BAGEL

A kerek, középen lyukas zsemléhez hasonlító pékárunak Magyarországon nincs akkora kultusza, mint az Egyesült Államokban, vagy Izraelben. A péksütemény “feltalálásának” helye azonban sokkal közelebb van hazákhoz, mint az előbb említett országokhoz.

 

 

A bagelről az első, máig fennmaradt emlék 1610-ből Krakkóból származik. A helyi zsidó közösség tagjai a lengyel bublik nevű sovány kenyér mintájára sütötték meg az első darabokat belőle.

Egykor vallásos körökben hagyománynak számított, hogy a Szombat kimenetele után a családok bagelt készítettek. Ennek az a praktikus oka, hogy a bagel gyorsan megsül és így a Szombat után elég gyorsan friss pékáruhoz lehetett jutni.

A bagel szónak elég sok formájával találkozhatunk, jiddisül baygl, melyben megtalálható az egyik német nyelvi irányzatban használt “böugel”, azaz gyűrű szó.

A pékáru New Yorkban lett először ismert az amerikai kontinensen. A nagyvárosban kelet-európai zsidók tették ismerté, néhányan bagel készítésből éltek meg új otthonukban. A földrészen igazából a XX. század utolsó negyedében beszélhetünk “bagel forradalomról”, amikor két, főleg bagelt sütő pékmester feltalálta a termék mirelit változatát. Amerikában napjainkban két kiemelkedő bagel-irányzattal találkozhatunk; a new york-i és a montreali versenyzik egymással a fogyasztó kegyeiért. A montreali általában mákos vagy szezámmagos, malátát és cukrot nem tartalmaz tésztája, mézben édesített vízben forralják fel, mielőtt kisütik. A new york-i bagel ezzel szemben sót és malátát is tartalmaz, sütés előtt forró vízben forralják.

 

A teljes cikk itt olvasható.