Elhunyt Joshua Fishman, a szociolingvisztika mestere
Elhunyt Joshua Fishman, a szociolingvisztika (egyik) atyjának tartott amerikai nyelvész. Fishman kutatásai fontos támpontot adnak a finnugor nyelvek revitalizációjához is. De mit jelent a revitalizáció, és milyen szerepe volt a folyamatban Fishman munkáinak?
Joshua Fishman (Kép: Wikimedia Commons )
Mit tettél ma a jiddis nyelvért?
Fishman írásaiban számos kisebbségi nyelv helyzetét elemezte, kutatásainak legfontosabb iránya azonban mindvégig a jiddis nyelv maradt. Fishman jiddis iránti elkötelezettsége gyerekkorában alakult ki. Bár az Amerikai Egyesült Államokban, Philadelphiában született, az európai zsidók nyelve, a jiddis lett az egyik anyanyelve. Apja fontosnak tartotta, hogy a jiddis nyelvet gyermekei megtanulják. De nemcsak a nyelv elsajátítására fektetett hangsúlyt, hanem minden adandó alkalommal biztatta is utódait a jiddis nyelv használatára. Állítólag nem nagyon múlt el úgy családi vacsora, hogy Fishman apja ne kérdezte volna meg: „Mit tettél ma a jiddis nyelvért?”
(Forrás: Wikimedia Coomons)
Fishman nemcsak a jiddis nyelv iránti elkötelezettséget hozta von Haus aus, de valószínűleg azt a gondolatot is, hogy a családnak kulcsszerepe van a kis nyelvek fennmaradásában. Önmagában nem elég tehát, ha a nyelvet iskolában tanítják, mivel pusztán egy felülről jövő kezdeményezéssel nem lehet eredményesen belenyúlni a nyelvcsere folyamatába. Az oktatásnak ugyanakkor fontos szerepe van a nyelvmegőrzésben, de csak akkor, ha az iskolának kiegészítő funkciója lesz, vagyis a családi környezetben elsajátított nyelvet erősíti, annak presztízsét növeli.
Ha a családban nem valósul meg a kisebbségi nyelv továbbadása, a közösség a fokozatos nyelvcsere és végül a nyelvhalál irányába halad. Ahhoz, hogy ezt a helyzetet meg lehessen változtatni, át kell alakítani azokat a hatalmi viszonyokat és gyakorlatokat, amelyek ehhez a szituációhoz vezettek. Fishmannak konkrét elképzelései voltak arról, hogyan lehet mindezt a gyakorlatban megvalósítani.
Hogyan fordítsuk vissza a nyelvcserét?
Fishman egyik leghíresebb munkája, az 1991-ben kiadott Reversing Language Shift (A nyelvcsere visszafordítása) jól tükrözi azt a szemléletváltást, amely a kilencvenes években a nyelvi érintkezések kutatásában bekövetkezett. Míg a nyelvészek korábban a nyelvcsere iránt pusztán tudományos szempontból érdeklődtek, és a folyamatoknak minél adekvátabb leírását igyekeztek elkészíteni, addig a kilencvenes évektől kezdve egyre gyakrabban merült fel, hogy a nyelvészek felelősséggel tartoznak a vizsgált közösségért. Ezzel párhuzamosan felmerült az igény az aktívabb társadalmi szerepvállalásra. Megindultak a nyelvi dokumentációs projektek, amelyeknek célja nem pusztán a kihalófélben lévő, veszélyeztetett nyelvek leírása volt. Azt is célul tűzték ki, hogy az eredményeket „vissza kell forgatni”, vagyis a gyűjtött anyagot valamilyen, a nyelv beszélői számára hasznos módon vissza is kell juttatni a közösséghez. Bár nem minden dokumentációs projekt egy az egyben revitalizációs (a nyelv élénkítésére, használati körének kiszélesítésére irányuló) vállalkozás is, mégis ezek a projektek gyakran járnak kéz a kézben.
Fishman kutatásai során azt állapította meg, hogy a nyelvcsere vagy a nyelvhalál már csak utózöngéje a korábban lezajló kulturális asszimilációnak, amely alapvető változásokat okoz a nyelvi attitűdökben és a (kisebbségi) nyelv státuszát tekintve is. Ez különösen igaz azokban az esetekben, amelyekben egy írott formában nem használt nyelv kerül kapcsolatba egy magasabb státuszú nyelvvel, amelyet különböző színtereken használnak a beszélőik (például az oktatásban, a közigazgatásban és a médiában).
A teljes cikk itt olvasható.
