Temető, tényfeltárás után

A Kozma utcai zsidó temetőben történt visszaéléseket feltáró Index cikk nagy visszhangot váltott ki a honi zsidó közösségben. Ezekről az ügyekről több mint egy évtizede számtalan történet keringett, de – a Szombat tíz évvel korábbi riportja óta – ez az első eset, hogy tényfeltáró riport eredt ezek nyomába.

Az Index riportjából az alábbiakat tudhattuk meg: a Kozma utcai temető vezetői kettős könyvelést vezettek: sírhelyeket adtak el anélkül, hogy az illetékes Chevra Kadisa osztálynak az azért felvett pénzt (gyakran százezres vagy milliós összegeket) továbbították volna. A pénzről szabálytalan nyugtákat adtak. Az árakat ad hoc módon szabták meg, attól függően, hogy mit néztek ki a hozzátartozókból. Külön nyerészkedtek az urnás temetéseken. A Chevra tiltotta az urnás temetést egy erre kijelölt urnaparcellán kívül. Ha valaki mégis ezt szerette volna, annak ezt elintézték, „helyi árfolyamon” 600 ezerért. A szabálytalanul beszedett pénzek egy részét – helyi zsargonban: a „málnát” – külön futár vitte a Síp utcába – közelebbről meg nem nevezett személyeknek. A temető igazgatója és annak helyettese saját sírkőüzemet is fenntartottak.
A temető igazgatója ellen, a tőle elszenvedett sérelmek miatt több panasz érkezett már. Lapunk birtokában van egy erről szóló levél másolata. A hitközségi vezetés azonban mindig megvédte Karádi Gábort, és a helyén hagyta őt. Hogy miért, az természetesen pletykák tárgya volt. Csak 2011 novemberében küldték nyugdíjba, amikor már a rendőrség vizsgálódott a temető ügyében.
A hitközségi vezetés reakciója a leleplező cikkre a szokásos volt: a Mazsihisz honlapján megjelent közlemény egyetlen szabálytalan kifizetést ismer el, amelyet – úgymond – már elrendeztek, és a temető igazgatóját – mint fogalmaztak – elbocsájtották. Az esedékes BZSH- ill. Mazsihsz-közgyűlés meghirdetett napirendjén a temetőügy nem szerepelt. A hitközségi vezetés régi, merev kommunikációs sémák szerint működik – a problémákról nem tud és nem akar beszélni.

Zoltai maga vizsgálja ki…

Megkerestük a számvizsgáló bizottság vezetőit az üggyel kapcsolatban. Kunos Péter – ismert pénzügyi szakember – a BZSH számvizsgáló bizottságának elnöke elmondta, hogy a temető körüli visszásságokra már júliusban felfigyeltek, és tájékoztatást kértek Zoltai Gusztávtól. Zoltai azt ígérte, hogy kivizsgáltatja az ügyet és határidőül október 18-át adta meg. E határidőre nem küldött semmit, sem magyarázatot, sem másik határidőt sem adott. A botrány kirobbanása után a két bizottság a sarkára állt és együttesen intéztek írásbeli kérdést Zoltai Gusztávhoz: mikorra várhatják a vizsgálat eredményét? Ez végül december 12-én, a BZSH-közgyűlés előtt két nappal érkezett meg a számvizsgáló bizottsághoz. Az anyag – Kunos Péter elmondása szerint – egy eset leírását tartalmazza: a sértett panaszát és a temető két vezetőjének erre adott válaszát. (Összeállítója Rosta Márton, a Mazsihisz jogi osztályának munkatársa.)
Kunos Péter egyébként úgy vélte, ennek most már nincs jelentősége, a rendőrségi vizsgálattal párhuzamosan nincs szükség arra, hogy a számvizsgáló bizottság külön nyomozzon. Azt azonban hozzátette, hogy javaslatot fognak kidolgozni, hogyan kerülhető el mindenféle pénzmozgás a temetőben.
Arra a kérdésre, hogy miért nem maguk vizsgálják az ügyet, Ács Tamás, a Mazsihisz számvizsgáló bizottságának elnöke elmondta: a bizottságoknak erre nincs jogosultságuk. (Ács Tamás egyébként a Mazsök irodavezetője, így tehát a Mazsök kuratóriumát – forma szerint még mindig – elnöklő Zoltaitól van függő viszonyban.) Ők csak javaslatot tehetnek az igazgatónak, aki saját hatáskörben utasíthatja a Mazsihisz ellenőrzési osztályát (ezek szerint ilyen is van) a vizsgálat lefolytatására. Ács Tamás szerint a számvizsgáló bizottság csupán a számszaki beszámoló ellenőrzésére jogosult.
Ennek némileg ellentmond az a tény, hogy a Mazsihisz alapszabálya szerint a számvizsgáló bizottság külön költségvetéssel rendelkezik, és maga is kezdeményezhet vizsgálatot egyes területeken. Kunos Péter szerint ki is választottak bizonyos vizsgálandó részterületeket és három szakembert is megkerestek az ügyben. Nevüket Zoltai Gusztáv elé tárták: mint döntéshozó, válasszon egyet, aki lefolytatja a vizsgálatot. Zoltai ezt megtette, így a vizsgálat most már elindulhat – tájékoztatott Kunos Péter.
Amint látjuk, a két bizottsági elnök maximális jóhiszeműséggel viseltetik Zoltai Gusztáv iránt:elkötelezettségét a belső vizsgálat lefolytatására, valamint a gazdálkodás megújítására komolyan veszik.

