Barok István: Je suis Ságvári! Sőt Je suis Spitzer Endre!
Átnevezhetik a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endréről elnevezett gyakorló gimnáziumát. A lépés ellen az intézmény egyik tanára, Barok István formált véleményt saját Facebook-oldalán. Az írást változtatás nélkül közöljük.
Iskolánk névadójának élete és főleg halála a mai napig megosztja a közvéleményt, s most jött el az ideje a Hatalom részéről, hogy leszámoljon Ságvárival „Vae victis” (Jaj a legyőzötteknek) jeligére, ha már a „Divide et impera” alkalmazásával teljesen kettéosztották az országot, vagy a mai közbeszédben egyre inkább használt, Nemzetet.
Ságvári, a fennálló rezsim szemében Bűnös! Két dologban is, az első és legsúlyosabb bűne, hogy zsidónak született, és ahelyett, hogy felszállt volna a magyar csendőrség díszkíséretében (akiket a magyarországi endlősunggal megbízott Eichmann is megdicsért szorgalmuk és alázatuk okán) birkaként az auschwitzi „kirándulásra” induló marhavagonok egyikébe, hogy ott megismerkedhessen a Cyklon gáz hatása az emberi szervezetre kutatás eredményével, sőt nem ment ki a Duna partra, hogy cipőjét levetve belelője magát a folyóba, mint tették azt az egyik jelenlegi párt elődei 44-ben például a manapság sokat emlegetett gyógyszeripari cég névadójával, Richter Gedeonnal! (bocs az ötvösi körmondatért) Ehelyett a zsidókra nem jellemző „makkabeusként” harcolt és ellenállva halt meg. Krisztus előtt (Aki, megjegyzem ugyanúgy Mózes jelét viselte, mint az említett Spitzer Endre) 165-ben a makkabeusok legyőzték a „bálványimádó” szíriai görögöket és megtisztították a szentélyt (Lásd: Hanuka ünnepe).
Nos, Endre nem győzött, nem győzhetett, mint dicső elődei.
ásik fő bűne a baloldalisága (HDP, MSZDP, MSZDP OIB és végül KMP), ahol az ifjúsági tagozat, mondjuk úgy titkára volt. Ha mindezt a nyolcvanas években teszi egy bányász párttitkár fiaként, akkor KISZ titkárnak is nevezhetnénk, mint azt a kócos, borostás fiatalembert, Aki 1989 nyarán megkönnyeztetett bennünket a Hősök terén, majd kizavarta egyedül a szovjeteket, hogy most behívhassa az oroszokat. Igaz azt a fiatal embert is üldözték, egészen Oxfordig és nem csendőrnyomozók, egy megszűnt jogállam (mert mondá a mai történetírás, hogy Magyarország 1944. március 19-től megszűnt jogállam lenni, legalább is ezzel indokolták a szabadságtéri szobor éj leple alatt történő felállítását) csendőrei.
Milyen érdekes, hogy Kristóf Lászlót, az egyik intézkedő csendőrt 1959-ben többek között Ságvári meggyilkolásáért halálra ítélték és kivégezték, a Legfelsőbb Bíróság azonban 2006. március 6-án hatályon kívül helyezte az ítéletet, kimondva, hogy Ságvárival szemben a csendőrök a korabeli jognak megfelelően jártak el. Ez heves vitát váltott ki, mivel az indoklás úgy is értelmezhető, hogy a bíróság álláspontja szerint Magyarország a német megszállás ellenére jogállamként működött. (Segítsetek, mert össze vagyok zavarodva, most jogállam voltunk 44-ben, vagy nem?)
A fő bűne pedig az, hogy 45 után a kommunista rendszer ifjúsági hőst kreált Belőle, ami ellen Spitzer Endre odaföntről, vagy lentről (kinek-kinek ízlése szerint) már nem tudott tiltakozni.
Na, ennyit Endréről és most jöjjön a SÁGVÁRI, hisz, mint fentebb írtam: Je suis Ságvári.
Hatvan éve működik az intézmény, kezdetben Új Gimnázium, majd jelenlegi (és remélem jövőbeni) nevén, igaz egy nagyon rövid ideig viselte Hunyadi nevét is (nem volt olyan hosszú ez az időszak, hogy kiderüljön János, Mátyás, vagy László nevét vette fel az iskola).
