Botlatókövek – Egy kő. Egy név. Egy ember.

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

A Nyílt Társadalomért Archívum „Csillagos házak” akciójához kapcsolódva a Goethe Intézet a Németországból indult STOLPERSTEINE / BOTLATÓKÖVEK elnevezésű képzőművészeti projekttel emlékezik a zsidótörvények alá eső magyarok kényszerlakhelyre költöztetésének 70. évfordulójára.


Gunter Demnig német szobrász rézből készült emléktáblákkal emlékezik a nemzetiszocializmus áldozatainak. A Stolpersteine – magyarul „botlatókövek” vagy „emlékező macskakövek” – az áldozatok utolsó szabadon választott lakhelye előtt, az elhurcoltak lakóházainak bejárata elé kerülnek. Demnig 1997 óta több mint 45.000 macskakőhöz hasonlító botlatókövet illesztett a járdákba Németországban és Európa szerte.
Az első három budapesti botlatókő nyilvános elhelyezésére 2007. április 27-én került sor a Ráday utcában. A negyedik követ 2007 októberében rakta le Gunter Demnig a Ráday utca 54. előtt, a Goethe Intézet szomszédságában – ennek védnökségét az intézet vállalta. Összesen tehát négy botlatókő van a Ráday utcában, a Goethe Intézet közvetlen közelében.

Botlatoko_fotó Szabó Alinda Goethe Institut

Botlatőkő_(fotó: Szabó Alinda, Goethe Institut)

2014. június 21-én 16 órától 21 óráig a Goethe Intézet a BOTLATÓKÖVEK történetének bemutatásával emlékezik a deportálások 70. évfordulójára. Az SWR rádió jóvoltából négy németországi botlatókő kapcsán megismerhetjük négy német áldozat élettörténetét. Illetve rövidfilmeket láthatunk Gunter Demnigről és a botlatókövek kihelyezéséről. A program egyik kiemelt eseménye a Ráday utcai botlatókövek közös megtisztítása lesz.
A Ráday utcai botlatókövek
Ráday utca 5.: Rónai Béla – „Tisztviselőként dolgozott, de a zsidótörvények korlátozásai miatt elbocsátották állásából.
Rónai Béla 1896-ban született Pozsonyrécsén. 1932-től Budapesten, a Ráday utca 5-ben lakott. Tisztviselőként dolgozott, de a zsidótörvények korlátozásai miatt elbocsátották állásából. A nyilas hatalomátvétel után munkaszolgálatosként Sopronbánfalvára került. A rossz ellátás, az egyre terjedő tífusz, valamint a keret kegyetlenkedései több ezer ember halálát okozták. Rónai Béla 1945. január 19-én máig tisztázatlan körülmények között hunyt el a sopronbánfalvi munkatáborban.
Ráday utca 25.: Vidor Oszkár – „A tábor felszámolása idején, a betegszállásokon lévő zsidókat az osztrák SA őrség kivégezte.
Vidor /Weisz/ Oszkár 1899-ben született Budapesten. Cipészkellék és textiláru kereskedelemmel foglalkozott. Feleségével 1937-ben költöztek a Ráday utca 25. számú házba. Munkaszolgálatosként a Pozsony melletti Engerauba (Pozsonyligetfalu) hurcolták, ahol a Birodalmi Védőállás Niederdonau vonalának erődítésén dolgoztatták. A sáncmunkások főként árkokat ástak, fa- és kőkitermelést végeztek. A tábor felszámolása idején, a betegszállásokon lévő zsidókat az osztrák SA őrség kivégezte. Vidor Oszkárt 102 társával együtt 1945. március 28-29-én agyonlőtték.
Ráday utca 31/b.: Pollák Imre – „A második világháború idején többször teljesített munkaszolgálatot.
Pollák Imre 1908-ben született. A harmincas évek közepétől fűszerkereskedelemmel foglalkozott Budapesten. Testvérével, Lenkével 1940-ben költöztek a Ráday utca 31/b. számú házba. A második világháború idején többször teljesített munkaszolgálatot. 1945-ben hunyt el Sopronban.
Ráday utca 54.: Szinai Sándor – „Munkaszolgálatosként került a sopronbánfalvi munkatáborba, ahol 1945. március 5-én hunyt el.
Szinai Sándor Budapesten született 1917-ben. Annyit tudunk róla, hogy munkásként dolgozott, és 1924-től a Ráday utca 54-ben albérlőként lakott. Rónai Bélához hasonlóan munkaszolgálatosként került a sopronbánfalvi munkatáborba, ahol 1945. március 5-én hunyt el.

 

támogatás

Címkék:Csillagos házak, Holokauszt emlékév