Az eltűnt idő nyomában – 150 éve született Marcel Proust

Százötven éve, 1871. július 10-én született Marcel Proust francia író, esszéista. Apja neves orvos és járványkutató volt, anyja művelt és jómódú elzászi zsidó családból származott.

Marcel Proust

Párizs déli részén, Auteuil-ben látott napvilágot a modern regényirodalom mára klasszikussá vált alakja. Proust a rangos Lycée Condorcet diákja lett, majd a Sorbonne-on jogot hallgatott. Gyerekkorától allergikus asztmában szenvedett, ennek ellenére egy évet Orléans-ban katonáskodott.

Egyetemi évei alatt unokabátyja, a később irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett filozófus Henri Bergson hatott rá erősen, tőle tanulta meg: az idő valódi múlásának semmi köze ahhoz a belső időhöz, amelyet átélünk. Proust az arisztokrácia és nagypolgárság szalonjaiba járt. Első írásai 1892-ben jelentek meg, összegyűjtött novelláit Gyönyörűségek és napok címmel adta ki 1896-ban. 1895 és 1899 között Jean Santeuil című önéletrajzi regényén dolgozott, amely csak jóval halála után, 1954-ben jelent meg.

A Franciaországot megosztó Dreyfus-ügyben aktív szerepet vállalt az igaztalanul kémkedéssel vádolt kapitány védelmében, többek között az egyik aláírója volt a L’Aurore című lap hasábjain megjelent értelmiségi állásfoglalásnak, amely a perújrafelvételt követelte. 1899-ben talált rá John Ruskin művészeti írásaira, azok hatására a természet és a gótikus építészet felé fordult, Velencébe utazott, majd végigjárta hazája katedrálisait.

Apja 1903-ban, anyja 1905-ben halt meg, ami mélyen megviselte Proustot. A társasági élettől visszavonult, a szüleitől örökölt vagyon, a teljes anyagi függetlenség lehetővé tette, hogy belekezdjen nagyszabású regényének megírásába. Az 1906-ban elkészült első változatokat félretéve paródiasorozatot írt többek közt Balzacról, Saint-Simonról, Flaubert-ről: írásai a Le Figaro hasábjain jelentek meg. Ekkoriban született Saint-Beuve ellen című esszéje is, amellyel tulajdonképpen regényfolyamának filozófiai hátterét tisztázta.

Élete utolsó tíz évében igen beteg volt, parafával hangszigetelt szobában írt, szemét rejtett fényforrások kímélték. Csak éjszaka járt levegőre, és a néma félhomályban emlékezett érdektelen életére, amelyet hét részben, 16 kötetben, érdekesen és újszerűen idézett fel. Szinte már nem is élt, csak emlékezett – átdolgozta a folytatást, az érzelmek mélyebbek, a szerkezet gazdagabb, sokrétűbb, a terjedelem háromszoros lett. A Swann új kiadásával együtt jelent meg a Bimbózó lányok árnyékában, amely 1919-ben Goncourt-díjat kapott, írója pedig egyszerre világhírű lett. Életében még három további rész, a Guermantes-ék (1921-ben), valamint a Szodoma és Gomorra két kötete (1922-ben) látott napvilágot, ezek szövegét még az író maga javította.

Proust 1922. november 18-án halt meg Párizsban tüdőgyulladásban. A regényfolyam A fogolynő című részét már nem tudta átdolgozni, ez 1923-ban, az Albertine eltűnik 1925-ben, A megtalált idő pedig 1927-ben jelent meg.

Proust a flaubert-i szűkített regényfogalmat újra kitágítva mindent belezsúfolt művébe, amit kora elé tárt. A cselekmény lazán összefüggő fonalát az író napi élményei alapján feltámadó emlékei teszik szövevényessé.

Lélekelemző módszere, laza szerkesztése a két háború közti dekadens, formabontó irányzatok forrása volt, hatására kibővültek az irodalom nyelvi és szerkezeti eszközei.

„Nem a világot tárja fel, amelyen keresztülment, kifelé nézve, hanem emlékezetét, befelé nézve, amint a világ keresztülszűrődött rajta” – írja róla Szerb Antal. Babits Mihály szerint pedig Proust műve úgy tetőzi be az első világháború előtti időt, mint Dante a középkort. Magyarországon Proust művét elsősorban Gyergyai Albert fordítása és tanulmányai tették ismertté. Munkássága számos neves íróra volt hatással így Virginia Woolfra, Samuel Beckettre, Luigi Pirandellóra és Jack Kerouacra is.

2018-ban rekordáron, 1,51 millió euróért (490 millió forint) kelt el a Swann első kiadása. Ez eddig a legnagyobb összeg, amelyet franciául írt eredeti mű egy példányáért valaha árverésen adtak. 2019-ben Le Mysterieux Correspondant et autres nouvelles inédites (A titokzatos tudósító és más meg nem jelent novellák) címmel került a boltokba eddig ismeretlen novellákat és vázlatokat tartalmazó kötete, amelyben szó esik a homoszexualitásról is, ezért nem publikálta élete során az írásokat. Az író maga is homoszexuális volt, bár nyilvánosan erről soha nem nyilatkozott, írásaiban azonban sokat foglalkozott ezzel a témával.

Idén tavasszal kiadatlan írásaiból újabb kötet jelent meg Les soixante-quinze feuillets et autres manuscrits inédits (A hetvenöt papírlap és más kiadatlan kéziratok) címmel. Az 1908-ban keletkezett írások Az eltűnt idő „legkorábbi verziójával” ismertetik meg az olvasót. (MTVA Sajtóarchívuma)