Az önfelmentés emlékműve
Randolph L. Braham világhírű holokausztkutató történész, a New York-i Városi Egyetem professor emeritusa év elején nyílt levelet küldött a budapesti Holokauszt Emlékközpont vezetőinek, hogy nevét nem használhatja tovább az intézmény.
Visszaadta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetését is, így tiltakozva az elmúlt időszak magyarországi történelemhamisító hatalmi kampánya ellen. Akkori döntését a kormányzat bejelentése pecsételte meg: felállítják a Szabadság téren a német megszállás emlékművét. Hamarosan felavatják a szobrot. A 168 Óra ezért megkereste Braham professzort, aki most arról is beszél: az emlékmű alapvetően megváltoztatja majd a közbeszédet, tévhiteket, hamis történelemfelfogást konzervál – generációkon keresztül.
– Amikor ön néhány hónapja visszaadta a kitüntetését, kísérőlevelében azt is írta: a Szabadság téri nemzeti emlékmű felállítása gyáva kísérlet, hogy a kormány elterelje a figyelmet a Horthy-rendszernek a zsidóság megsemmisítésében játszott szerepéről.
– Azt gondolom: a magyar kormány láthatóan a könnyebbik utat választotta. Szembenézés helyett felállította az önfelmentés emlékművét, amely csakis azt hirdeti: a Horthy-érát nem terheli felelősség mindazért, ami a holokauszt idején történt, s minden gyalázatról a németek tehetnek. Ez szégyen! Ami történik, kizárólag a kormány politikai érdekeit szolgálja.
– Noha a Holokauszt Emlékközpont vezetői nem tiltakoztak az emlékmű ellen, ön mégis elnézőbb volt velük. Úgy fogalmazott: megérti, hogy ők különböző politikai és gazdasági okok miatt nem akarnak vagy nem tudnak szót emelni az arcátlan történelemhamisító kurzus ellen. Mi azért egyértelmű állásfoglalást vártunk tőlük.
– A Páva utcai Holokauszt Emlékközpontnak az állam a fenntartója. A politikai vezetés, ha burkoltan is, de megszabja az intézmény működési irányelveit. Márpedig ezek teljesítésétől függ a vezetők és a munkatársak megélhetése. Többségük családos ember, anyagilag nem független. Nem engedhetik meg maguknak az „erkölcsös kiállást”. De az egzisztenciális félelem máshol is meghatározó. Például nem tudom elképzelni, hogy a mostani kormányzati ciklus alatt olyan hiánypótló nemzetközi konferenciát rendezzenek, amely épp Horthy Miklósnak vagy Magyarországnak a holokauszttal kapcsolatos szerepéről és felelősségéről szól. Örülnék, ha nem lenne igazam.
– A Szabadság téri emlékművel célt érhet a történelemhamisító kurzus? Elterelhetik a figyelmet a Horthy-rendszer felelősségéről?
– Igen. Az emlékmű alapvetően megváltoztathatja a közbeszédet. Tévhiteket, hamis történelemfelfogást konzervál, méghozzá generációkon keresztül. Kijelöli a szemléletformálás irányát: a kormány a felelősséghárítást tekinti hiteles verziónak, s ezt adják tovább az oktatásban is. A Szabadság téri szobor minden négyzetcentiméterével azt üzeni, hogy a jelenlegi politikai vezetés nem hajlandó foglalkozni a ténnyel: a háború idején a magyar hatóságok igenis aktív résztvevői voltak az úgynevezett „végső megoldásnak”.
– Ön többször elmondta: nem lehet demokratikus társadalmat építeni hazug alapokon, s a magyaroknak nyíltan és őszintén szembesíteniük kell magukat saját történelmükkel. Magyarországon lát erre esélyt?
– Bizakodó vagyok. Valódi demokrácia csak szabad és elfogadó közegben építhető, ahol végre teret kaphatnak azok a viták és eszmecserék, amelyekkel régóta adós a magyar társadalom. Ez egyszer biztosan bekövetkezik: az igazság iránti vágy univerzális.
A teljes cikk itt olvasható.
