Beszélgetés Avi Weiss rabbival, az első ortodox rabbinőképző alapítójával

A világhírű rabbi, Avi Weiss, a „nyitott ortodoxia” szellemi vezetője, aki a női rabbikat képző ortodox jesivát létrehozta és a szovjet zsidóság elengedését követelő polgári engedetlenségi mozgalom első soraiban harcolt, exkluzív interjút adott a MAZSIHISZ honlapjának. Ez az első magyarul olvasható beszélgetés az ortodox zsidóság hősével és reformerével.

A Szombat online kiadása nemrég sorozatot közölt hazai vallási és közösségi élet szereplőivel a nők vallási egyenjogúsításáról. Ezekhez a véleményekhez kapcsolódva közöljük az Avi Weiss-szel készült riportot.

Egy rendes, jó családból való zsidófiú szülei hogy viselik, hogy a gyereküket lépten-nyomon letartóztatják, mint a szovjet zsidóság elengedéséért küzdő, polgári engedetlenségi akciókat szervező aktivistát?

Ők is elkötelezettek voltak Izrael népe iránt, amelynek része a szovjet zsidóság. És nem is voltam egyedül, sok ezer társam volt és sok millióan követtük figyelemmel testvéreink harcát azért, hogy elhagyhassák a Szovjetuniót, hogy hazatérhessenek Izraelbe. Egyébként abban az időben már házas voltam, nem a szüleimmel éltem. A hivatalos zsidó intézmények, közösségek természetesen szintén aggódtak a szovjet zsidókért, de óvatosak voltak, bürokratikusak, amilyenek az intézmények lenni szoktak, nem akartak belekezdeni egy olyan háborúba, amelyet akár el is veszthetnek. A változások mindig kívülről jönnek, maga az establishment is megváltozott, bátrabb lett a mi aktivizmusunk hatására Amerikában. Martin Luther King és a polgárjogi mozgalom is így változtatta meg az országunkat és most is ugyanez zajlik éppen a női rabbik avatásával az ortodoxián belül. Amikor a nők Tóra-tanulásának lehetőségét a nagy Chafetz Hayim bevezette, hatalmas volt a tiltakozás és a Chafetz Hayimot ma senki nem tartja rossz zsidónak. Persze, mindig van ellenállás eleinte, ha a változás megkezdődik. Annyi a faladat, hogy a kritikák között lavírozva továbbmenjünk. Erre törekszünk, ezt tesszük a Jóisten segítségével.

Meg lehet valósítani az ortodox zsidóságon belül a nemi egyenlőséget?

A mi irányzatunk, a nyitott ortodoxia mindenekelőtt szigorúan ortodox. Mélyen hisszük, hogy a Tórát az Örökkévaló írta, teljes mértékben tiszteletben tartjuk a zsidó vallásjog előírásait. Ugyanakkor befogadóak vagyunk, kerüljük az ítélkezést, legalábbis próbáljuk és nem az a legfontosabb nekünk, hogy megmondjuk, ki ortodox már és ki nem az, nem falakat akarunk építeni. Mindenkinek örülünk, aki eljön közénk, tekintet nélkül arra, ortodox-e vagy refomzsidó, tekintet nélkül a szexuális orientációra, hogy kit szeret, kihez vonzódik, mindegy. Mondok egy példát. A zsidó jog előírja a nők és a férfiak elválasztását a zsinagógában, természetesen mi sem teszünk másképp, de ha belép valaki a zsinagógánkba olyankor, amikor nincs istentisztelet, nem fogja tudni megmondani, melyik részen ülnek a nők és melyiken a férfiak: nem szabad, hogy tudják, akkor biztosan nincsen semmilyen megkülönböztetés. Éppen ugyanúgy hozzáférhetnek a Tórához, éppen ugyanúgy követhetik az istentiszteletet a nők, mint a férfiak. Nem szegjük meg az előírásokat, mégsem teszünk különbséget. Férfi rabbik nem lehetnek a női szekcióban, ezért is képezzük a „rabbákat”, az ortodox közösségi vezetőket.

Az Ön által alapított jesiva egyik végzős hallgatója, Lila Kagedan már nem „rabbának”, hanem rabbinak nevezi magát, úgy gondolja, hogy ő nem női rabbi, hanem egyszerűen rabbi, mint Ön vagy bárki más, aki ugyanazt tanulta, mint ő. Erről mit gondol, ő tényleg rabbi?

