Bizonyítania kell, hogy náci a Jobbik

Nagy mérkőzésre számíthat a Jobbik abban a perben, melyet a párt indított egy nemzetközileg is jegyzett holokauszt-szakértővel szemben, aki egy nyilatkozatában tavaly lenácizta őket. Karsai László tudományos kutatásokkal akarja igazolni, hogy a Jobbik náci jegyeket mutat, viszont jogászok szerint ezt nem a tárgyalóteremben, hanem a szakma fórumain kellene megvitatni. Ráadásul az ítélkezési gyakorlat hektikus, eddig rendszerint a „nácizókat” marasztalták el.

„Kérjük a tisztelt Fővárosi Törvényszéket, hogy állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogainkat azáltal, hogy az ATV nevű tévécsatornán 2011. december 14-én vele készített interjúban neonácinak titulált bennünket” – hangzik a Jobbik által benyújtott keresetlevél, amellyel a bíróságon perre hívták Karsai László történészt, a holokauszt egyik nemzetközileg is elismert kutatóját.

A párt jogi képviselője és a történész – aki időközben szakértőket és közéleti szereplőket kért arra, foglaljanak állást, nácinak tekinthető-e a Jobbik – múlt csütörtökön találkozott a bíróságon: a Fővárosi Törvényszéken ekkor tárgyalta először az ügyet. A korábbi években hasonló ügyekben a bíróság rendszerint a jó hírnevükért aggódó személyeknek, szervezeteknek adott igazat. Úgy tűnik, a hazai igazságszolgáltatás ebben a kérdésben az európai ítélkezési modellt követi, azaz lenácizni még azokat sem igazán lehet, akiket sok tekintetben annak lehet tekinteni.

Kinek van „becsülete”?

A legtöbb nyugati országban a Jobbik nem is perelhetne jó hírneve védelmében. Ezekben az országokban polgári pert csak magánszemély indíthat, ebben az értelemben intézménynek, hivatalnak, pártnak az uralkodó médiajogi felfogás szerint nincs „becsülete” – mondta a hvg.hu-nak Haraszti Miklós, az EBESZ volt médiaszabadság-biztosa, a Közép-európai Egyetem vendégtanára.

Magyarországon ez teljesen másképp van, nálunk perelhet magánszemély és szervezet egyaránt, a személyiségi jogok védelme a jogi személyeket is megilleti – teszi hozzá Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) politikai szabadságjogok programvezetője. Így akár a kormány, önkormányzat, párt, rendőrség is perelhet jó hírneve védelmében.

A legismertebb ilyen per Magyarországon néhány évvel ezelőtt zajlott. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) jogerősen pert vesztett Orbán Viktorral szemben abban a személyiségi jogi perben, amelyet a tárca indított a Fidesz elnöke ellen, amiért egy televíziós interjúban azt mondta: a rendőrség nyilvánvalóan politikai utasításra és nyomásra hajtott végre brutális akciókat 2006. október 23-án. Orbánt Schiffer András – akkor mint a TASZ megbízottja – képviselte, aki úgy nyilatkozott: egyfelől örül, hogy számukra kedvező ítélet született, másfelől úgy véli: “tarthatatlan helyzethez vezet, ha a Polgári törvénykönyv továbbra is ugyanúgy szabályozza a közhatalmi szervek bírálhatóságát, mint másokét”.

Ebből a szempontból a történész és az ellenzéki párt között folyó per arra is rávilágíthat, hogy egy kormányzati szereppel nem rendelkező, viszont a pártoknak és frakcióknak járó állami támogatás révén közpénzek felett rendelkező, a törvényalkotásra parlamenti jelenléte révén hatással lévő párt közhatalmi szervnek tekinthető-e. Ugyanis az Alkotmánybíróság a rendszerváltás óta több határozatában is leszögezte, a közszereplőknek, intézményeknek többet kell elviselniük – ha kritika éri őket –, mint az egyéneknek.

Meddig terjed a vélemény szabadsága?

Nyugaton a közéleti személynek a legharsányabb véleményt, de még a helytelen tényállítást is el kell tűrnie, csak szándékos károkozási szándék esetén van joga perelni, és a bizonyítási teher itt annak oldalán van, aki azt állítja, hogy kárt szenvedett az adott állítás miatt – mondta Haraszti.

