Csak azért is, képek

1944 augusztusában a lengyel ellenállás tagjai az auschwitzi táborba csempésznek egy fényképezőgépet. A gép Alexhez, a zsidóként elhurcolt görög Sonderkommandóshoz kerül. Alexnek az V. krematóriumból készített felvételei közül négy maradt fenn (vagy csak négyet készített, nem tudni). A négy felvétel talán egy szekvencia, talán nem – a negatívok eltűntek, így a sorrend utólag nem rekonstruálható. 

1944 augusztusában a lengyel ellenállás tagjai az auschwitzi táborba csempésznek egy fényképezőgépet. A gép Alexhez, a zsidóként elhurcolt görög Sonderkommandóshoz kerül. Alexnek az V. krematóriumból készített felvételei közül négy maradt fenn (vagy csak négyet készített, nem tudni). A négy felvétel talán egy szekvencia, talán nem – a negatívok eltűntek, így a sorrend utólag nem rekonstruálható. Az egyik felvételen, úgy tudni, Magyarországról deportált meztelen asszonyok várakoznak a gázkamra előtt – a kép nagyon homályos, és vagy hatvan fokkal el van dőlve. A másik képen Sonderkommandósokat látunk egy ligetben holttestek tucatjai között botorkálni, mögöttük füstfelhő, a harmadik előterében egy Sonderkommandós egyensúlyoz a holttestek között, mellette SS-tisztek láthatók. A negyedik kép mintha az első folytatása volna: a kamera már szinte derékszögben elfordulva, az elmosódott körvonalakból a gázkamrát övező liget fái rajzolódnak ki. A képek rossz felvételek: megbillentek, homályosak, mindegyiket valamiféle sötét keret – egy ajtó- vagy ablaknyílás – zárja körbe.

Auschwitz tényével nem az a baj, hogy nincsen róla képünk, hanem az, hogy csak bizonyos képeink vannak róla. Auschwitz evidenciáját nem a lágerbe hurcoltak, az ott elpusztultak vagy az onnan felszabadulók “képei”, hanem az amerikai légifelvételek és nácik által készített fotók bizonyítják. (A nácik ugyan parancsba nem adták, mégis minden koncentrációs táborban működött fotólabor, és a tisztek rendszeresen készítettek felvételeket, melyeket persze a végórában igyekeztek megsemmisíteni, többnyire sikerrel, ezért is olyan értékes a magyarországi Auschwitz album.) Auschwitz tehát nem ábrázolható – alakult ki egyfajta közmegegyezés az elmúlt évtizedekben. Ezt rúgta fel Steven Spielberg és a hollywoodi filmipar.

Nem mintha a foglyok ne igyekeztek volna akár emberfeletti erőfeszítések árán is jeleket hagyni a jövő számára szenvedéseikről – azaz ábrázolni Auschwitzot. A Sonderkommandósok a halottak mellé a legkülönfélébb bizonyítékokat ásták el: beszámolókat a táborban tapasztalt borzalmakról, rajzokat a krematóriumokról és a gázkamrákról, leírásokat ezek működéséről, üres Zyklon-B dobozokat, hajtincseket és fogakat, imákat és búcsúleveleket eltűnt szeretteiknek – s ezekből azért csak néhány maradt fenn, mert a tábor felszabadulásakor a környékbeliek arany és más értékek után kutatva feldúlták a tömegsírokat, és az értéktelen papírfecniket eltüzelték. Az ún. auschwitzi tekercsre például egy krakkói bolhapiacon bukkant rá az egyik felszabadult fogoly.

A teljes cikk itt olvasható.