Az igazság kiderül
Raoul Wallenberg svéd követségi titkár története, aki 1944–45-ben sok ezer, talán sok tízezer zsidó életét mentette meg, máig jó pár rejtélyt tartalmaz. Nem tudjuk még egészen pontosan, mi is történt vele 1945. január 17. után, amikor az oroszok elvitték.
A diplomata pesti munkáját Veres Tamás dokumentálta (fotó: Dési János)
Ehhez képest apróság, de azoknak a fényképeknek a sorsát sem ismerjük pontosan, amelyeket budapesti tevékenysége alatt „fotósa”, Veres Tamás készített. A fotók nagy része megsemmisült, de ami megmaradt, arról sem tudjuk biztosan, honnan került elő. (Nemrégiben egy könyvet készítettem Wallenberg néhány munkatársának történetéről – Wallenberg-jegyzőkönyv –, így találtam rá a fotók ügyére.)
Wallenberg budapesti tevékenységét Veres Tamás pesti fotóriporter dokumentálta. Veres készített igazolványképeket az életmentő menlevelekhez, a Schutzpassokhoz és Wallenberg diplomáciai beszámolóihoz is. Wallenberg fontosnak tartotta, hogy bizonyítékokkal szolgáljon a világnak azokról a szörnyűségekről, amelyek Budapesten történnek, ehhez is kellettek a képek. Veres 1956 után Amerikába ment. 1994-ben készítettem vele az első interjút New Yorkban. Ebből is tudjuk, egy darabig sikerült elküldeni Svédországba a fotókat, diplomáciai futárpostával. Ám az ostromgyűrű bezárultával ez a lehetőség megszűnt. Veres az általa készített képeket ezután magánál tartotta.
„Az Üllői út 4. alatt bujkáltunk, ez volt Wallenberg egyik központja. Egy nap egy belövéstől bedűlt a fal. Nekiálltunk menteni az embereket. A hátizsákomat a filmekkel, a gépeimmel odaadtam egy barátomnak, hogy vigyázzon rá, amíg mi dolgozunk. Mire visszaértünk, elszedték a zsákot tőle az oroszok” – mondta ezek sorsáról.
Másként is vesztek el képek. A háború után emlékművet kívántak állítani Wallenberg hősiességének. Pátzay Pál szobrászművész a talapzatra egy domborművet készített Wallenberg portréjával. A portré elkészítéséhez Veres nyolc vagy tíz képet adott a művésznek.
