El Greco, Cézanne és Picasso is volt a Hatvany-gyűjteményben

 Noha hazakerül John Constable angol festő Hajó partra vontatása Brightonnál című 1824-es festménye, Hatvany Ferenc gyűjteményében egykor El Greco, Cézanne és Picasso művei is sorakoztak.

Visszaadja az örökösöknek a londoni Tate galéria John Constable angol festő Hajó partra vontatása Brightonnál című 1824-es festményét, amelyet a brit kormány szerint a magyarországi holokauszt idején raboltak el Hatvany Ferenc bárótól.

Hatvany Ferenc festő és műgyűjtő 1881. október 19-én Budapesten zsidó származású családban született, Hatvany Lajos író-mecénás öccse volt. Tanulmányait Budapesten Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál, Nagybányán, valamint Párizsban a Julian Akadémián J. P. Laurens-nál végezte. 1899-től állította ki klasszicista, Ingres hatását mutató aktképeit, ezeken a plaszticitást, a tárgyiasságot hangsúlyozta.

Egyik fő műve a Kékruhás nő, amely a posztimpresszionizmus hatását tükrözi. Jelentősek tájképei és bársonyos felületű csendéletei is. 1935 után Czóbel Béla hatására műveinek formanyelve oldottabbá vált, a posztimpresszionizmus elvei hatottak rá. 1915-ben magyar állami nagy aranyérmet nyert. Éveket töltött Olaszországban, Németországban és Spanyolországban, több gyűjteményes kiállítást rendezett külföldön – 1912-ben Berlinben és Párizsban -, Magyarországon pedig az Ernst Múzeumban 1914-ben és 1918-ban.

2012-ben expedíció indult a Budapestről eltűnt legendás gyűjtemény felkutatására a németországi Érchegységbe, a Monet-, Cézanne- és Manet-képeket is tartalmazó kollekcióból több száz műtárgy előkerítésére. Az egykori Wehrmacht fennmaradt iratanyagából származó dokumentumokon alapuló feltételezések szerint a Hatvany család műgyűjteményének egy jelentős nagyságú, 250-500 műtárgyból álló részét 1944-45 telén a megszálló nácik egy szigorúan titkos akció keretében elhurcolták Magyarországról és a jelenlegi német-cseh határ közelében fekvő Deutschkatharinenberg település térségében rejtették el.

Jeles műgyűjtő volt: főleg francia és magyar mesterművekből álló kollekciója több mint 700 festményt, grafikát, szobrot, szőnyeget és egyéb textileket, bútorokat és más műtárgyakat tartalmazott, köztük El Greco, Tintoretto, Delacroix, Cézanne, Manet, Courbet és Picasso műveit.

Az üldöztetések idején bujkáló gyűjtő családtagjait a Gestapo kínzással próbálta rákényszeríteni, hogy felfedjék a család értékeinek hollétét. A hozzátartozók később gettóba kerültek, a műgyűjtő egyetlen fiát megölték, nővére és nővérének férje Auschwitzban halt meg, feleségének édesanyját a nyilasok gyilkolták meg.

A második világháború végére a gyűjtemény szétszóródott, egy része a németekhez, egy része a Szovjetunióba került. Hatvany Ferenc már 1945-ben bejelentette műgyűjteményének eltűnését, és segítséget kért a magyar hatóságoktól. 1946 nyarán egy ismeretlen férfi jelentkezett a bárónál, és felajánlotta a gyűjtemény néhány darabját megvételre. Tízet vissza is vásárolt a báró, többségüket rögtön kicsempésztette az országból.

Az amerikaiak kezébe került műkincsek közül 1946-47-ben a Hatvany család is visszakapott jó néhányat.

A család jelentős része – 1947-ben Hatvany Ferenc is – külföldre távozott. A műgyűjtő Lausenne-ban halt meg 1958. február 7-én.

A Hatvany gyűjtemény sorsáról részletesen itt olvashatnak.