslata a terv megvalósításáról való lemondás, és helyette először az a vita, amelyben meghallgatják az ehhez értő, jól tájékozott szakemberek és érintettek párbeszédét és megszívlelik következtetéseiket.
„Esztétikai tekintetben eljutott a súlytalanság állapotába”
a szobor, legalábbis, amit eddig meg lehetett ismerni belőle – jelentette ki Marosi. A képzőművészeti hagyománnyal tisztességtelenül bánik és erőszakosan tapintatlan az érintettek emlékezési kultúrájával.
