Bemutatták a Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben című kötetet

Az elmúlt években erősödött a szervezett zsidó közösségben résztvevők kötődése saját hagyományaikhoz, ugyanakkor a közösség tagjai egyre nagyobb számban vallják magukat európaiaknak – hangzott el a Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben címmel megjelent kötet sajtóbemutatóján csütörtökön Budapesten.

Kovács András szociológus, a kötet szerkesztője elmondta: a legutóbb 1999-2000-ben végeztek a magyarországi zsidóságot vizsgáló átfogó kutatást, ennek eredményei azonban elavultak. A mostani, 2016-2017-ben végzett felmérés során 1879 személyes, 90 perces kérdőíves interjú készült. A kötet a kutatás eredményeit mutatja be.

Barna Ildikó szociológus, a kötet másik szerkesztője közölte: míg 1999-ben a megkérdezettek 45 százaléka mondta, hogy feladta tradícióit vagy távolodik azoktól, addig az új felmérésben a megkérdezettek 16 százaléka.

Kovács András ismertette: a megkérdezettek identitását vizsgáló kérdésre adott válaszokból az derült ki, hogy 1999 óta jelentősen nőtt azok száma, akik elsődlegesen európainak, nem pedig zsidónak vagy magyarnak vallják magukat.

A megkérdezettek 1999-ben és 2017-ben is az alábbi válaszok közül választhattak: Magyarországon élő zsidónak, magyarnak, zsidó származású magyarnak, magyarnak és zsidónak vagy európainak tartják magukat. Valamennyi identitást választók száma csökkent 1999-hez képest, csak a magukat európaiaknak vallók száma nőtt, 10 százalékról 30 százalékra – közölte Kovács András.

Barna Ildikó kitért arra: az antiszemitizmusra vonatkozó kérdések számukra is meglepő eredményt hoztak. Miközben egyértelműen csökkent azok száma, akik személyesen elszenvedői vagy szemtanúi voltak valamilyen antiszemita megnyilatkozásnak vagy fizikai támadásnak, jelentősen nőtt azoké, akik szerint “nagy”, illetve “nagyon nagy” az antiszemitizmus Magyarországon. A személyesen megélt tapasztalat és az érzet tehát nem fedi egymást – jegyezte meg a kutató.

Kovács András beszélt arról, a kutatás vizsgálta a zsidóság politikai nézeteit is, és az derült ki, hogy alapvetően baloldali, liberális nézeteket vallanak, ebből azonban nem következik, hogy baloldali, liberális pártokra szavaznak. A megkérdezettek fele ugyan ezeket a pártokat támogatta, de csaknem 20 százalékuk a Kétfarkú Kutya Párttal szimpatizál, több mint 20 százalékuk pedig nem választott. A szociológus szerint ez a pártokból való kiábrándultságot jelzi.

Szántó T. Gábor, a kötetet megjelentető Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat főszerkesztője örömtelinek nevezte, hogy a kutatást és az annak eredményeit összefoglaló kiadvány megjelentetését valamennyi nagyobb magyarországi zsidó szervezet támogatta. Elmondta: a könyvet a szerkesztőségben, valamint a folyóirat honlapján felsorolt könyvesboltokban lehet megvásárolni.

A kérdőíves kutatás mintájába azok kerülhettek be, akiknek legalább az egyik nagyszülője zsidó származású vagy zsidó vallású volt, magát bármilyen értelemben zsidónak tartja és elmúlt 18 éves.

 

Zsidók és zsidóság Magyarországon 2017-ben

A kutatás főbb eredményei

Utoljára tizenkilenc évvel ezelőtt, 1999 ősze és 2000 tavasza között készült kérdőíves szociológiai vizsgálat a magyarországi zsidóságról. A holokauszt utáni években végzett statisztikai adatgyűjtések után ez volt az egyetlen átfogó kutatás, amely megközelítőleg pontos demográfiai és társadalmi-gazdasági képet adott a magyarországi zsidókról, a zsidósághoz és a zsidó intézményekhez való viszonyukról. Ez az adatbázis azonban lassanként elavult. A korábbi felmérés óta egy új zsidó generáció lépett a színre, és nagymértékben megváltozott a magyarországi és nemzetközi környezet is. Ezért magyarországi és nemzetközi zsidó szervezetek 2016-ban elhatározták, hogy konzorciumot hoznak létre a korábbi kutatás megismétlésének támogatására. A konzorcium tagjai az American Jewish Joint Distribution Committee, a Budapesti Izraelita Hitközség, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Mozaik Zsidó Közösségi Hub, a Ronald S. Lauder Foundation, a Szochnut, a Szombat Alapítvány és a Tett és Védelem Alapítvány voltak. A kutatás vezetésével ismét a tizennyolc évvel ezelőtti felmérés vezetőjét, Kovács Andrást, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Széchenyi-díjas professzorát bízták meg. A két évig tartó munkában vezető kutatóként Barna Ildikó, az ELTE Társadalomtudományi Karának (ELTE TáTK) docense működött közre.

