Egy nyílt vita lezárása
A Népszabadság szeptember 26-i számában Köves Slomóval készített interjút Czene Gábor. Az újságírói kérdésekre adott válaszok több helyen is pontosítást igényelnek. Dicséretes, hogy Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija felismerte: „nem jó, ha a zsidó szervezetek kizárólag a kormány bábáskodása mellett tárgyalnak egymással”.
(fotó: Kurucz Árpád, Népszabadság)
Ha ez a felismerés hamarabb megtörténik, akkor az EMIH is részt vett volna azon az egyeztetésen, amit a Mazsihisz hívott össze a kormány által kezdeményezett kerekasztal-tárgyalást megelőzően, és ahol tizennégy zsidó szervezet képviseltette magát. Ha Köves rabbi következetesen gondolja végig a történéseket, akkor látnia kell, hogy a zsidóság „általános közösségi képviseletét” nem létrehozni kell, hanem egy hosszú folyamaton keresztül felépíteni.
Varázsütésre létrehozott közösségi érdekvédelmi szervezetek ugyanis a legritkább esetben képesek megálmodóik céljait megvalósítani. Ez csak organikus fejlődés eredménye lehet. Köves rabbi vagy nem veszi észre a Mazsihiszben történt jelentős változásokat, vagy inkább nagyon is érzékeli. Talán ezért hivatkozik Feldmájer Péterék korábbi sikertelen szervezeti próbálkozásaira, s ezért nem szól az új vezetés integrációs törekvéseiről.
Amikor a Mazsihisz elnökeként összehívtam a zsidó szervezeteket, akkor nem „vélt Mazsihisz-monopólium legitimálására”, hanem konszenzusok kialakítására törekedtünk. Arra, hogy a meghívásnak eleget tévő, sokszínű zsidó közösség jelentős kérdésekben erre képes volt – személyesen is büszke vagyok. Mi ugyanis nem hierarchikus szervezetben gondolkodunk. Zoltai Gusztávval kapcsolatban sem elég őszinte a nyilatkozat.
Az EMIH vezetése és a mögötte álló kórus ugyanis minden közösségi fórumon helyesnek ítélte Lázár miniszter döntését. A szervilizmus töretlen volt egészen addig, amíg nem szembesültek azzal, hogy nemcsak a Mazsihiszen belül, hanem a kormánypárti Fidesz véleményformálói között is megütközést keltett a miniszter döntése. A Miniszterelnök pedig állítólag egész egyszerűen provokációnak minősítette azt: no, innentől már ők is óvatosabban kezelik az ügyet – s csak „nevetnek” rajta.
