Debreceni gondok, bajok

Írta: Szabó Zsolt László / Hajdú-bihari Napló - Rovat: Hírek - lapszemle

Debrecen – A Debreceni Zsidó Hitközség (DZSH) heti szertartásainak mintegy felében nem tudnak teljes értékű istentiszteletet tartani.

Horovitz

Horovitz Tamás, a DZSH elnöke

Miközben több mint 600 millió forintból újult meg a Pásti és Kápolnási utcai zsinagóga, illetve a DZSH székháza, ha nem történik gyökeres változás, néhány éven belül akár hitélet nélkül is maradhat a cívisváros két zsidó központja. Az esti és reggeli imaalkalmakon (minyen) ugyanis gyakran nincs annyi hívő, hogy teljes értékű szertartást tudjanak tartani: egy kaddis (a gyászolók istendicsérete) elmondásához ugyanis legalább tíz férfi szükséges. Ez azért érdekes, mert a debrecenit rendszerint a legnagyobb magyar vidéki zsidó közösségként emlegetik – maga Horovitz Tamás elnök is gyakran használja a fordulatot. A gondokat csak tetézik a hitközségen belüli komoly ellentétek, amelyek olyan élesek, hogy azokat már a hit miatt sem képesek félretenni. Cikkünkben a fenti ellentmondások feloldása mellett az egykor a város kulturális, szellemi és infrastrukturális fejlődését meghatározó zsidó közösség mai vallási életét próbáljuk bemutatni.

Felhívás a férfiakhoz

Ahhoz, hogy belássuk, nem olcsó újságírói túlzás a hitélet eltűnésének veszélyéről írni, elég fellapozni a hitközség lapjának júniusi számát. Abban Horovitz felhívással fordult a férfiakhoz. Azt kéri, járjanak el a szertartásokra, hogy legalább tóraolvasást tarthassanak. Lényegében ugyanide lyukadtak ki forrásaink is, akikkel az elmúlt hetekben beszélgettünk: állítják, fiatalok és templomba járó férfiak nélkül nincs jövő. A közelmúltban volt rá példa, hogy a hívek inkább Miskolcra utaztak, mivel Debrecenben nem jött össze tíz férfi a kaddishoz, amit a gyászolók az elhunyt szerettük emlékére kívántak volna elmondani.

A hívek „aktivitásáról” az augusztus 12-i, péntek esti szombatköszöntő alkalmon – jellemzően ilyenkor gyűlnek össze a legtöbben – magunk is meggyőződtünk. A kaddishoz szükségesnél eggyel voltak többen az istentisztelet kezdetén az imateremben, utána érkeztek még négyen. Ám fültanúi voltunk: egymást kérlelték, hogy a másnapi, szombat reggeli alkalomra is menjenek el (végül akkor kilencen jelentek meg). Munkatársunknak többen állítják, a naponta reggel és este tartott minyeneknek jellemzően a felén vesz részt elegendő férfi. Az már csak adalék, hogy a vallásgyakorlók többsége idős. Árulkodó, hogy az augusztus 12-i alkalmon ránézésre Horovitz-elnök (54) tűnt a legfiatalabbnak. „A zsidóságot Debrecenben a hagyományok tartják fenn” – sommázott később az egyik idős elnökségi tag, hozzátéve, hogy ünnepeken a nőkkel és a nem rendszeres templomba járókkal azért többen vannak.

Az aktív vallásgyakorlók az elmúlt években kezdtek elmaradozni a szertartásokról. A hitközség életét nehezíti továbbá, hogy miként országosan, úgy a cívisvárosban is gyökeret vert a Mazsihisz riválisa, a 2004-ben alapított Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), amely saját meghatározása szerint az ortodox és neológ mellett harmadikként jelen lévő status quo ante irányzatot képviseli. Az Ajtó utcán chábáb házat rendeztek be, a városban tanuló izraeli diákokat szólították meg. Időközben helyiek is mind többen csatlakoztak a Smuel Feigl vezette lubavicsi közösséghez.

Pusztán a konkurenciát viszont nem lehet a hívek fogyásáért felelőssé tenni, a többi felekezethez hasonlóan a zsidó sem képes a fiatalokat megszólítani. A keresztény egyházak ezt iskolák indításával próbálják orvosolni. Ez viszont az izraelitáknál a hívek alacsony száma miatt Debrecenben szóba sem kerülhet. Ezen kívül a felgyorsult életritmus sem teszi már lehetővé, hogy a nap a zsinagógában induljon, s este is jusson majd’ egy óra a szertartásra.

Nem minden kóser?

Forrásaink szerint a hitközség abból sem tudott profitálni, hogy az elmúlt évtizedben sokan a zsidó identitásukat újraélve fordultak az egyházhoz. Azt már csak bosszantó apróságként jegyezték meg többen, hogy a vallási előírásokat szigorúan vevők nem bíznak a hitközség kóser konyhájában, ezért ők nem is étkeznek onnan. Ezek alapján bár jól hangzik, hogy a legnagyobb vidéki zsidó közösség Debrecenben él, a gyakorlatban ez inkább kulturális közösséget jelent, mivel a hitéletbe csak kevesek kapcsolódnak be.

A problémákat tetézik még a DZSH belső vitái. Ezek mára olyan mértéket öltenek, hogy sokan emiatt fordultak el a hitközségtől. A tagok egy része elmarad a templomból, mások az Ajtó utcára mennek szertartásra. A városban köztiszteletben álló zsidó emberek munkatársunknak egyöntetűen állítják: sokakat nem győzött meg Horovitz Tamás magyarázata a kölcsönről. A tagok egy része nem tudja elfogadni, hogy azt felhatalmazás nélkül vette fel a DZSH a Mazsihisztől, ráadásul nem fizették vissza határidőre – s emiatt jelzálog került hitközségi ingatlanokra –, így nem meglepő, hogy komolyan mérlegelik, közösen mennek át az EMIH-hez.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás

Címkék:Debrecen, zsidóság