Elhunyt az izraeli baloldal “héjája”

Pénteken este tel-avivi otthonában váratlanul elhunyt Joszi Szárid politikus, író, újságíró.

Halálát szívroham okozta. 75 évet élt.

Rehovoton született 1940-ben. Katonai szolgálatát a páncélosoknál töltötte le, újságírói pályáját katonai tudósítóként kezdte.

Politikusként kezdettől a baloldal mellett kötelezte el magát: 1974-tól 2006-ig volt Kneszet képviselő, előbb a Munkapárt (Máárách), majd az attól balra álló Merec párt küldetésében.

Jichak Rabin, Simon Peresz és Ehud Barak kormányaiban környezetvédelmi, majd közoktatási miniszteri posztot töltött be.

Az izraeli-palesztin kérdésben a “galamb”-oldal emblematikus alakja volt.

A nemzeti-vallásos zsidók nem kedvelték, mert a kétállami megoldás, ennek keretében az 1967-es Hatnapos Háborúban izraeli ellenőrzés alá került “Területek” teljes kiürítése mellett foglalt állást. Ebben a kérdésben pedig nem csak velük, hanem az ország zsidó lakosságának a többségével került ellentétbe.

Az ultravallásos közönség mélységes ellenszenvet tanúsított iránta, miután szenvedélyesen követelte a jesiva-bócherek kötelező katonai szolgálatát, és ellenezte a vallásos pártoknak koalíciós megállapodások fejében adott juttatásokat.

Tíz évvel ezelőtt visszavonult a politikai élettől. Azóta a baloldali-liberális Háárec újságban közölt cikkeket és a Gáléj Cáhál-ban, a Hadsereg rádiójában vezetett nagy hallgatottságú műsort élete szinte utolsó napjáig.

Politikai és közéleti kérdésekben nem fékezte nyelvét: erőteljes “odamondásai” még baloldali eszmetársai körében sem tették népszerűvé, bár imponáló intellektussal és nagyszerű héber nyelvtudással rendelkezett.

Tavaly a Háárec újság olvasói arról kérdezték, hogy mit tart életútja legnagyobb teljesítményének.

Válasza ez volt: “Nem vagyok én fűszeres, hogy listát vezessek. Azt majd mások sorolják fel a temetésemen, ha volt ilyen. Hálás vagyok a sorsnak, hogy amikor kompromisszumokat kellett tennem, nem lettem túlságosan szennyes. Igyekeztem a lelkiismeretemet minél tisztábban tartani. És ez 35 évi politikai pályafutás után talán számít valamit…”