Családi történet a Rusztban
Egy feledésbe merült család története elevenedik meg a Ruszt József Stúdió Színház színpadán. Réczei Tamás Vasárnapi gyerekek című darabjának premierjét március 26-án láthatta a közönség.
– Gyakran megesik, hogy fogja magát és ír egy színdarabot? – kérdeztük a szerzőt, egyben a teátrum művészeti vezetőjét.
– Ez egy folyamat. Kezdődött azzal, hogy újrafordítottam a Hetvenkedő katonát, természetesen nem Plautus eredeti római darabja, hanem az összes magyar fordítás alapján. Ezen felbátorodva átírtam Goldoni Hebehurgya hölgyek vígjátékát, majd következett tavaly két saját darab: az Amazonok és a Winnetou. Az írásnak mindig bennem volt a lehetősége, mivel korábban újságíró, dramaturg is voltam.
– Mitől vasárnapi gyerek a darab főszereplője? – kérdeztük a művészt.
– Egyrészt csonka családban nőtt fel, gyerekkorában csak vasárnaponként találkozott édesapjával. Másrészt Ingmar Bergman óta ismerjük a vasárnapi gyerekeket egy másik kontextusban is, miszerint a vasárnap születettek látnoki képességekkel bírnak – válaszolta.
A darab egy napjainkban élő fiatal pár közös életének hajnalán kezdődik. A lány (Trokán Nóra) ezoterikus, a fiú inkább földhözragadt. A főszereplő, András (Szemenyei János) örökül kapott lakásában dobozok, az avatóünnepsége utáni romhalmaz, egyben kétségkívül furcsa energiák töltik be a teret. A régi tárgyak némelyike a család történetét őrzi és eleveníti meg olyannyira, hogy mintegy időutazásféleképpen szemünk elé idéződik a (Gold)Stein família közeli és távoli rokonsága. Egy- egy karakter többször, más-más életkorban tűnik elő némelyik színész több (esetenként 5-6) különböző szerepet is játszik.
A kisszínházi előadásban történelem, politika, emberi sorsok, kapcsolatok, működése és hanyatlása tárul elénk, valamint a vívódás legkülönbözőbb formái. Felveti például, hogy mivel jár, ha (nem) ismerjük a gyökereinket?
– Nagy a batyuja a főszereplőnek, amiben a saját és családja múltját cipeli?
– Meggyőződése szerint nem – folytatja Réczei Tamást. – A darab során kiderül, hogy mégis. András az elején azt gondolja, hogy amit nem tud a családjáról, azzal nem kell foglalkozni. Aztán olyan helyzetbe kerül, hogy mégis kénytelen megismerni családja múltját, és ebben felesége is ösztönzi.
Kiderül, hogy egy holokauszt nemzedék leszármazottja, és egy kényszermagyarított zsidó család száz éve idéződik meg a színpadon. A halála után „itt ragadt” nagyapja eleveníti meg számára a soha nem ismert családtagjait, rokonait. Így kerül egy előadásba az angol beteg, azaz, Gróf Almásy László, Tolnai Klári, Adolf Eichmann, Horger Antal és Goldstein Emánuel.
– Hova vezet a felismerések sorozata?
– A főszereplőnek el kell fogadnia a múltban megtörtént dolgokat ahhoz, hogy képes legyen megbékülni velük, majdpedig újra folytathassa az életét.
– A régi családi történeteket a közönség is magáénak érezheti?
– Igen, miután elég mélyen nyit a darab a magyar történelemre az 1920-as évektől egészen 1991-
ig. Mindenki találhat benne ismerős sztorit. Van például taxisblokád jelenet, amire nem csak az
idősek emlékezhetnek. Az Eichmann-per egy másik rétegnek mond valamit, csakúgy, mint Rákosi
és a kékcédulás választások.
A nagyrészt komoly hangvételű történet nem nélkülözi a humort sem. A kiváló színészgárda is
bőkezűen hozzájárult a komikus vonal erősítéséhez, hiszen a próbák folyamán megannyi íratlan
poén is beépült a produkcióba. Szereplők: Szemenyei János, Trokán Nóra, Márton András, Réti
Erika, Hegedűs Zoltán, Magyar Éva, Porogi Ádám, Decsi Edit, Jablonkay Mária, Czeglédi Ákos.
C
