Elhunyt Louise Glück Nobel-díjas amerikai költő
Meghalt Louise Glück Nobel-díjas amerikai költő, közölte a Yale Egyetem szóvivője pénteken az AFP-vel. Glück 80 éves volt, rákban hunyt el.
A költő 2020-ban nyerte el az irodalmi Nobelt, amelyet „az egyéni létezést egyszerű csodálatossággal univerzálissá tevő, mással összetéveszthetetlen költészetével” érdemelt ki.
Az 1943-ban New Yorkban született amerikai költő apai ágon Magyarországról, anyai ágon Oroszországból kivándorolt zsidó család leszármazottja volt. Bár kifejezetten kerülte azokat a témákat, amelyek alapján a kritika amerikai zsidó költőként skatulyázhatta volna be, családi öröksége egyes motívumai, például a túlélő nézőpontja visszatérő elemeivé váltak költészetének – írta róla lapunkban Szlukovényi Katalin Nobel-díja kapcsán.
Apai nagyapja életét mitológiai és bibliai párhuzamokkal újraértelmező verseskötete: The Triumph of Achilles [Akhilleusz győzelme] (1985). E kötetben „saját interpretációját adja egy a Midrás Rabbából származó történetnek, és nagyapja szabadulásának történetét a bibliai Józseféhez hasonlítja” – írja róla egyebek mellett a Jewish Virtual Library.
Nővére még Louise születése előtt meghalt. Ő maga kamaszkorában anorexiában szenvedett, amelyből több éves pszichoanalitikus terápia segítségével sikerült kigyógyulnia. Első verseskötete 1968-ban jelent meg Firstborn [Elsőszülött] címmel. A pszichológiai érdeklődés, a pontos önreflexió, valamint a tudat mélyrétegeit kifejező szimbólumok használata egész pályája során jellemző volt rá. Ararat (1990) című kötetének versei például kifejezetten a családi viszonyok feltérképezésére és megértésére tesznek kísérletet. A veszteség és a trauma, valamint ezek érzelmi feldolgozásának lehetősége szintén gyakori témájának számított: a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásra October [Október] (2004) című, kötetnyi terjedelmű hosszúversében reagált.
A Columbia Egyetemen tanult kreatív írást, diplomát azonban nem szerzett. Titkárnőként helyezkedett el, majd 1967-ben férjhez ment, de házassága hamarosan válással végződött. 1973-ban született fia, Noah Dranow, akinek apjával később összeházasodtak, majd elváltak. Vita Nova (1999) című könyve, Dante híres önéletrajzi művét ironikusan megidézve és ellenpontozva írt az újrakezdésről a szerelmen túl. Itt is, mint számos más művében, figyelemre méltó az a szakmai biztonság és természetesség, amellyel a gazdag klasszikus anyagot összedolgozza a megejtően nyílt, lényegre törő, személyes hangú versbeszéddel.
1971-ben kezdett költészetet tanítani a vermonti Goddard College-ban. Az évtizedek során számos rangos egyetemen – többek közt a Stanfordon, a Bostoni Egyetemen, illetve az iowai írókurzus keretében – oktatott, 2004 óta a Yale professzora. Két tekintélyes költészetelméleti esszégyűjteményt publikált, és számtalan hivatalos elismerésben részesült. Többek közt 1993-ban The Wild Iris [A vad írisz] című kötetéért Pulitzer-díjat kapott. 1994-1998 között Vermont állam költőjének, 2003-2004-ben pedig az USA koszorús költőjének választották. 2014-ben Nemzeti Könyv-díjjal, 2015-ben az Amerikai Irodalmi és Művészeti Akadémia aranyérmével, majd 2020-ban Tranströmer-díjjal, valamint irodalmi Nobel-díjjal ismerték el költészetét.
Kapcsolódó cikkek:
Magyar zsidó származású amerikai költőnő kapta a Nobel-díjat
“Ráléptél apádra” – A Nobel díjas Louise Glück három verse
Az Értől az óceánig – a Nobel-díjas Louise Glück magyar gyökerei
