Beszélni vagy hallgatni?

Írta: Heisler András - Rovat: Hírek - lapszemle

Heisler András köszöntője a Mazsihisz Ros Hasana-i fogadásán.

forrás: Heisler András facebook oldala

Shana Tova 5780.

Bonyolultak a zsidó etika illemszabályai. Maimonides mondta, jobb ha „minél többet hallgat az ember”. Szent könyveinkben, például az Atyák fejezeteiben többször találkozunk a hallgatás előnyével, a beszéddel szemben. A Talmud egyenesen fogalmaz: „nagyon helyes a hallgatás a bölcseknek – hát még a mesügéknek”. Maimonides részletekbe menően kifejti mikor, hogy beszéljen az ember, s ne essen az oktalan fecsegés vétkébe.

Búcsúzunk az 5779-es zsinagógai esztendőtől, aminek még mindig nehéz napjait éljük. Tart a választási kampány, fecseg az ország, sokan az oktalan beszéd és a gyűlölet vétkébe esnek. Plakátok az utcákon akasztófára függesztett hatágú csillaggal, zsidózó polgárok, horogkereszt a falon. Ismerős üzenetek és késlekedő politikai válaszok. Ez is ismerős.

Vajon mit tanácsolna nekünk Maimonides a megszólalásról, vagy a hallgatásról? Vajon normális-e, hogy a legnagyobb zsidó ünnep beköszöntének hetében ezzel lehessen Magyarországon zavart kelteni? Vajon helyes-e a hallgatás azoktól, akiknek szólni kellene, az eseményekhez való asszisztálás, a cselekvés helyett?

Beszélni, vagy hallgatni. Nekem most a beszéd a dolgom. El kell mondanom jó és rossz dolgokat egyaránt, ha az elmúlt esztendővel és a tükörben magammal szembe akarok nézni. Új esztendőre készülünk, ami egyfajta lelki elmélyülést jelent. Számvetést az elmúlt évről, s egyfajta bűnbocsánattal felkészülést a következőre.

5779-ben sok barátunk között elvesztettünk olyan mestereket, akiknek életműve meghatározó módon befolyásolta nem csak közösségünk, de a teljes Magyarország fejlődését is. Ungvári-Heller-Rajk és -Konrád: négy tanító – akikkel nem kellett mindig egyetérteni. Nem kellett, mert figyeltek a másik véleményére, mert ismerték a párbeszéd társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepét. Többségükben közösségünk szenvedéstörténetének tanúi; korosztályukból egyre kevesebben maradnak. Elmennek a hiteles tanuk, akik még láttak, akiket megaláztak, akiket kifosztottak és mi itt fogunk maradni árván, kétségek között, vajon képesek leszünk-e megőrizni emlékeiket: magát a hiteles történelmet.

Nehéz esztendőt zárunk, de voltak benne felemelő pillanatok. Megrendeztük a 15. Európai Maccabi Játékokat. Vendégül láttunk 2.300 zsidó sportolót, többezer kísérőt, s elképesztően magas színvonalú sportlétesítményekben versenyeztünk, biztonságban. Európa legnagyobb tömegsport rendezvényén vagyunk túl, s mindnyájan büszkék lehetünk erre – Miniszterelnöktől, sportolóinkon keresztül, önkénteseinkig. Köszönjük a magyar kormány támogatását, köszönjük a Maccabi VAC és az MTK partnerségét.

Budapest, szeretett fővárosunk idén gazdagabb lett a Jeruzsálemről elnevezett parkkal. Nem csak a zsidó közösség vezetőjeként, hanem budapesti polgárként is köszönöm a Főváros Közgyűlésének, hogy a Főpolgármester kezdeményezésére pártokon és frakciókon átívelően támogatták a névadást.

Zsidók és nem zsidók együttélésének, ennek a különös szimbiózisnak talán a legtermékenyebb területe a kultúra. Nem véletlen, hogy minden esztendőben megrendezzük Budapesten a Zsidó Kulturális Hetek-et, de az sem véletlen, hogy Kolozsvárott és Beregszászon a Mazsihisz által szervezett Magyar Zsidó Napok rendezvénysorozata is portfóliónk részévé vált. Felelősséget viselünk a határainkon túli magyarajkú zsidó közösségeinkért, s ugyanezt teszi a debreceni közösségünk által minden évben megszervezett Határon túli zsidó hitközségek konferenciája is.

Idén jelentősen nőtt az adójuk 1%-át felajánlóink száma. Nálunk a növekmény szinte pontosan annyi a Mazsihisznél, mint ahány felajánlója van összesen, egy a kormányunk által preferált másik hitközségnek. De nőtt a taghitközségeink száma is: vidéki közösségeink legyenek bármilyen kicsinyek, fontosak számunkra. Ők azok, akik országos szinten képesek vigyázni értékeinkre, őrizni megmaradt zsinagógáinkat, a múltunkat jelentő temetőinket, s ők azok, akik jeleket hagynak maguk után arról, valaha milyen is volt a virágzó vidéki zsidó élet. Köszönet a vidéki elnököknek, fontos munkát végeznek.

Hallgatni, vagy beszélni. Amennyiben a beszédet választjuk, a hangsúlyos megszólalással kapcsolatban létezik egy szigorú tiltó parancsunk: „soha ne mondj olyanokat, aminek az ellenkezőjét gondolod!” Azaz, soha ne hazudj! Az új esztendő beköszöntekor ezt mindenkinek érdemes eszébe vésnie.

Az 5780. zsinagógai esztendő beköszönte alkalmából zsidó és nem zsidó barátaimnak kívánok egészséget, társadalmi békét és boldog új esztendőt, Shana Tova! Kívánom, hogy neveik és szeretteik nevei legyenek beírva az Élet könyvébe!

támogatás