A véleménynyilvánítás korlátait illetően a nyugati világban két felfogás létezik egymás mellett. Az angolszász szerint a vélemény érték- és igazságtartalmától függetlenül szabad, tehát a bíróság illetékesség hiányában nem is vizsgálhatja, tényleg náci-e az, akit annak neveztek. A lenácizás szabadságáért „cserébe” viszont a zsidózás szabadsága is korlátozhatatlan ebben a rendszerben. Az európai kontinentális modell nagyobb teret szentel a vélemény bizonyíthatóságának, így egyes országokban (így nálunk) a vélemény is lehet bizonyításköteles.

„Természetesen nem vagyunk sem nácik, sem neonácik, amely körülményt a továbbiakban nem is kívánjuk taglalni, lévén már azt is kifejezetten sértőnek érezzük magunkra nézve, ha egy ilyen alaptalan vád ellen védekeznünk kellene, mint ahogyan az sem lehet kérdéses, hogy a náci, neonáci ideológiákat, a nácizmust a társadalom egyértelműen elmarasztalóan, negatívan értékeli” – tartalmazza a Jobbik beadványa. Karsai és az általa felkért történész szakértők viszont épp azt kívánják bizonyítani, hogy az állítás tudományosan, tehát tényszerűen is megáll. „Folyamatban lévő bírósági eljárásról nem nyilatkozunk, lezárulta után viszont állunk a sajtó rendelkezésére” – mondta a hvg.hu-nak Pál Gábor, a Jobbik sajtófőnöke, amikor arról kérdeztük, hogyan védekeznek majd Karsai állításaival szemben, illetve tényszerűen bizonyítani akarják-e, hogy a pártnak nincs köze a nemzetiszocialista nézetekhez.

„A Jobbik neonáci, mert etatista, nacionalista, rasszista, irredenta és antiszemita. Fajgyűlölő, mert a cigánykérdést genetikai kérdésnek tartja és pusztán rendőri, illetve – a Magyar Gárda révén – illegális, paramilitáris eszközökkel akarja megoldani. Pártja képviselői antiszemiták, felelevenítik a vérvádat, Izrael-ellenességgel és palesztinbarátsággal próbálják leplezni zsidógyűlöletüket” – mondta Karsai László a hvg.hu-nak, milyen szempontok alapján tartja nácinak a Jobbikot és milyen érvekkel lép majd fel a bíróság előtt.

„Naponta neveznek személyeket, szervezeteket kommunistának, fasisztának, liberálisnak, ami ellen a megnevezett biztosan tiltakozna. Ez politikai vélemény, amit a véleménynyilvánítás szabadság véd” – mondja a TASZ programvezetője. Hegyi szerint a perben történő bizonyítást a másik oldalról is problematikusnak tűnik: „ha jól értem, akkor afelé halad a tárgyalás, hogy tudományosan bizonyítani akarják a Jobbik neonáci-mivoltát, amit ugyan meg lehet tenni, de nem a bíróságon, hanem a tudomány egyéb fórumain”.

Mi a szokás a bíróságokon?

A Jobbik kontra Karsai per nem az első olyan ügy, amely a szólásszabadság korlátairól és a szélsőséges nézetek, erős vélemények megítéléséről szól. Pallagi Ferenc a Népszava 1996. július 22-i számában antiszemitizmussal vádolta Lovas István újságírót. Lovas perelt és nyert, majd a kártérítésként kapott pénzt egy ázsiai utazásra költötte, melyről a Szingapúr és Malajzia a Cion bölcseinek kontójáncímmel számolt be 1999 végén a Demokratában közölt cikksorozatában. Lovas köszönetet is mondott – egyebek közt – a lap szerzőjének és főszerkesztőjének a számára “anyagilag kompenzált” vádért. Bakács Tibort 2009 novemberében jogerősen megrótták, amiért lefasisztázta a Gój Motorosokat. Nem járt másképp Bolgár György műsorvezető és Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke sem. Őket azért ítélték el, mert antiszemitának nevezték Bayer Zsolt Ugyanaz a bűz című írását. Ugyanakkor a Jobbik már veszített pert hasonló ügyben. Az ATV tavaly jogerősen pert nyert az ellenzéki párttal szemben. A Jobbik azért ment bíróságra, mert a tévé honlapján antiszemita politika folytatásával vádolta őket egy, 800 ezer nyilas országa? Kik szavaztak a Jobbikra? című írás.

A teljes cikk itt olvasható.