„Bízunk az erőnkben” – A Mazsihisz viszonya a kormányhoz most

Mennyire osztotta meg a Mazsihisz döntése a zsidóságot? Elég erősek-e ahhoz, hogy véghezvigyék terveiket? Mi lesz a választások után az emlékévvel? A hétvégén ezektől a kérdésektől volt hangos a Bálint Ház.

Dési János Verő Tamással, a Frankel Leó utcai zsinagóga rabbijával és Heisler Andrással, a Mazsihisz elnökével együtt kereste a válaszokat a fenti kérdésekre, a beszélgetés azonban egy kis közvélemény-kutatással kezdődött. Dési először is arra volt kíváncsi, hogy a jelenlévők közül ki gondolja úgy, hogy helyes döntést hozott a Mazsihisz azzal, hogy nem kíván részt venni a 2014-es holokauszt-emlékév kormányzati programjain, illetve arra, hogy ki fog-e tartani ebben a furcsa helyzetben a zsidó hitközség. Mindkettőre elsöprő igenlés volt a válasz, bizakodó bekiabálásokkal megspékelve. Nyilván vannak olyanok, akik nem értenek egyet a Mazsihisz döntésével, azonban Heisler András elmondta, hogy döntésük után olyanok kezdték el megkeresni őket, akik eddig nem akartak belépni a Mazsihiszbe. Továbbá marketingcélra is próbálják használni ezt az ügyet, hiszen azzal kampányolnak, hogy azok, akiknek nem kell a Sorsok Háza, Szakály Sándor és a Szabadság téri emlékmű, adják a Mazsihisznek adójuk 1%-át. Dési felhívja a figyelmet arra, hogy ez elég ízléstelen húzás, azt azonban többen elismerték, hogy reklámszempontból remek a szlogen.

Mindenesetre fontosabb kérdés, hogy

van-e most ebből a helyzetből kiút?

Heisler szerint tarthatatlan és abnormális állapot, hogy egy holokauszt-emlékév zsidók nélkül valósuljon meg. „Mi nem ultimátumot adtunk, folyamatosan készek vagyunk a tárgyalásra, azonban semmilyen elvtelen kompromisszumot nem vagyunk hajlandók kötni” – mondta, majd hozzátette: ők világosan kijelölték azokat a pontokat, amelyek segítségével tudnának a megemlékezésekről gondolkodni, de ezek nem egyeznek a kormány terveivel. „Mi nem tudunk a Sorsok Házában gondolkodni, nem tudunk Szakály Sándorban gondolkodni, és nem tudunk a Szabadság téri emlékműben gondolkodni.” Tamás rabbi és a Frankel utcai zsinagóga közössége azonban azt várja el a Mazsihisztól, hogy valamilyen szinten ultimátumot adjanak. A rabbi azonban percekkel ezelőtt még arról beszélt, hogy fontos a kormány és a Mazsihisz közötti párbeszéd, mert meg kell becsülni azt az időt, amíg még köztünk élnek a holokauszt-túlélők. Mindenesetre érződik, hogy nehéz megmondani, mi a helyes pozíció ebben a helyzetben. Heisler azonban bizakodó: „mi bízunk saját magunkban meg az erőnkben, és a zsidó közösségben. Azt gondolom, hogyha tisztességesen és átláthatóan képviseljük a dolgainkat, akkor nekünk van erőnk.”

 A teljes cikk itt olvasható.