A kutatás során 1879 kérdőíves interjú készült. Az interjúalanyokat a kérdezők személyesen keresték meg. Az interjúk időtartama körülbelül 90 perc volt. Az adatfelvételt a Medián Kft. munkatársai végezték. A hólabda eljárással kialakított mintába azok kerülhettek be, akiknek nagyszülei közül legalább az egyik zsidó származású vagy zsidó vallású volt, magát bármilyen értelemben zsidónak tartja és elmúlt 18 éves. A minta nagysága lehetővé tette, hogy a Magyarországon élő zsidóság valamennyi jellegzetes csoportja a statisztikai elemzéshez szükséges számban reprezentálva legyen, bár valószínű, hogy a zsidósághoz jobban kötődő csoportok aránya a mintában nagyobb, mint a valóságban.

Az erősen hipotetikus demográfiai becslések szerint kb. 160 000 olyan személy él az országban, akik megfelelnek a mintaválasztás kritériumainak. Ezek kb. 10 százaléka kötődhet valamilyen formában a zsidósághoz, kb. 5 százaléka vehet részt alkalmanként a vallási életben és 1 százaléka követheti a zsidó vallás előírásait.

A népesség korfája fordított piramis alakú, ami öregedő és fogyó népességet jelez. A holokauszttúlélők, azaz 2015-ben a 70 évesnél idősebbek maximális száma 6400 fő körül lehetett. A gyermekek száma a zsidó népességben is meglehetősen alacsony: az átlagos gyermekszám 1,2. Feltűnő jellegzetesség a minta – a budapesti lakosság egészéhez viszonyítva is – kiemelkedően magas iskolai végzettsége: a diplomások aránya 78 százalék.

A kérdezettek 95 százaléka tartotta önmagát zsidó származásúnak, 46 százalékuk pedig zsidó vallásúnak. A minta 48 százaléka volt homogén származású, vagyis olyan, akinek mind a négy nagyszülője zsidó vallású vagy származású volt. A nem-zsidó partnerrel kötött házasságok aránya a mai generációkban további növekedést mutat. A teljes mintában 55 százalék a származásilag heterogén házasságok, illetve élettársi kapcsolatok aránya, míg a 18–34 évesek között már 62 százalék.

A kérdezettek fele nem vallásos, és egytizede tartja be rendszeresen a vallási előírásokat. A szülők generációjához képest lényegesen nagyobb azok aránya, akik megtartják a nagyobb ünnepeket (30%). Ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a nem vallásosok és különösen az ateisták aránya.

A minta közel fele a kettős – egyaránt magyar és zsidó – identitású csoportba sorolta magát, a minta közel háromnegyede teljesen integráltnak, illetve asszimiláltnak tekinthető.  Viszonylag sokan (30%) választották elsőként az “európai polgár” identitásopciót. A megkérdezettek körülbelül fele szerint a befogadási hajlandóság hiánya – elsősorban az antiszemitizmus – akadályozza a zsidók mostaninál teljesebb beilleszkedését.

Hasonlóan a legutóbbi, 1999-es felméréshez, a 2017-es kutatás során is kiemelten fontosnak bizonyult a válaszadók zsidó identitása szempontjából a zsidó múlt emlékének ébren tartása, illetve a holokauszt emléke, bár a fiatalabb generációk esetében a holokauszt mint identitásképző tényező súlya kisebb. A legfiatalabbaknak csupán 14 százaléka értett egyet azzal, hogy a holokausztnak a zsidó öntudat középpontjában kell állnia. Mindazonáltal a kérdezettek rendkívül fontosnak tarják a holokauszt emlékének életben tartását: 85 százalék szerint többet kellene tanítani róla az iskolákban, és a válaszadók több mint fele (52%) nem ért egyet azzal, hogy a vészkorszak gyakori emlegetése a zsidók és nem zsidók közötti megbékélés akadálya lehet (negyedük azonban igaznak tartotta ezt az állítást).

A kérdezettek közel fele (48%) találkozott az elmúlt évben személyesen antiszemita megnyilvánulásokkal az utcán vagy közlekedési eszközön. Ez lényegesen kevesebb az 1999-ben mért 75 százaléknál. A kérdezést megelőző egy évben a válaszadók közel egyötödét (19%) szóban sértegették vagy zaklatták zsidósága miatt, valamivel több mint egynegyedük (27%) pedig tanúja volt ilyen eseteknek. Fizikai erőszakról sokkal kevesebben számolnak be: a megkérdezettek 1 százaléka volt áldozata és 3 százaléka szemtanúja ilyen esetnek. Ezekről az esetekről azonban csak a zaklatások elszenvedőinek 23 százaléka tett bejelentést. A kérdezettek 55 százaléka érzékeli úgy, hogy nagy, további 10 százalékuk pedig hogy nagyon nagymértékű az antiszemitizmus az országban. A kérdezettek 2017-ben sokkal fenyegetőbbnek értékelték a helyzetet, mint 1999-ben.

