Egy szétfoszló civilizáció zűrzavara
Mi a magyarázat a Szírián és Irakon vegigsöprő horrorhullámra? Régen látott napvilágot ennél provokatívabb írás a Közel-Keletről.
(fotó: Jászberényi Sándor)
Néhány héttel ezelőtt az amerikai Politico magazinban megjelent egy fontos publicisztika a Közel-Keletről, Hishem Melhem tollából. Melhem, az Al-Arabiya washingtoni irodájának az igazgatója és a vezető libanoni napilap, az Annahar tudósítója. Melhem cikkében az arab civilizáció összeomlásáról beszél és szemrevételezi ennek okait. Régen látott napvilágot ennél provokatívabb írás a Közel-Keletről.
Melhem szerint az arab civilizáció a megsemmisülés határán áll. Az arab világ ma erőszakosabb, széttöredezettebb és sokkal inkább a szélsőségesek által irányított, mint az Oszmán Birodalom felbomlása óta valaha is. A modernizációs törekvései mind kudarcba fulladtak. A politikai felhatalmazás jelenlétének ígérete, a politizálás visszatérése, az emberi méltóság helyreállítására tett kísérletek polgárháborúkba, etnikai és szektáriánus ellentétekbe torkolltak, az abszolutizmus megerősödéséhez vezettek. A Perzsa-öböl elavult monarchiáit és emirátusait, valamint talán Tunéziát kivéve a legitimitás (kormányzati szinten) nincs jelen az arab világban.
Azzal, hogy beavatkozott az Iszlám Állam elleni harcba, Obama tudatosan ingoványos talajra lépett. Olyan szétmorzsolódott országok sorsát is a kezébe vette, melyek társadalma már jóval az amerikaiak színre lépése előtt haldoklott. Obama vonakodva bár, de újra részese lett egy szétfoszló civilizáció zűrzavarának.
Középkori módszerek a civilek ellen
Nincs olyan paradigma vagy elmélet, ami meg tudná magyarázni, mi történt az arab világgal a múlt században. Nincs egyértelmű kiváltó oka a régión végigsöprő ideológiai és politikai áramlatok nevében elkövetett hatalmas hibáknak. A Baath-féle és a nasszeri nacionalizmus, a különböző iszlamista eszmék, az arab szocializmus, a “járadék állam” (rentier state), a kizsákmányoló monopóliumok mind meggyötört társadalmakat hagytak maguk után.
Még az “ősi szektáriánus alapú gyűlölet” sem szolgálhat magyarázatként a Baszrától Bejrútig, a Perzsa-öböltől a Földközi tengerig húzódó frontvonalra, ahol szüntelen vérontás folyik a szunniták és síiták közt, a hatalomért és az irányításért.
Nem létezik átfogó magyarázat a Szírián és Irakon végigsöprő horrorhullámra, ahol az utóbbi öt évben több mint negyedmillió ember vesztette életét. Aleppón, Homszon és Moszulun az assadi vegyifegyverek és az Iszlám Állam brutális terrorja is nyomát hagyta. A szíriai rezsim Scud rakétákat, hordóbombákat, de olyan középkori módszereket is bevetett az ellenzék civiljei ellen, mint az ostrom, vagy az éheztetés.
