Egyre több németországi zsidó foglalkozik a kivándorlás gondolatával

Kiemelte: sok zsidó családban teszik fel a kérdést, hogy “lehet-e még élni Németországban”.

Kifejtette, hogy maradásra bíztat, így erre a kérdésre azzal a kérdéssel válaszol, hogy van-e vajon olyan európai ország, amelyben jobb lenne a zsidóknak, és hozzáteszi, hogy az Egyesült Államokban is érnek támadások zsidó intézményeket, és Izraelben sem lehet kiküszöbölni a terrortámadások veszélyét.

Az viszont biztos, hogy a társadalmi légkör változóban van. Így például a zsidó kifejezés tizenöt éve még nem volt “szitokszó az iskolaudvarokon”, és tíz éve “egyszerűbb volt öntudatosan zsidó életet élni Németországban, mint ma”. Tíz éve rendszerint senkit sem zavart, ha valaki kipát – a zsidó vallás tiszteletét kifejező fejfedőt – visel az utcán, most viszont vannak, akik megengedhetőnek tartják az ilyen emberek szidalmazását és sértegetését – mondta a ZdJ elnöke.

Ezzel összefüggésben élésen bírálta az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű jobboldali ellenzéki párt tevékenységét, amely szavai szerint a “gátlások levetkőzése” felé tereli a lakosságot. Mint mondta, a demokratikus pártoknak “nagyon világosan el kell határolódniuk az AfD-től”.

Josef Schuster egy másik vasárnapi nyilatkozatában – amelyet a ZdJ honlapján ismertettek – kiemelte, hogy Németország a múltjából fakadóan különleges felelősséget visel az emberi méltóság tisztelete, a toleráns társadalom és Izrael államiságának fenntartása iránt. Évtizedekig társadalmi közmegegyezés volt Németországban arról, hogy a holokauszt emlékezetének megőrzése a legfőbb állami érdekek közé tartozik, de ez a közmegegyezés egyre inkább “töredezik”, ami a demokratikus berendezkedés egészét veszélyezteti. Ezért az auschwitzi haláltábor felszabadításának 75. évfordulóján “minden erőt össze kell fogni, hogy a holokauszt tanulságait ismét meggyökereztessük a fejekben” – húzta alá.

A hallei zsinagóga ellen októberben intézett szélsőjobboldali, antiszemita indíttatású merényletkísérlet és a holokauszt emléknapjának közeledte révén a német nyilvánosságban többször kerül elő az országot jellemző antiszemitizmus mértékének kérdése. Az egyik fő álláspont szerint egyre több az antiszemita Németországban. A másik fő véleményáramlat szerint nem antiszemitákból, hanem antiszemita megnyilvánulásokból és bűncselekményekből van több.

Ez utóbbi véleményt képviseli a ZdJ elnöke, és például Avi Primor, Izrael korábbi berlini nagykövete is, aki a Rundfunk Berlin-Brandenburg (RBB) regionális közszolgálati médiatársaságnak a napokban azt mondta, hogy a németek túlnyomó többsége nem antiszemita, de mindig is voltak antiszemiták, akik “korábban hallgattak, most viszont ismét felbátorodtak és terjesztik a nézeteiket”.

A szövetségi bűnügyi hivatal (BKA) legutóbbi, 2018-as kimutatása szerint egy év alatt 1799 antiszemita indíttatású bűncselekmény történt az országban – köztük 69 erőszakos bűncselekmény -, ami 20 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest. A BKA adatai szerint az elkövetők csaknem 90 százaléka szélsőjobboldali beállítottságú.

Az esetek száma valószínűleg tavaly is nőtt. Berlinben például naponta átlagosan két antiszemita incidens történt 2019 első hat hónapjában – írta Heiko Mass külügyminiszter a holokauszt-emléknap alkalmából a Der Spiegel című hírmagazin hírportálján vasárnap közölt vendégkommentárjában, amely szerint mindennek hatására “nem meglepő, hogy csaknem minden második németországi zsidó foglalkozott már a kivándorlás gondolatával”.

Mint írta, mindent meg kell tenni, hogy ezek a gondolatok ne váljanak tömeges kivándorlásban megmutatkozó “keserű valóssággá”.

A zsidók elleni minden egyes támadás “támadás Európa, kultúránk és értékeink ellen” – hangsúlyozta a német diplomácia vezetője, hozzátéve: “rémálom, és teljes szégyen”, hogy zsidó vallású emberek Auschwitz felszabadítása után 75 évvel nem érzik magukat otthon Németországban.

A németországi zsidó vallási közösség nagyjából 100 ezer fős. A berlini fal 1989-es ledöntésekor negyedennyien éltek az akkori Nyugat-Németországban. Az újraegyesített Németország megnyitotta kapuit a zsidók előtt, akik ki akartak vándorolni a volt Szovjetunió tagköztársaságaiból, és a kilencvenes években voltak időszakok, amikor a Németországba irányuló zsidó bevándorlás nagyobb mértékű volt, mint az Izraelbe irányuló bevándorlás. A legtöbben, nagyjából 25 ezren Berlinben élnek.

Az auschwitzi haláltábort 1945. január 27-én szabadították fel a szovjet Vörös Hadsereg katonái, ennek emlékére az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az egyhangúlag elfogadott ENSZ-határozat hangsúlyozza “az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.