Darvas Lili színésznő 40 éve halt meg

Fiatalon játszott Max Reinhardtnál, és elnyerte a németül legszebben beszélő színésznő díját, végül Magyarországról a nácizmus miatt távozott Amerikába 1938-ban. A 60-as években újra játszott magyar színpadon, élete végén pedig a Szerelem című filmben nyújtott emlékezetes alakítást. 1974. július 22-én hunyt el Molnár Ferenc író felesége.

1902. április 10-én született Budapesten. Góth Sándor színinövendékeként már 18 évesen Júliát játszotta Shakespeare drámájában a Budai Színkörben. 1921-ben Beöthy László a Magyar Színházhoz szerződtette, 1924-ben Jób Dánieltől kapott szerződést a Vígszínházhoz, 1925-től pedig Max Reinhardt meghívására a bécsi Josefstädter Theaterbe, illetve Berlinbe és Hamburgba szerződött. A Reinhardtnál töltött időkben a németül legszebben beszélő színésznő díját nyerte el.

Molnár Ferenc, a negyvenes évei derekán járó sikeres író beleszeretett a fiatal Darvas Lilibe, és “az érzéstől megrémülve” 1922-ben feleségül vette régi barátnőjét, Fedák Sárit, miközben darabot írt Darvas Lilinek, az Üvegcipőt. A darab ősbemutatója 1924-ben volt a Vígszínházban, és a színháztörténeti bennfentesek szerint a Fedák-Molnár-Darvas-háromszögről szólt. Darvas Lili a darabban a fiatal cselédlányt, Irmát alakította.

Darvas Lili és Molnár Ferenc 1926-ban kötöttek házasságot, és a színésznő férje zseniális darabjaiban is növelte népszerűségét a Vígszínházban. “Játéka a szó legszebb értelmében nemes. Sehol egy hamis hangsúly, egy eltúlzott mozdulat. Hiába, a tehetség egyetlen ékessége az egyszerűség” – írta róla Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlap hasábjain. Eljátszotta Johannát Schiller Az orleans-i szűz című darabjában, a reichstadti herceget Rostand A sasfiókjában, Lady Milfordot az Ármány és szerelemben, Titániát a Szentivánéji álomban, Gertrúdot a Hamletben, Mimát A vörös malom, Lujzát a Riviéra című Molnár-darabokban. A Delila a háború előtti utolsó vígszínházi bemutatója volt 1937-ben, ezután Bécsben szerepelt.

A nácizmus elől zsidó származása miatt 1938 szeptemberében az Egyesült Államokba emigrált, férje 1940 elején követte. Színészi pályafutását a tengerentúlon is folytatta, 1944-ben lépett fel először angol nyelvű előadásban a Broadwayn, de a televízió is foglalkoztatta. Molnár élete végéig (1952) egy hotelben élt, Darvas Lili pedig manhattani lakásában egyedül. Az évek során széles baráti társasága alakult ki, New Yorkban gyerekeket tanított színjátszásra. 1963-ban Bécsben a Theater in der Josefstadt felújította Molnár Ferenc Üvegcipőjét, ebben játszotta el a másik főszerepet, az öregedő Adélt. A világháború után 1959-ben látogatott először haza, a Madách Színházban 1965-ben nagy sikert aratott Molnár Ferenc Olympia című színművében, Eugénia hercegnő szerepét játszotta.

A darabot rendező Lengyel György így vallott róla: “Ez az idős, elegáns, finom színésznő mindenkinél modernebb volt. Tőle tanultuk meg Molnár Ferencet.”

Kevés filmszerepe közül a Baskircsev Mária (1935, osztrák), A Maupassant-ügy (1938, amerikai), a Találkozz velem Las Vegasban (1956, amerikai) említendő. 1970-ben Makk Károly két Déry Tibor-novellából készült Szerelem című filmjének anyaszerepében – Törőcsik Marival és Darvas Ivánnal – kiemelkedő alakítást nyújtott. A filmet az amerikai filmkritikusok az 1973-as év tíz legjobb filmje közé sorolták. 1972-ben Tony-díjat kapott Amerikában az 1971-72-es broadwayi évadban a Les Blancs-ban nyújtott alakításáért.

A magyar televízióban 1972-ben játszott utoljára, az Egy óra – három arc című, három részből álló tévéjátékban. Bár akkor már nagyon beteg, rákos volt, a darab rendezője Horváth Ádám emlékei szerint “friss és gyönyörű volt, lenyűgöző munkát végzett”.
1974. július 22-én (magyar idő szerint július 23-án) hunyt el New Yorkban.

Kapcsolódó cikkek:

A színpadnak élt a nemzetközileg is elismert drámaíró

Halász Tamás: A “zsidó színház” mint lakmuszpapír