“Az ünnep hozza el számunkra a megbékélés és a hit erejét”

Pészách ünnepén ismét összegyűlünk közösségeinkben, és leülünk a Széder asztalok mögé, hogy felidézzük a kivonulás csodáját, amely nemcsak népünk szabadságharcának története, hanem az összetartozás és a hit erejének örök tanítása is. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke pészahi ünnepi köszöntője.

„Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magára, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból”  – mondja a Pészáchi Hágádá.

Ezzel a mondattal nem csupán emlékezünk arra, ami megtörtént őseinkkel, hanem vállaljuk azt a felelősséget is, hogy tanulunk a múltból, és továbbadjuk annak üzenetét.

Pészách a szabadság ünnepe, de nem csupán a külső elnyomás alóli szabadulásé. A Hágádában négy fiúról olvasunk: a bölcsről, a gonoszról, az együgyűről és arról, aki még kérdezni sem tud. Mindannyian ugyanannak a zsidó családnak a tagjai, és mindannyian ott ülnek a Széder asztalnál. Ugyanis bármilyen különbözőek is, közös a történetük, közös a hitük és közös a felelősségük.

Éppen ezért mindig mély szomorúsággal értesülök arról, hogy ha a zsidó közösségekben feloldhatatlannak tűnő belső ellentétek bontakoznak ki.

Saját múltunkból már megtanulhattuk volna, hogy a megosztottság nem csak gyengít, hanem sebezhetőbbé is tesz bennünket minden külső fenyegetéssel szemben. A Talmudban olvassuk, hogy a Második Szentély nem egy külső ellenség, vagy háború, hanem a sinát chinám, azaz az oktalan gyűlölet miatt pusztult el.

Ma, amikor Európában és szerte a világban az antiszemitizmus újra erősödik, különösen nagy szükség van arra, hogy erősítsük az összetartozásunkat. Pészách tanítása az, hogy a szabadulásunk nem egyéni, hanem közös élmény – egy egész népé. Csak együtt tudunk erősek maradni.

Sajnos, a történelem tanulságai egyre kevésbé ismertek a fiatalabb generációk számára. Nemrégiben egy kutatás megdöbbentő eredményeket hozott: az Egyesült Királyságban a 18-29 éves fiatalok egyharmada nem tudott megnevezni egyetlen egy náci haláltábort sem. Franciaországban ugyanezen korosztály közel fele nem hallott a Holokausztról vagy bizonytalan volt ebben. Az Egyesült Államokban a fiatalok kétharmada nem tudta, hogy hatmillió zsidót gyilkoltak meg a Soá során. A megkérdezettek el sem hitték a valós számokat, és a megdöbbentő adatokat.

Ez még inkább erősít abban a törekvésben, hogy kötelességünk beszélni és beszélni és beszélni addig, ameddig csak bírjuk, és aztán kezdeni újra és újra, hogy a meggyilkoltak szenvedése ne homályosodjon el a ma élő generációban.

Hiszem, hogy a zsidó nép azért maradt fenn, mert mindig voltak, akik átvitték a múlt lángját a jövő nemzedékeinek. Ahogy a széder estéjén a máceszt, a márort/ keserűfüvet, és a négy pohár bort együtt fogyasztjuk, oldalra dőlve szabadon, ugyanúgy kell együtt látnunk és megélnünk zsidó történelmünk fájdalmait és csodáit.

Pészách a közösség ünnepe, minden zsidó függetlenül attól, honnan jött, milyen hagyományt követ, vagy mennyit tud a zsidóságról egy asztalnál foglal helyet. Ezt a segítő befogadást kérem a közösségeinktől, mert csak így tudunk közösen kiállni egymásért.

Kívánom, hogy ez az ünnep hozza el számunkra a megbékélés és a hit erejét, hogy támogassuk egymást, és tanuljunk egymástól, ahol zsidó közösségeink minden tagja biztonságban és tiszteletben érezheti magát.

Az Örökkévaló őrizze Izraelt és a világ zsidóságát.