Persze, hogy az, rabbi és egyúttal rabba is, az a rabbi női megfelelője, az a helyzet, hogy a zsidó jog nem teljesen egalitárius. Nem lehet teljes egyenlőséget produkálni ebben a rendszerben, de nagyon meg lehet közelíteni. Az életterületek 90%-át tekintve nincs különbség, egy nő és egy férfi egyaránt betöltheti a megkívánt szerepeket, van, amit csak egy férfi láthat el és van, amit csak egy nő. A legegyszerűbb példa az utóbbira az, hogy csak akkor számítasz eleve zsidónak, ha az édesanyád zsidó, ha az apukád, akkor nem születtél zsidónak. Ez a felfogás különböztet meg minket ebben a kérdésben a konzervatív zsidóságtól, ők teljes vallási egyenjogúságot vezettek be férfiak és nők között, mi ezt nem tehetjük.

A szovjet zsidók elengedéséért folytatott küzdelemben együtt vett részt konzervatív rabbikkal. Milyen más területeken tudna még együttműködni velük vagy akár refomzsidó gyülekezetekkel.

Nem csak a szovjet zsidókról van szó, az elnyomás, a zsidóellenesség nem válogat irányzatok között, minden zsidót fenyeget, ezért közösen kell fellépnünk ellene. De más kérdésekben is rengeteget tanultam konzervatív és reform rabbi kollégáimtól, elsősorban a szociális igazságosságról, arról, hogy nem csak a zsidó emberekért vagyunk felelősek. Azt remélem, hogy ők is sokat tanultak tőlünk. Nagyon fontosnak tartom a zsidó vallás különböző irányzatai közötti párbeszédet, nincs nekem és az ortodoxiának monopóliuma a zsidó nép, Izráel szeretetére, társaim éppen úgy szeretik, mint én.

A keresztény és a moszlim közösségekkel is együttműködnek?

Bonyolult dolog ez, mert én sokat tüntettem a koncentrációs táborok krisztianizációja ellen például, még II. János Pál pápával is vitatkoztam ebben a kérdésben, nem helyes, hogy katolikus templom áll Birkenau területén, Ferenc pápát is arra kértem a New York Timesban még az idei év elején is, hogy távolíttassa el onnan ezt a templomot. Van úgy, hogy keresztény vagy moszlim vallási vezetők hibáznak, ezt öntudatosan ki kell mondani. Ugyanakkor azonban semmit nem tartok fontosabbnak annál, hogy minél bensőségesebb viszonyban legyünk keresztény és moszlim gyülekezetekkel. Amikor tűz pusztított az egyik mecsetben és sokan meg is haltak a tűzesetben, mi gyűjtést rendeztünk a közösség megsegítésére. Amikor Kenyában keresztényeket gyilkoltak meg egy terrorakcióban, elmentünk a helyi templomba az istentisztelet végére, hogy kifejezzük az együttérzésünket, hogy együtt legyünk velük a gyászban. Az öntudatos zsidóság, a konfliktusok felvállalása indokolt esetben nem zárja ki az őszinte együttérzést, talán a feltétele is.

Azt mondta, hogy az Önök zsinagógája mindenkit szeretettel lát szexuális orientációra való tekintet nélkül. Mi a helyzet a homoszexuális kapcsolatok tórai tiltásával?

A Tóra sorait ismerjük, valóban szerepelnek benne. De azt nem mondja, hogy ne legyünk nyitottak és szeretetteliek. Vannak a zsinagógánkban olyan egynemű párok, akik gyermeket nevelnek és ezt a családot épp úgy szeretjük természetesen, mint az összes többit, épp úgy tartoznak hozzánk, mint mindenki más. Be kell fogadnunk a nemi és szexuális kisebbségek tagjait és családjaikat az iskoláinkba és a zsinagógáinkba magától értetődően teljes jogú tagokként. A Legfelsőbb Bíróság döntésekor, amikor minden államban legalizálták a melegházasságot, megírtam a Haaretz című izraeli lapba, hogy támogatom a döntést. A világi jog szerint legyen teljes a jogegyenlőség, ez fontos, de ortodox rabbiként vallási szertartás keretében nem adhatok össze melegpárokat. Ezzel a kérdéssel az egész ortodox zsidó világ foglalkozik, az ultraortodoxiát is érinti, hiszen közöttük is vannak melegek elkerülhetetlenül és meg kell értenünk, hogy melegnek lenni nem választás, hanem adottság, tehát világos, hogy nem lehet bűn. És azt is éreznünk kell, hogy a meleg zsidó hívek éppen úgy vágynak a szerelemre, mint mindenki más.

Búcsúzóul mondjon valamit a jövőről. Húsz év múlva elfogadottak lesznek az ortodox világban a női rabbik?

Már most is látszik, hogy lényegében így van, a Chabad-rabbik feleségei sokszor már spirituális vezetőként dolgoznak, még ha nem is hívják magukat rabbának. A válaszom igen.