“Budapest a mi Jeruzsálemünk”
A modern Izrael megalakulását kezdeményező mozgalom két atyja, Herzl és Nordau pár utcányira született egymástól Pesten. Ugyanabba az iskolába jártak, mégsem ismerték egymást. A városképből nagyrészt már kitörölték az emléküket. Merker Dávid szociológus a Cionista Budapest címmel rendezett sétán idézte fel ezt a rég elfeledett történetet.
A Hosszúlépés. Járunk? legújabb sétája azért a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről indul, mert Dávid elválaszthatatlannak tartja a témát a magyar nacionalizmustól. Budapesten ugyanis a zsidóság azonosult a magyar nacionalista mozgalmakkal, ezért eleinte zsidóellenesnek számított minden hang, amely a zsidó állam létrejöttét támogatta. A 19. század közepén országosan hat százalék volt a zsidók aránya, Budapesten viszont húsz. Ennek a virágzó zsidó kultúrának az integrációja pozitív hatást gyakorolt a fővárosra, „Budapesten sosem volt ilyen békés időszaka az együttélésnek” – foglalta össze a helyzetet Merker Dávid.
Csak egyet kellett továbblépnünk, hogy a hajdani Képviselőház épületéhez érjünk, a Bródy Sándor utca sarkán. Mielőtt felépült volna a Parlament mai épülete, a képviselők még ebben, az Ybl Miklós tervei alapján négy hónap alatt felépült, kisebb palotában vitatkoztak. Itt hangzott el 1878. június 24-én Istóczy Győző parlamenti képviselő, az Országos Antiszemita Párt későbbi vezetőjének a zsidókat saját haza létrehozására buzdító felszólalása. Fájdalmas iróniát hordoz, hogy először hozzá köthető itthon a cionista narratíva. „Az antiszemita pártot karanténban tartották, és hamar jelentéktelen lett” – emelte ki Merker Dávid. Viszont ez az antiszemita javaslat bevésődött a köztudatba, és amikor Herzl Tivadar előállt ugyanezzel az elképzeléssel, a közvélemény nem értette. „Mi, antiszemiták, egyszerűen nem-zsidó zionisták vagyunk” – írta Istóczy. Vagyis azért lett elutasítva a cionizmus gondolata itthon, mert ezt már más kontextusban hallották.
Merker Dávid a zsidóság Budapest életében játszó szerepét Jókai Mór politikai pályafutásán keresztül illusztrálta annak a háznak a helyén állva, ahol annak idején Petőfi és Jókai lakott együtt. Az 1868-as választási kampányban Jókai itt indult képviselőjelöltként, és a terézvárosi mandátum az ekkor először választó zsidók szavazatán is múlt. A Borsszem Jankó című élclap tréfát is űzött abból, milyen nagy lelkesedéssel próbálta Jókai megszólítani a zsidó szavazókat. Merker szerint ebben azt kell észrevennünk, hogy nyugodtan ábrázolhatták a már akkor nemzeti mítosznak számító Jókait bolygó zsidóként viccből is, mert „aki akkor antiszemita volt, az nem számított szalonképesnek”.
(fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)
A cionista Budapest
A cionista mozgalom későbbi vezetője, Herzl Tivadar a Dohány utcai zsinagóga melletti, egy ma már nem álló lakóházban született, és bár családja Zimonyból származott, a század végére Pest egyik leggazdagabb famíliája lett. Istóczy fellépésének idején Herzl azonban már Bécsben élt. Egy tragédia vezette oda a családot: a nővére halála után Herzl édesanyjának bánatán csak a levegőváltozás tudott enyhíteni. Ennek ellenére Merker Dávid hangsúlyozta, hogy a Herzl család igazi kétnyelvű famíliának számított. Ezt példázza, hogy a németül íródott drámáit Herzl mindig saját maga fordította magyarra. Tévedés, állítja a szociológus, hogy Herzl Tivadar osztrák zsidó lett volna. Az lehetett az egyik oka annak, hogy ez a vélemény elterjedt a nemzeti szakirodalomban, hogy a magyar nyelvű forrásokat kevésbé olvassa a nemzetközi kutatás.
Mindenesetre Herzlnek el kellett kerülnie a békés Budapestről, hogy cionistává váljon. Párizsban azonban az ehhez szükséges konfliktust már megtapasztalhatta, amikor a Dreyfus-perről tudósított. Habár magyarországi tapasztalati ennek ellenkezőjéről szóltak, „emiatt gondolta, hogy a zsidóság ekkor sikeresnek tűnő integrációja kiteljesedjen, szerinte az antiszemitizmus nem felszámolható” – magyarázta Merker. Azt is árulkodónak találja, hogy Herzl, aki köteteket írt tele, meg sem említett egy fontos szereplőt a család életében, Juda-Hai Alkalajt. Mint mondja, a hiánynak oka van, és úgy véli, nem parancsütésre született meg Herzl agyában a cionista gondolat.
