Be kell-e fogadnunk a menekülteket? – Háláchikus állásfoglalás
A zsidó jog szerint az életveszély elől menekülő bevándorlókat kötelességünk befogadni és ellátni, amennyiben nem bizonyítható, hogy közvetlen veszélyt jelentenek a már itt élőkre. Ugyanakkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a már itt élők biztonságban legyenek és az újonnan érkezettek mihamarabb integrálódjanak az európai társadalomba – állítja Oberlander Báruch rabbi az alábbiakban olvasható tanulmányában. A Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője részletesen és mélyrehatóan mutatja be a témához kapcsoló bibliai, talmudi és más zsidó jogi és etikai forrásokat.
Sokan fordulnak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy mi a zsidóság álláspontja a menekültek ügyében. Morális kötelezettsége-e Magyarországnak a menekültekbefogadása, és segítése, hogy itt új életet tudjanak kezdeni? Kell-e tartani attól, hogy közülük szélsőséges iszlamisták kerülhetnek ki, akik a jövőben biztonsági veszélyt jelenthetnekMagyarországraéslakóira? Jogos-e elutasítani a menekültek azért, mert attól tartunk, hogy el fogják venni a munkahelyeket, és így magyar állampolgárok vesztik el a megélhetésüket?
Nekünk, zsidóknak, kicsit nehéz objektívan foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hiszen mindkét fél érveiben érintettek vagyunk: egyik oldalról,hosszú történelmünk évszázadai alatt sokszor kellett menekülnie őseinknek, számtalan kiűzetést szenvedtünk el, menekültünk a gyilkos pogromok elől egyik országból a másikba, mígnem családjaink elérkeztek oda, ahol most élünk.
Másik oldalról szintén mi, zsidók vagyunk azok, akik már eddig is nagyon sokat szenvedtünk az iszlám terrortól, még itt Európában is, mint példáulaz idén januárban elkövetett párizsi támadás során, ami a Hyper Cacher nevű kóser élelmiszerbolt ellen irányult. Így, miközben megértjük és átérezzük az üldözöttek sorsát, aggódunk is.
Mindezek ellenére kötelességünk felülemelkedni személyes érintettségünkön és a zsidóság évezredes tanításai alapján vizsgálni a kérdést.
A Tórában több helyen is szó van arról, hogyan kell bánni az „idegennel”:
„Az idegent el ne nyomd és ne szorongasd őt, mert idegenek voltatok ti Egyiptom országában… Idegent ne szorongass, hisz ti ismeritek az idegen lelkét, mert idegenek voltatok Egyiptom országában” (2Mózes 22:20., 23:9.).
Valamint:
„Szeressétek az idegent, mert idegenek voltatok Egyiptom országában” (5Mózes 10:19.).
Tisztázni kell azonban, ki is az a bizonyos idegen, mit jelent az elnyomás, a szorongatás – valamint hogyan kell kifejezésre juttatni az irántuk érzett szeretetet?
Az idegen, aki betért a zsidóságba
A Talmudi bölcsek szerint (Bává möciá 59b.) a Tóranem olyan idegenekről szól, akik csak elhagyták szülőföldjüket, hanem olyan idegenről, aki nem zsidónak született és betért a zsidó vallásba. Maimonidész is úgy írja le (Az emberi magatartás szabályai 6:4.): „Szeretni kell az idegent, aki jött és a Söchiná[Isteni jelenlét]szárnyai alá került” – vagyis, amikor a Tóra az idegen szót használja, akkor egy betérőről beszél.
