Először nyisd ki az ajtót, és etesd meg! – beszélgetés a menekültügyről
Világos útmutatást kaphattak az érdeklődők a Nyitott Esték a Rabbival című rendezvényen arra az aktuális kérdésre, hogy miképpen helyes viszonyulnunk a menedékkérők ügyéhez. Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Ortodox rabbinátus vezetője, nem csak azt hangsúlyozta, hogy segíteni kell az „idegeneken”, hanem arra a félelemre is reagált, amely a zsidó közösségekben az iszlám híveivel kapcsolatban kialakult. Az EMIH által szervezett beszélgetésen Juhász Attila politológus előadásából az is kiderült, hogy a menedékkérők befogadásáról szóló uniós jogi keretrendszer összeomlóban van.
– Nehéz kérdés a menekültügy és minden nappal egyre nehezebb. Nem könnyű véleményt formálni a politikai érzelmektől függetlenül – kezdte Oberlander Báruch a választ arra a nyitó kérdésre, hogy mi a rabbi álláspontja a kialakult nagyon súlyos válságról. Hozzátette, hogy a morális-etikai-vallási álláspont kialakításához támpontot adnak a bibliai és a talmudi források, illetve a zsidó nép szomorú tapasztalatai a menekült sorsról.
A rabbi Mózes második könyvét idézte: „Idegent ne gyötörj és ne zaklass, mert idegenek voltatok Egyiptom országában”. Az idegent, ami héberül gér, nem csak azokra vonatkozik, akik betérnek a vallásba. A szót nem szűken kell értelmezni. Idegen, aki nem tartozik ide, akire felfigyelnek az emberek, miért van itt – magyarázta Oberlander rabbi, kiemelve, hogy a „ne zaklass”, hanem segíts parancsa után rögtön az érvelés következik Mózes könyvében.
„És idegent ne sanyargass, hiszen ti ismeritek az idegen lelkét, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában” idézte a rabbi. – Tudjuk milyen rossz érzés idegennek lenni. A Biblia arra figyelmeztet, hogy ne felejtsük el, milyen a másik oldalon lenni – összegezte, majd a bibliai érveket lefordítva arra figyelmeztetett: ha valakinek el kell hagynia az otthonát, mert életveszélyes helyzetből menekül, morális kötelezettség segíteni neki.
– A háláchában, a zsidó jogban, a legfontosabb parancsolat az élet mentése. A 613 parancsolatból 610-et meg lehet szegni, ha az élet mentéséről van szó – szögezte le, példákat is említve. – Akár a szombat megtartása, akár a kóser evés, akár a Jom Kipur-i böjtölés alól is felmentést ad, ha életet kell menteni. A népvándorlás korára utalva elmondta, hogy a Szentírás egyértelműen fogalmaz arról, hogy nincs jogunk megtagadni ezt a vándorlást. Az idegen relatív fogalom. Aki ma nem idegen, tegnap még az volt. Mindenki valamikor jött valahonnan – fejtette ki, hangsúlyozva, hogy nem szabad az „idegen” szóval megbélyegezni valakit. Egy kivétel van, amikor korlátozni lehet a vándorlás jogát: amikor egy bevándorló veszélyezteti a település életét, a hely, város létét.
Oberlander rabbi a zsidók nem is olyan régi tapasztalatára emlékeztetett. – A II. világháború idején voltak zsidó menekültek, akik hajóra szálltak, de nem fogadták be, hanem visszafordították őket. A vége Auschwitz lett – fogalmazott.
Nem migráns, nem bevándorló, hanem menedékkérő
Amikor Juhász Attila, a Political Capital elemzője átvette a szót, először a jogi fogalmakat tisztázta – ha a nyilvánosságban megjelenő tudósításokat és hozzászólásokat nézzük, akkor hiánypótló jelleggel. – Akiket itt a városban többségében látunk, menedékkérők. Ezzel szemben azt halljuk, hogy bevándorlók. Az ENSZ és a nemzetközi jogi normák alapján a bevándorló olyan személy, aki egy idegen ország területén tartósan letelepedett – mondta, arra célozva, hogy a Magyarországra tömegesen érkező menekülő emberekre, akik nem akarnak maradni és nem is töltöttek el itt huzamosabb időt, képtelenség a bevándorló kifejezést használni. Juhász szerint a köznyelvben gyakran hallható „menekült” kifejezés sem pontos: jogilag ebbe a kategóriába azok a személyek esnek, akik egy hivatalos eljárás keretében menekült státuszt kapnak.