A válasz: lejárató kampány

Radnóti Zoltán, a Károli Gáspár téri Bét Salom zsinagóga rabbija, aki a leginkább szorgalmazta a temetői visszásságok feltárását, az Index-cikk megjelenése után lejárató kampány céltáblája lett. Névtelen e-mailekben alantas módon rágalmazták, hasonlóképp névtelen feljelentést is tettek ellene, majd a facebookon is megjelent álnév alatt egy hosszadalmas írás, mely megismételte a rágalmakat. A temetői viszonyokat – a levelekből láthatóan – jól ismerő rágalmazó(k) vádjai visszatetszést keltettek, a megtámadott rabbi mellett rokonszenv-kampány bontakozott ki a facebook-on. Radnóti rágalmazás miatt feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.
A lejárató hadjárat célja világos: a rabbival együtt a temető ügyében folyó vizsgálatot remélik hiteltelenné tenni. Ez azonban már aligha fog sikerülni. Az Index-cikk megjelenésének másnapján a rendőrség házkutatást tartott a temető irodájában és a Síp utcai Chevra osztályon. Hírek szerint a befizetési nyilvántartásokat vitték el mindkét helyről, s ezeket most összevetik. Ebből talán kiderül majd, hány temetést intéztek a temető urai „saját hatáskörükben”, s mekkora összeg kerülte el a hivatalos utat.

Növekvő civil kurázsi

Nem véletlen, hogy a sok éve jól ismert, botrányos temetői ügyekben most történt áttörés. Mind az Index-cikk megszületésében, mind a rendőrségi feljelentésben Radnóti Zoltán templomkörzetének volt komoly szerepe. Itt, de más körzetekben is megjelentek olyan fiatal, önálló emberek, akik nem függenek a hitközségi vezetéstől, attól sem pénzt, sem tisztséget nem akarnak. Nem kivesznek, hanem betesznek a közösbe, így az adófizető öntudatával kérik számon a pénzek sorsát. Nem részei annak a játéknak, amelyben a hitközségtől függő embereket, vagy jóhiszemű kívülállókat cserélgetnek különböző fontos pozíciókban. Nem lehet őket elhallgattatni az amúgy nagyon is létező antiszemitizmusra hivatkozva sem.
Másik ok: az ügyben érintett Mazsihisz politikai beágyazottsága a jelenlegi kormány regnálása alatt csökkent. Vezetőinek politikai kapcsolatai megroppantak. Az elsősorban baloldali kapcsolati tőkével rendelkező erős emberek sebezhetőbbé váltak. Kisebb kockázatot jelent megbolygatni egy olyan ügyet, amely őket kellemetlenül érinti.
Továbbá a magyar nyilvánosságban mára megerősödtek azok a hírportálok, amelyek nem sorolhatók be sem a bal-, sem a jobboldali táborba. A táborok közti megosztottság egyik kulcskérdése a zsidókhoz és az antiszemitizmushoz való viszony. Az 1989 után rögzült hagyományok szerint a jobboldali sajtónak – bármit írt a zsidókról – mindig az antiszemitizmus vádja lebegett a feje fölött. Közléseit a zsidó közösség mélységes bizalmatlansággal fogadta. A baloldali média viszont ugyanezen okból egészen a közelmúltig vonakodott kínos hitközségi belügyekről írni, tartva attól, hogy ezzel az antiszemitáknak szállít muníciót. (Vári György cikke a Magyar Narancsban – 2010. szeptember 16. – e téren az egyetlen kivétel volt.) Új típusú fórumok és új nemzedékhez tartozó újságírók megjelenésére volt szükség, hogy egy ilyen ügy a széles nyilvánosság elé kerülhessen.
Nem lehet megjósolni, hogy a temetőügy vajon a vég kezdete lesz-e a jelenlegi Mazsihisz vezetés számára. Mert ez erkölcsileg védhetetlen, de jogilag talán védhető – és a vezetést csak ez utóbbi érdekli. Nehéz lesz bizonyítani, hogy a „málnából” valóban jutott-e a felső vezetőknek. A balhét (ha és egyáltalán) elviszik a temető vezetői. Hogy a vezetés több mint tíz éve megtűri ezeket az embereket a temető élén, az nem ütközik törvénybe – csak a jó erkölcsbe. A zsidó közösségen múlik, vajon levonja-e a következtetéseket. Az eddigi tapasztalatok szerint az „Azt akarjátok, hogy megtudják az antiszemiták?” típusú ijesztgetés általában beválik. Azt pedig kevesen látják be, hogy ez a magatartás éppen az antiszemitizmus elleni fellépést kompromittálja a legjobban.

Gadó János