Egy népszerű ünnep újjászületése: a szombatév
Parlagon hagyni jó!
A Tóra-hű zsidóság online hangja, a Matzav.com videóján látható, hogy Rabbi David Lau főrabbi a legfelső rabbinikus bíróság jelenlétében szimbolikusan eladja Izrael földjét egy nem zsidó fiatalembernek. Megoldódott az arab-izraeli területvita? Nem, csak beköszöntött a szombatév, amikor nem lehet szántani-vetni, se eladni a föld termését Izrael földjén; kivéve, ha a föld nem zsidó tulajdonában van.
Ez év szeptember 24-én, a zsidó naptár szerinti újévkor elkezdődött a teremtéstől számított 466. szombatév, amikor a földnek pihennie kellene. Nem mindenki lelkesedik azért, hogy a Tóra parancsát hagyományosan egy jogi kiskapu segítségével megkerülik, hogy a mezőgazdasági munkát ebben az esztendőben is folytatni lehessen. Érdekes módon nemcsak vallási körökből jelentkezik igény a szombatév helyreállítására, hanem olyanok részéről is, akik a társadalmi esélyegyenlőséget és az egészségesebb környezetet tűzték zászlajukra.
A zsidó kalendárium az időt hetes egységekre osztja, és közismert, hogy szombat nélkül nincs zsidó élet. Kevésbé ismert, hogy a földnek is van pihenőideje – ami minden hetedik évben egy évig tart –, amikor parlagon kell, hogy heverjen a föld. Ahogyan a zsidó közösségekben a szombat különleges nap, a hetedik évet is kezdik a naptárban úgy feltüntetni Izraelben és a diaszpórában egyaránt mint figyelemre méltó időszakot. Régebben csak ortodox és ultraortodox körökben keltett érdeklődést, mára azonban a fenntartható fejlődés, az élhetőbb és egészségesebb környezet iránt elkötelezett szekuláris zsidóság is felfigyelt rá, számos gazdálkodással és ökológiával foglalkozó szervezettel együtt. Akik szerint a szombatév aktuális válaszokat ad a ma kihívásaira, hangsúlyozzák, hogy mindenki a föld terméséből él, még ha maga nem is gazdálkodó. Az egészséges élelmiszertermelés alapja mindig is a termőföld volt és az marad – ezért a gazdálkodás ősi zsidó elveit a földet védő intézménynek tartják, ami a környezetet kíméli, a megújulását biztosítja.
Adósmentés hétévente
A hetedik évet Mózes törvénye egyrészt a föld szombatjának nevezi, másrészt elengedés évének, aminek a végén el kell engedni az adósságokat. A parlagon hagyott földön össze lehet gyűjteni mindazt, amit magától terem a föld, azonban hozzáférést kell biztosítani mindenkinek a szűkebb és tágabb környezetben, a földet művelő szolgáknak éppúgy, mint a földdel nem rendelkező szegényeknek, hogy elvigyék és elfogyasszák a termést. A parancsolatból következik, hogy azt kisajátítani, felhalmozni nem lehet, ami a magántulajdont, sőt a pénzt is erősen viszonylagossá teszi, összevetve az élelmiszer értékével. „Hat esztendeig vesd be a te földedet és takard be annak termését. A hetedikben pedig pihentesd azt, és hagyd úgy, hogy egyék meg a te néped szegényei; ami pedig ezektől megmarad, egye meg a mezei vad. Ekképpen cselekedjél szőlőddel és olajfáddal is.” (2 Mózes 23:10–11)
