EMIH-konferencia a Gulágra hurcolt szovjet zsidókról

A Gulágra elhurcolt, illetve a Szovjetunióban meghurcolt zsidóságról tartottak konferenciát Budapesten.

A Gulágra elhurcolt, illetve a Szovjetunióban meghurcolt zsidóságról tartottak konferenciát csütörtökön Budapesten, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) szervezésében.

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a Szovjetunióban élő vallásos zsidókról szólva ismertette: a sztálini rendszer tiltott mindenféle vallást, a zsidó vallás gyakorlását pedig olyan “praktikus tilalmak” is ellehetetlenítették, mint például a kötelező szombati munkavégzés vagy a gyermekek vallási oktatásának és körülmetélésének tilalma. Aki pedig szembeszegült e tilalmakkal, az könnyen a Gulágon találhatta magát – fűzte hozzá.

Történelmi visszatekintésében szólt arról, hogy a kommunista párt már 1921-ben meghozta azt a törvényt, amely tiltotta a 18 éven aluli fiatalok vallási oktatását. Ezért tömegével zárták be a zsidóság nevelésében központi szerepet betöltő zsidó iskolákat.

Ugyanakkor a törvény azt engedélyezte, hogy két-három gyermeket otthon taníttassanak. Az egész Szovjetunióban uralkodó elképesztő szegénység idején szinte lehetetlen volt két-három gyermeknek fogadni külön tanítót, ezért titokban növelték a tanulók létszámát. Ez azonban veszélyes volt, ha a rendőrség megneszelte, sok esetben a gyermekeket is elvitték és megkínozták, hogy elárulják társaikat és tanáraikat – mondta Köves Slomó.

A vezető rabbi felidézte Joszéf Jichák Schneershon alakját. A lubavicsi haszid zsidó mozgalom szellemi vezetője, akit a rendszer halálra ítélt, majd nemzetközi nyomásra végül “csak” száműzött, mindent megpróbált, hogy megszervezze a gyermekek oktatását; a politikai rendőrség feljegyzései alapján 1929-ben 4200 gyermek oktatását sikerült megoldania.

Sziszifuszi munkája eredményt hozott, 1989-90-ben, az újrainduló zsidó élet megszervezésében az ötven-hatvan évvel korábban oktatott fiatalok gyermekei, unokái voltak a legaktívabbak. Mára pedig újra gazdag zsidó közösségi, kulturális élet van Oroszországban – mutatott rá Köves Slomó.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke előadásában hangsúlyozta, hogy a Gulág nem csupán a szovjet állam által létrehozott kényszermunkatáborok világát jelöli, hanem – különösen Alekszandr Szolzsenyicin író óta – a szovjet típusú diktatúra szimbóluma. A határtalan jogtalanság, az embertelenség jelképe, amelyben több millió közép- és kelet-európai ember sorsa sűrűsödik össze a Baltikumtól a Balkán-félszigetig.

A NEB elnöke szólt arról, hogy Nyugaton különösen az 1920-as, 1930-as évektől kezdve egyre erősebb volt a szimpátia a kommunizmus, a bolsevik kísérlet iránt, ezért különösen a baloldali, úgymond progresszív nézeteket vallók szívesen szemet hunytak a szovjet hatalmi apparátus működése felett. Mivel pedig hiányoztak az ellenőrizhető ismeretek a Szovjetunióról és a kényszermunkatáborokról, a társadalom “megtehette”, hogy a kommunista kísérletet megértő, azzal szimpatizáló értelmezésekre hagyatkozzon – hívta fel a figyelmet.

Hozzátette: a II. világháborúban a Szovjetuniónak a náci Németországgal szembeni szerepvállalása szintén nem segítette, hogy érdemben beszéljenek a szovjet rendszerről.

A nyugati országok csak a hidegháború kezdetét követően ismerték fel az addig szövetségesként kezelt országban a “veszedelmes ellenséget” – mutatott rá a NEB elnöke.