Elhunyt Gyekiczki András, a pápai zsidóságot bemutató úttörő kiállítás megalkotója

A 62 éves korában elhunyt Gyekiczki úttörő jelentőségű munkával írta be magát a magyar zsidóság kutatóinak sorába. A vidéki városok közül Magyarországon elsőként a pápai zsidóságot bemutató korszerű kiállítást láthatta a nagyközönség – ezt követte más városok (Sopron, Szombathely) zsidó közösségét bemutató kiállítás.

A pápai zsidókról szóló hatalmas anyagot ő gyűjtötte össze és a kiállítást Rajk Lászlóval együttműködve, ő is valósította meg, nem csekély részben saját pénzéből fedezve a költségeket.

A Magyar Narancsnak Gyekiczki így nyilatkozott személyes motívumairól:

„Húsz évig éltem Pápán, és mindig is foglalkoztatott, hogy kik voltak azok az emberek, és milyen szerepet töltöttek be a település életében, akiket végül elpusztítottak. 2006-ban nagy hatással volt rám egy varsói kiállítás, amelynek lefordítva az volt a címe, hogy És én még mindig látom az arcukat. A tárlat fontos elemei olyan hatalmas nagyításban kinyomtatott fényképek voltak, amelyek életnagyságban mutatták meg a holokauszt áldozatait. Szerettem volna én is hasonló módon megismertetni a pápaiakkal, hogy kik voltak az azóta elfeledett szomszédok” – meséli Gyekiczki András, aki korábban egyáltalán nem foglalkozott kiállítás-rendezéssel, mégis nagy kutatómunkába kezdett: egykori pápai lakosok élettörténetei után nyomozva nekiállt elolvasni a levéltári iratokat Győrben, Veszprémben, Budapesten és Pápán, illetve a korabeli újságokat. (Gyekiczkit a rendszerváltás a Fideszben találta, de az 1990 környékén beinduló folyamatok eltávolították a párttól – jó néhány egykori társa ezt soha nem bocsátotta meg neki. Főleg, hogy az SZDSZ-hez csatlakozott, és előbb Kuncze Gábor belügyminiszter, 2006 után pedig Demszky Gábor főpolgármester kabinetfőnöke lett. Az első Orbán-kormány bukása, 2002 után elnökhelyettesként dolgozott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalban – a szerk.) Ezek után a Pápai Zsidók Társaságán (Pázsit) keresztül sikerült felvennie a kapcsolatot túlélők leszármazottaival is. „Rajk László építésszel közösen rendeztük be a kiállítást. Utólag kiderült, hogy hatalmas sikere volt, főleg az életnagyságú, áttetsző selyemzászlóra nyomtatott ún. szellemképek bizonyultak hatásosnak” – mondja Gyekiczki. A kiállítást három hónap alatt nyolcezren tekintették meg, később bemutatták a budapesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában, továbbá Los Angelesben és Washingtonban is. Rajk és Gyekiczki munkája más városok figyelmét is felkeltette. „Több szakember is támogatott abban, hogy készítsek egy módszertani útmutatót ahhoz, hogyan kell ilyen jellegű kutatómunkát végezni, és kiállítást berendezni” – idézi föl Gyekiczki. „Azt gondolom, hogy a pápai kiállítás egyfajta paradigmaváltás a holokauszt bemutatásában. András módszertana számomra is jó minta volt, ezért én is merítettem belőle ötleteket a soproni kiállításhoz, amely akár a pápai tárlat kistestvérének is nevezhető. Meg is kértem Andrást, hogy használhassam a címben az »elfeledett« kifejezést” – mondja Tárkányi Sándor építész, Sopron történeti belvárosának műemlék-felügyelője, aki az Elfeledett soproniak című kiállítást jegyzi, amit a soproni Új-zsinagógában mutattak be 2014-ben.

A kiállítás történte ezután váratlan és méltatlan fordulatot vett, melyről a Szombat is beszámolt.

Az elkészült állandó kiállítás anyagát Pápa városa nem vette át, az bedobozolva hevert a zsinagóga épületében, s végül hosszú pereskedés végén a bíróság Gyekiczkit marasztalta el, akinek a rá kirótt pénzbüntetést csak közadakozásból sikerült előteremtenie.

Mindez hozzájárulhatott idő előtti halálához, melynek elsődleges oka hosszú ideje meglévő betegsége volt.