Az arab kultúrkör és a homoszexualitás cseppet sem idegenek egymásnak – elég, ha az ottomán birodalom gőzfürdőire gondolunk, amelyek közül rengetegben Törökországtól Libanonon át Egyiptomig a mai napig zajlik a móka nap mint nap.
Ám ezek a férfiak gyakran házas emberek, akik nem is álmodnának róla, hogy az életüket férfival kössék össze, mi több homoszexuálisnak sem vallják magukat – már csak azért sem, mert az egyre erősödő iszlám radikalizmussal nem merik felvenni a harcot. Ezzel szemben Izraelben, Tel Avivban még az arab közönség számára rendezett gay partisorozat sem jelent újdonságot: a város egyik legkedveltebb melegbárja, a Shpagat rendszeresen szerepeltet nemzetközi szinten elismert arab zenei csillagokat Fahel – azaz bika – nevű bulisorozatán. Ám a városközpont menő bárja inkább az egyébként is liberális családban felnőtt arabokat vonzza, illetve az izraelieket (szefárd zsidókat), akiknek családja Marokkóból, Iránból, Tunéziából, vagy más arab országokból érkezett. Pedig a palesztin területek melegjeinek is kijárna a mulatságból, nem igaz?
Fotó: AlQaws Facebook
Szivárványhíd Tel Avivba
Izrael határain kívül nyiltan és büszkén melegnek lenni a közel-keleten meglehetősen merész vállalkozás. Aki követi a nemzetközi híreket, hallhatott róla, hogy az elmúlt évek során számos afrikai ország lakosai emelték fel a hangjukat a férfirabszolga-kereskedelem ellen: az Öböl-menti országok gazdagjai előszeretettel hozatnak maguknak srácokat Afrikából, akik egy jobb élet reményében önként utaznak el. Mindeközben a térség majd’ minden országában tűzzel-vassal kergetik a „büszke melegeket”: Bejrútban és Kairóban egyaránt szervezetten zajlik a „gay-vadászat” a tradicionális gőzfürdőkben, Irán miniszterelnöke pedig nemrég a brit televízióban jelentette ki: „a mi országunkban azért nincs szükség melegjogi törvényekre, mert számunkra a homoszexualitás ismeretlen fogalom”. A félhivatalosan működő, muzulmán országok LMBTQ közösségeit támogató szervezetek tehetetlenek, és bár Izrael – amely Szíriával, Libanonnal, Jordániával és Egyiptommal is határos – a világ legprogresszívabb melegjogi törvényeinek országa, a környező országok homoszexuális arabjai sokan álmodni sem mernek a határ átlépéséről. Egyesek az országaink kormányai közötti feszültség kapcsán, mások az ismeretlentől való félelem miatt, megint mások pedig attól félnek, hogy soha többé nem akaródzna hazamenni.
Fotó: Facebook / Shpagat bar, Fahel party
Tel Aviv ugyanis nem csak LMBT, de toleranciafőváros is: két kezemen nem tudnám összeszámolni, hány keresztény és muzulmán arabot ismerek, akik itt, a
Fehér Városban találták meg önmagukat – és sokan a másik felüket is, nem egyszer akár zsidó srác személyében. És bár az ő történeteik sem egyformák – van, aki palesztinnak, van, aki izraeli arabnak vallja magát, akad aki otthon azt tanulta, hogy minden zsidó muzulmán gyerekek vérét issza reggelire, mások pedig megmentőikként gondolnak Izraelre, az országra ahol melegként nem kell színlelniük – havonta egyszer több százan gyűlnek össze, hogy Tel Aviv hipszter-negyedében, Florentinben együtt felejtsék el a családi, kulturális és politikai konfliktusokat… egy „palesztin gay partin”.
Fotó: Tareq Sayed Rajab de Montfort, Rachel Hardwick / Queer Islamic Avant-Garde
A teljes cikk itt olvasható.
Related