Egyedül, útközben – Erdős Pál emlékezete
Március 26-án száz éve született Erdős Pál, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy a magyar matematika világhírű legyen.
Valamikor a rendszerváltozás után lehetett. Erdős Pálhoz készültem interjúra, merthogy a „matematikuslegenda” éppen itthon tartózkodott. Itthon? Mit jelentett neki az itthon? Hiszen nem volt állandó lakása, sem munkahelye, évtizedek óta ingázott a világ különböző sarkain lévő matematikai kutatóhelyek, szakmai barátok, munkatársak között. Beugrott hozzájuk, gyakran csak egy aktatáskával, hogy „kinyitva agyát” megtermékenyítse őket inspiráló gondolataival, továbblendítse őket egy-egy matematikai probléma megoldásában.
Budapesten az MTA várbeli vendégháza volt az ideiglenes szállása, oda igyekeztem. A portás felküldött a szobájába, ott találkoztunk. Jól emlékszem a nyitott szekrényre, melyben egy üresnek tűnő sporttáska árválkodott, más holmit nemigen láttam a nagy utazó körül. Ő a vinnivalókat az agyában hordozta. Épp a városba igyekezett, így felajánlottam, hogy leviszem, és majd útközben beszélgetünk. Így is történt, de közben megéhezett, így egy ma már nem létező belvárosi büfében, a Bécsi utca és Deák Ferenc utca sarkán fejeztük be az emlékezetessé vált interjút.
Persze emlékezetes számomra volt, úgy tetszett Erdős ezt pusztán a munkájával és a hírnevével együtt járó, szelíden viselt szolgálatnak fogta fel. A nagy világvándor igazán szelíd ember volt, mondhatnánk, a matematikus archetípusa, akit istenigazából csak a tudománya érdekel, de az aztán mindenekfelett. Akkor már több mint fél évszázada vándorolt, pontosabban 1941 óta, amikor Princetonban nem hosszabbították meg a foglalkoztatását.
Az értelmiség paradicsomának tartott Továbbképző Intézetben (Institute of Advanced Study) 1938-ban kezdett dolgozni, s a professzori kart olyan nevek fémjeleztek, mint Einstein, Oppenheimer, Gödel, vagy épp Neumann János. Oppenheimer „intellektuális szállodának” nevezte az intézményt. Utóbbi tökéletesen megfelelt Erdős személyiségének, aki ideérkezése előtt nem sokkal hagyta el a náciveszélytől fenyegetett Európát. Ezt megelőzően Manchesterben dolgozott, ahová a budapesti egyetemen, Fejér Lipótnál szerzett doktorátusa után került ki ösztöndíjjal. Princeton után alakult ki Erdős világhírű utazó életmódja, amelyben óriási szerep jutott a barátoknak és kollégáinak, akik körülvették. Magántulajdon, családi gondok nem terhelték, személyes holmija elfért két bőröndben. Ebben az időben előadásainak honoráriumaiból, barátai segítségéből és ösztöndíjakból élt, de ezek legfeljebb egy évig tartottak ki.
Persze senkinél sem maradt sokáig, és (ahogy Bruce Schechter írja az Agyam nyitva áll című portrékötetében) különleges személyes tere miatt még nagy tömegben is egyedül volt. Erdős számára ez az elszigeteltség gyötrelmes lehetett, de erőt is adott. Mindig is különbözni szeretett volna másoktól. „Egész kicsi koromtól kezdve automatikusan ellenálltam a nyomásnak, hogy olyan legyek, mint a többiek” – mondta egyszer. Teljesen egyedülálló volt ironikus nyelvhasználata is, melyet többen „Erdős-nyelvnek” neveznek. Ebben a nőt az úr, a férfit a rab szó jelentette, a gyereket az elenyészően kis mennyiségekre használt görög betű, az epszilon. Egyéni zsargonjában a hülyét a triviális szóval, a kutyát a szörnnyel, az alkoholt pedig a méreggel. Aki börtönben volt, az Erdős szavajárásával a Jordan-tételt tanulmányozta (e tétel szerint minden zárt görbe egy külső és egy belső részre osztja a síkot és a lecsukottak Erdős szerint a belső részen vannak), aki pedig meghalt, az abbahagyta a matematikai kutatást. Azok, akik nem érdeklődtek imádott diszciplínája iránt, a lényegtelen lények helyét kapták szótárában.
Fennmaradt az Erdős-szám fogalma is, melyet nemcsak matematikus körökben ismernek, s publikációival függ össze. Tudományos közleményeinek száma 1500 körül van, ami nagyságrenddel több a kortársaiénál, s mintegy 500 társszerzővel dolgozott együtt. Ahol megfordult, egyre nőtt a szerzőtársainak a száma. Akadhattak matematikusok, akiknek nem sikerült vele szakcikket írniuk, olyannal azonban igen, aki Erdős egyik cikkének társ szerzője volt. Ezek hálóját gráffal – Erdős kedvelt matematikai eszközével – ábrázolva annak van 1-es Erdősszáma, aki közös cikket írt vele, 2-es, akinek ez csak Erdős valamelyik társszerzőjével sikerült és így tovább. Gyakorlatilag a világ minden valamirevaló matematikusának és sok, más területen dolgozó tudósnak is véges Erdős-száma van.
A „szórakozott professzor” alakját szinte Erdősről mintázták. Schechter említi könyvében, hogy amikor egyszer az amerikai Purdue Egyetem közelében éjfél körül kóborló Erdőst megállította egy rendőrjárőr, arra a kérdésre, hogy mit csinál itt, azt válaszolta, hogy gondolkodom. Elengedték. Később, 1941-ben, a legnagyobb kémhisztéria idején néhány matematikussal New York mellett egy titkos radarberendezés közelében sétálva fényképezkedtek, s a rendőrség letartóztatta őket. Az FBI a kihallgatás után bocsánatkérések közepette elengedte őket, de megkérdezték Erdőst, hogy miképpen nem vette észre a „Tilos az átjárás” táblát. – Matematikai tételekben voltam elmerülve – válaszolt és ez így is volt.
Valószínűleg ez a teljesen naiv és politikamentes hozzáállása segíthette abban, hogy a háború után a hazai hivatalosságok is elfogadták. Először 1948-ban két hónapra látogatott haza, majd 1956-ban, amikor is – mivel magyar állampolgárságát megtartotta – beválasztották az Akadémia levelező tagjai közé, amit 1962-ben a rendes tagság követett, sőt barátja, Rényi Alfréd közbenjárására állandó állást is kapott a Matematikai Kutatóintézetben. Ezután évente járt vissza és a köré csoportosuló tehetséges fiatalok révén kivirágzott és világszerte ismertté vált a magyar kombinatorikai és halmazelméleti iskola. A tehetséges fiatalokkal való foglalkozás terén is egyedi volt. Díjakat és ösztöndíjakat alapított, s a problémafelvetés nagymestereként néhány dollártól tízezer dollárig terjedő pénzdíjakat tűzött ki egy-egy matematikai sejtés bizonyítására. Az egyik ezerdolláros sejtés problémáját a kiírás után ötven évvel, 1975-ben a tavaly Ábel-díjjal jutalmazott Szemerédi Endre oldotta meg.
A teljes cikk itt olvasható.
