Egy rabbi az Oscar-díj zsürijében
Marvin Hier már kétszer nyerte el a rangos kitüntetést. Először 1981-ben, társszerzőként és koproducerként kapott Oscart a Genocide című, holokauszttal foglalkozó filmért, majd 1997-ben koproducerként a háború utáni hontalan zsidók sorsáról szóló, The Long Way Home című alkotásért.
Hier rabbi alapította és vezeti a Simon Wiesenthal Központot és a Los Angeles-i Tolerancia Múzeumot. A Newsweek magazin kétszer választotta meg Amerika legbefolyásosabb rabbijának. Donald Trump elnök beiktatásán ő mondott beszédet és áldást.
A 80 éves rabbi az Oscar-díj vasárnapi nyitóeseménye előtt Izraelben járt, ahol a Jerusalem Post újságírójával osztotta meg gondolatait. “A Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai végignézik az összes filmet – legalábbis elméletileg. Nem túl becsületes dolog csak öt percre belenézni egy alkotásba. Úgy igazságos, ha valóban végignézik az összes filmet”- mondta. Mivel a rabbi ideje sem végtelen, ezért nem is vállalja, hogy minden kategóriában véleményt mond. Csak a dokumentum és az általános kategóriában induló filmeket értékeli.
“Tavaly több időm volt, ezért a rövidfilmeket is végignéztem. A külföldi és az animációs filmeket viszont mindig kihagyom. Az már túl sok lenne. Nem vállalok el olyan feladatot, amire aztán nem lesz időm. 1982 óta viszont egyetlen évet sem hagytam ki, fontos, hogy mindig részt vegyek” – tette hozzá.
Az idei esélyesekre vonatkozó kérdésre válaszolva Hier rabbi elmondta, a versenyszabályzat tiltja, hogy a zsűri tagjai előre közöljék, hogy kire szavaznak. Annyit azért elárult, hogy voltak olyan alkotások, melyek nagy hatást gyakoroltak rá. “Sok remek filmet láttam, melyek az Egyesült Államok határain kívüli eseményekkel foglalkoznak. Két-három alkotás különösen kiemelkedő volt, s ezek globális problémákkal foglalkoztak, nemcsak amerikai ügyekkel. Ez változás a korábbi évekhez képest, de azért azt nem mondanám, hogy a filmek szempontjából különösen jó évet zártunk. Voltak olyan évek, amikor magasabb színvonalú alkotások születtek” – mondta.
Hier rabbi megnevezett négy filmet, melyek kiemelkedtek a mezőnyből: a dokumentumfilmek közül az RBG és az Of Fathers and Sons, a legjobb filmért versengők közül pedig a Fekete Párduc és a Bohemian Rhapsody.
Az RBG Ruth Bader Ginsburgról, az amerikai Legfelsőbb Bíróság tagjáról szól, aki első generációs amerikai zsidóként Brooklynban nőtt fel. “Mostanában sokat beszélnek Ginsburgról, elsősorban a betegsége kapcsán. De a filmből kiderül, hogy mennyi mindent tett a nők jogaiért. Elképesztő!”
Hier rabbi egykor nem is álmodott arról, hogy része lesz a hollywoodi elitnek, de a hetvenes években új fordulatot vett az élete. Akkoriban egy holokauszttal foglalkozó, szerény kiállítást hozott létre egy zsidó iskolában. “Egy írásvetítővel vetítettünk ki 24 képet, melyek a soá történetét beszélték el. Egy látogató odalépett hozzám, és segített jobban beállítani az írásvetítőt, majd megkérdezte: ‘Ha a holokauszt történetét akarja elmondani, miért nem készít inkább egy filmet?”
Az illető Fay Kanin volt, a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia elnöke. Néhány évvel később megszületett a Genocide című, Oscar-díjat nyert alkotás, melyben Elizabeth Taylor és Orson Welles is szerepet vállalt. A hollywoodi karrier egyengetésében nagy szerepe volt Frank Sinatrának is, aki összebarátkozott a rabbival, és bemutatta a filmipar minden meghatározó emberének. Később Sinatra nagylelkűen támogatta a Simon Wiesenthal Központot, és még a felügyelőbizottság tagjaként is működött, ahogy számos, a filmiparban vezető szerepet betöltő személy is a későbbiekben. “Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a politikai paletta minden oldalán vannak támogatóink, a baloldaltól a republikánusokig. Mindannyian támogatják az antiszemitizmus és a bigottság ellen folytatott küzdelmünket “.