Éhes gyerekből szakács lett

Famíliájából majdnem mindenki a holokauszt áldozata lett, nagymamái nevelték, mégis a családról, a közös étkezésekről szól a 71 éves Rosenstein Tibor gasztrofilozófiája. Nemrég jelent meg harmadik szakácskönyve az elmúlt tíz évben titkolt receptekkel. Könyvbemutatója után vendéglátásról, ízvilágról és titkos telefonszámról is beszélgettünk.

Kicsit sem praktikus időben, 1943-ban született Rosenstein Tibor. Apját elvitték munkaszolgálatra, édesanyját a szovjetek gránátja által szétrobbantott ablakrács gyilkolta meg egy sötét finánclaktanyában. Éppen csecsemő fiát etette az ablaknál. Vele halt unokaöccse is, aki Tibor nővérét tartotta a karjában. A két gyerek viszont csodálatos módon életben maradt.

A nagymamák nevelték őket. Apai részről az ortodox és gyakorlatias Fáni, aki mindig rábízta, hogy vigye vágni a sakterhez a csirkét. Meg az anyai, a nem hívő Teca, az érzelmek embere, akitől a Rosenstein étterem mai szlogenje származik: „Minden kóser, ami jó.” A cingár, örökké éhes Tibor gyakran emelgette a lábasfedőket. Volt is mit, mivel a nagyszívű, kevés pénzű Teca patronálta a házbeli gyerekeket.

Főzött egy jó kondér bablevest, a nagy asztalon hagyta a konyhában, és belekanalazott, aki megkívánta. A nagy asztal ettől kezdve fogalommá vált Rosenstein Tibornak. A nagymamák megegyeztek abban, a lány tanuljon tovább, a fiúnak meg legyen szakmája. És mi más legyen a folyton éhes gyerekből, mint szakács? A „mindig lesz mit enned” érv ellen nem volt mit tenni, de picit bizonytalankodott, mert más is érdekelte. Járt az iskolai órásszakkörbe is. Aztán a szomszéd néni elromlott vekkerét tropára vágta, és a kudarc egyértelművé tette a választást.

Kezdő szakácsként dolgozott a Nagyszállóban és vidéken. Mindenhonnan felcsípett tudást. Hol a legjobb pacalét a nagykőrösi Aranykalász étterem Juliska nénijétől, hol a berni mártásét a Margitszigeti Nagyszálló séfjétől. Büfékben és kisvendéglőkben, majd a sajátjában is hasznosította a nagymamák receptjeit, a paradicsomos krumplit, a maceszgombócot vagy pedig a csécsi szalonnára emlékeztető, libahájasból készült inereszt. Egyedül egy kelt gombóc receptjét nem jegyzetelte le – mondja –, pedig ma őrült sikereket arathatna vele.

A teljes cikk itt olvasható.