A megkérdezettek nagy többsége járt már Izraelben: csupán a minta kevesebb mint egyharmada (28%) nem volt még ott. Az eredmények azt mutatják, hogy Izrael sokat jelent a magyarországi zsidóság számára. A zsidó népesség háromnegyede érez érzelmi kötődést a zsidó államhoz. Izrael létét a megkérdezettek egyöntetűen fontosnak tartják, 86 százalékuk személyes veszteségnek tekintené, ha az országot elpusztítanák. Ennél kevesebben gondolják azt, hogy Izrael a zsidóság szellemi központja (47%) és igazi hazája (44%). Ami az arab-izraeli konfliktussal és a palesztinokkal kapcsolatos izraeli politikát illeti, a kérdezettek közel fele támogatja Izrael politikáját, míg körülbelül egynegyede kritikusan vélekedik róla. Az Izraelbe való kivándorlás gondolata a megkérdezettek felében (49%) egyáltalán nem merült fel, és csak egyötöde (19%) gondolkodott el rajta komolyabban élete során. Általában véve a külföldre való kivándorlás gondolata jóval elterjedtebb, mint az Izraelbe való kivándorlásé.

Világnézeti beállítódásaikat tekintve a zsidó válaszadók elsöprő többsége elutasítja a tekintélyelvűség, a politikai konzervativizmus és az idegenellenesség minden megnyilvánulási formáját. Míg a teljes népesség diplomásainak kétharmada szigorítaná a menekültek befogadását, 43 százaléka indokoltnak tartaná súlyosabb esetekben a halálbüntetést, és valamivel több mint fele (52%) börtönnel sújtaná a kábítószer-fogyasztást, addig a zsidóknak csak körülbelül egytizede, vagy még csekélyebb része gondolkodik így. Ennek megfelelően a zsidó interjúalanyok sokkal nagyobb arányban sorolták magukat a politikai baloldalhoz és a liberálisokhoz, mint a nem zsidó diplomások. Ez a különbség a pártválasztásban is látványosan megmutatkozott: a jobboldali pártokat elenyésző számú megkérdezett támogatta, míg a liberális és baloldali pártok támogatói a minta felét tették ki. Az viszont már az összes pártból való kiábrándulást jelzi, hogy a megkérdezettek között a maga 18 százalékával a Kétfarkú Kutya Párt bizonyult a legnépszerűbbnek, és hasonló nagyságú volt a pártot nem választók aránya (21%), mint a budapesti diplomások között. A zsidó szervezetek politikai szerepvállalásáról a válaszadók többsége (66%) azt gondolja, hogy a zsidóság képviselőinek a kormány minden fontos döntésével kapcsolatban véleményt kellene nyilvánítaniuk, egyharmaduk viszont úgy véli, hogy csak a zsidósággal kapcsolatos témákban kellene állást foglalniuk. Teljesen egységesek voltak a megkérdezettek abban, hogy a zsidó szervezeteknek nemcsak őket – és főleg nemcsak a vallásos zsidókat – hanem minden kirekesztett társadalmi csoportot képviselni kell. Egy enyhe többség a politikai képviseletet a hitközségektől független szervezetekre bízná.

A megkérdezettek átlagosan 3,4 zsidó szervezetet ismernek, de a két legnagyobb hitközség, a Mazsihisz és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) kiemelkednek az összes intézmény közül mind az ismertséget (76% és 50%), mind a nekik tulajdonított fontosságot tekintve. A harmadik, negyedik és ötödik helyen kulturális intézmények következnek. A fontosság szerinti besorolásban a Mazsihiszt említették a legtöbbször a legfontosabb, illetve a három legfontosabb szervezet között. A listán az EMIH, a Bálint Ház, az Izraeli Kulturális Intézet (IKI) és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) következik. Az intézmények és szervezetek tevékenységének értékelésekor a három legfontosabb szervezet közé jelölt világi intézmények közül a Bálint Ház, a hitfelekezetek közül pedig az EMIH kapta a legmagasabb értékelést. A kérdezettek a legfontosabb szervezeti feladatnak a szociális feladatokat tartják (48%), a második helyen az oktatás áll, míg a kultúra a fontossági rangsor harmadik helyére került. A vallási tevékenységet a megkérdezettek 16 százaléka tartja fontosnak. A kérdezettek válaszai alapján Izrael támogatása (7%) és a politikai képviselet (5%) bizonyultak a legkevésbé fontosnak.