Elhunyt Magyar László András
Magyar László András orvostörténész, író 1956-ban született. Halálhíre 2022. március 10-én érkezett.
Magyar László András (1956-2022)
Hatvannégy könyvet írt – nyilatkozta a 24.hu-nak, “igaz, a zöme fordítás, angolból, németből, pénzért. Akad köztük novellás- és verseskötet, ismeretterjesztő könyv, kislexikon, tudományos munka, és bevezetővel, magyarázatokkal ellátott fordítás egyaránt. Harmincöt éve olvasok tizenhatodik-tizenhetedik századi tudományos könyveket, és szinte mindben találok valamit, ami megírásra érdemes. Átrágom magam tíz-húsz könyvön, és írok belőlük egy huszonegyediket. Semmi értelme, de sajnos, ha az ember sokat olvas, iszonyatos késztetést érez, hogy írjon is. (…)
Latinból és ógörögből is fordítok. Van egy szlovák orvostörténész barátom, Frantisek Simon, ő nem tud magyarul, én nem tudok szlovákul, a latin a közös.”
A Melyik a kedvenc fordítása? kérdésre így válaszolt:
“Paolo Zacchia XVI. századi főorvos írt a 16. század végén egy könyvet az orvoslás és a jog közös problémáiról. Ebben összefoglalta, hogy mik a házastársi kötelességek: hányszor közösüljön egy katolikus pár, milyen pózokban, mennyi ideig, mit szabad nekik, mit nem, sőt, azt is kifejtette, miért kötelessége a hívő férfinak, hogy asszonyát orgazmushoz segítse. Jó szöveg. Lefordítottam, írtam mellé bőséges magyarázatot, egy kolléganőm pedig korabeli képeket válogatott hozzá. Alapmű. Kedvenc saját könyvem pedig a Kicsi Sanyi barátommal közösen írt Hetes lexikon. Minden, amit a hetes számról tudni kell, benne van, tudományos könyv, de nagyon vicces is, legalábbis szerintem. Sajnos a könyveket egyre kevesebben olvassák. Az első könyvem 1989-ben jelent meg, az volt a címe, hogy Bevezetés a kísértettanba, húszezer példányban fogyott el, ma ötszáz is hatalmas siker.
A legutolsó szépirodalmi könyvemből, az Átváltozásokból szerintem csak én vásároltam, pedig egy teljes blokk benne a könyvtárban hallott, megélt gyönyörű anekdotákból áll. Muszáj volt leírnom őket.”
Fanyar irónia, önirónia jellemezte, amint például az Igaztörténetek sorozatban felidézte első csókja történetét.
Magyar László András a Szombatnak is szerzője volt, írásaiban reflektált családja zsidó emlékezetére, és ezzel kapcsolatos ambivalens érzéseire.
“Tudod, hogy lett a családunk Magyar? A dédapám, Mondschein Pál vasútépítő-munkás volt, külsôs a MÁV-nál. 1880 körül aztán jött a nagy magyarosítási hullám. Behívják a dédpapit a főnökségre: No, Mondschein úr, magyarosítani kellene a nevét, mert idegen névvel nem dolgozhat a MÁVnál. Dédpapa nagyon egyszerű ember volt. Mondja: Jó, semmi akadálya főnök úr, én megváltoztatom a nevem, de mire változtassam? Mindegy mire, Mondschein Úr, csak magyar legyen! Na, így lettünk Magyarok (…)
Van judaika-gyűjteményem is, egy Lingel-könyvszekrényben. Sokat tudok erről a témáról, relatíve. Ahhoz képest túl sokat is. Valósággal beleégnek az agyamba ezek a dolgok, falom, megjegyzem őket, rágódom rajtuk. És állandóan antennázom, összerándulok a legkisebb utalásra.
Hogy mi vagyok akkor? Hát Magyar Laci. Elsősorban. Aztán magyar is vagyok, magyarul írok, magyar műveltségem van, magyar a családom, magyarok a gyerekeim, unokáim, Magyarországon élek, magyarul eszem és álmodom. Mi kell még? A vallás az más lenne, de nem vagyok vallásos. Gottseidank.
Igen, ez igaz, mindenkinek azt mondom, hogy az vagyok. Ha kérdik, pláne. Hogy miért? Mert a másik verziót hosszú lenne magyarázni, az apáca-keresztanyával, meg a félelembőlmegkereszteléssel és ezzel a szép, kövér tudathasadással.“
Búcsúképpen ajánljuk, olvassák el Magyar László András teljes Második generáció című írását, melyből idéztünk.
