Az egyetlen palesztin, aki tanítja a holokausztot

Egy palesztin professzor történelmi vállalkozásba fogott, amikor a diákjaival nemcsak hogy átbeszélte a holokauszt palesztin tankönyvekben nem létező fejezetét, hanem a lehető legközelebb is hozta hozzájuk a történetet azzal, hogy elvitte őket Auschwitzba. Hogyan lesz a Fatah egykori gerillájából egy Auschwitz iránt érdeklődő tudós? És mivel kell szembenéznie, ha feszegetni kezdi a határokat? Az Origónak elmesélte.

Néhány nappal ezelőtt Mahmúd Abbász palesztin elnök váratlan történelmi gesztust tett. A modern kor legszörnyűbb bűntettének nevezte a holokausztot, és egyben rokonszenvét fejezte ki “a nácik által megölt áldozatok családjai és az ártatlan emberek, köztük a zsidók és mások iránt”. Ő az első palesztin elnök, aki ilyen tartalmú kijelentést tett. A palesztin politikusok korábban inkább a holokauszt tagadását választották, vagy cionista összeesküvésként kezelték a témát, és maga Mahmúd Abbász is írt egy könyvet, amelyben megkérdőjelezte, hogy a nácik valóban meggyilkoltak-e hatmillió zsidót a második világháború idején.

Nem ő azonban az első ismertebb palesztin, aki egy éles fordulat után már nem tabuként viszonyul a holokauszthoz. A jeruzsálemi székhelyű, palesztin Al-Kudsz Egyetem professzora, Mohamed Dadzsani nemrég egy egészen rendhagyó kirándulást szervezett meg: palesztin diákok egy csoportjával látogatott el az auschwitzi és birkenaui koncentrációs táborokba.

A tanulmányi út része volt annak a projektnek, amelyet a jénai Friedrich Schiller Egyetem, a Tel Aviv Egyetem, a negevi Ben Gurion Egyetem, valamint a Wasatia elnevezésű mérsékelt iszlamista mozgalom összefogásával született meg. A program részeként harminc izraeli diák is meglátogatta azokat a palesztinokat, akik egy betlehemi menekülttáborban szenvednek az 1948-as nakba, azaz a palesztinok által katasztrófaként emlegetett izraeli államalapítás miatt. A programban szintén részt vevő, társadalompszichológiát hallgató német doktoranduszok közben azt tanulmányozzák, hogy a diákok hogyan reagálnak a számukra szokatlan helyzetekben.

„Az empátia hatását vizsgáljuk a megbékéléssel szembeni fogékonyságra” – magyarázta a vállalkozás lényegét az Origónak Mohamed Dadzsani. Az auschwitzi osztálykirándulást oktatási célokkal szervezték ugyan, de nem úszhatta meg, hogy ne telepedjen rá a politika. Az európai diákok körében nem szokatlan tanulmányi kirándulás a palesztinokból meghökkenést, értetlenséget és felháborodást is kiváltott. A düh célpontja sokszor maga a professzor volt. „Egyesek azt mondták, hogy elárultam a palesztin ügyet, mások azt állították, hogy ez egy összeesküvés a palesztin diákok agymosására, míg mások azért bíráltak, mert a holokausztról tanítok a palesztinoknak, miközben az izraeli kormány törvényben tiltja meg az 1948-as palesztin nakba tanítását”.

A bírálatok megtalálták a kiránduláson részt vevő diákokat is, őket is leárulózták, így a saját érdekükben a háttérben maradtak. Dadzsani professzornak is azt tanácsolták, hogy menjen el szabadságra valahová külföldre, és ne nagyon jelenjen meg az egyetemi campuson. Az Al-Kudsz Egyetem pedig hangsúlyozta, hogy az utat nem az intézmény jóváhagyásával szervezték meg.

„A kirándulás sokakból dühöt váltott ki, de úgy gondolom, hogy egy ilyen tanulási folyamatban ez egészséges” – értékelte az út utóéletét Mohamed Dadzsani.

Tabukról nehéz tanulni

A kiránduláson részt vevő diákok az egyetemi tanulmányaikig semmit sem tanultak a holokausztról, és még így is kivételes helyzetben vannak, hogy egyáltalán foglalkozhattak a témával, mert az arab világ oktatási intézményeiben a Mohamed Dadzsani által vezetett tanszék az egyetlen, ahol Izrael és az Egyesült Államok tanulmányozásával diplomához is lehet jutni.

Az Al-Kudsz Egyetem professzoraként ugyanis nem az auschwitzi kirándulással feszegette először a határokat Mohamed Dadzsani. Az ő radikálisnak tűnő kezdeményezése volt az amerikai tanulmányok tanszék létrehozása az egyetemen. Arról akart tanítani a diákjainak, hogy mi tette naggyá Amerikát. „Vallásszabadságról, multikulturalizmusról, pluralizmusról tanítok” – sorolta az értékeket, amelyekkel az Egyesült Államokban eltöltött idő alatt találkozott, és amelyekről úgy gondolta, hogy jó, ha a palesztin diákok is tudnak róluk. Amerikai értékekről beszélni, vagy ezekről tanítani nem különösebben népszerű tevékenység a palesztinok körében, egyrészt mert az Izraelt támogató Egyesült Államokkal szemben mindig is gyanakvóak voltak, másrészt mert a nyugati világi értékektől mindig is féltették a saját, muszlim kultúrájukat.

Dadzsani professzor vállalkozásának a jelentőségét jól jelzi, hogy a holokauszt témáját egy olyan társadalomban próbálja beemelni a köztudatba, ahol a Foreign Policy nemzetközi külpolitikai elemzőblog szerint a holokauszttagadás és a zsidók második világháborús lemészárlásának a dicsőítése meglehetősen népszerű témának számít, és ahol természetesnek hat, ha egy palesztin gyerek a történelmi hősei között tartja számon Adolf Hitlert.

Arra a kérdésre, hogy a holokauszt megértése miként járulhat hozzá a zsidók és a palesztinok közötti megbékéléshez, Mohamed Dadzsani az Origónak azt mondta, ha empátiával viszonyulunk a másik fájdalmához és szenvedéséhez, az kölcsönös empátiát fog kiváltani a saját szenvedésünkkel. „Az a véleményem, hogy ez mind a két oldalnak segít abban, hogy közelebb kerüljön ahhoz a platformhoz, ahonnan már párbeszédet lehet folytatni a békéről, ha nem is az ő, de legalább a gyerekeik és az unokáik érdekében.”

A teljes interjú itt olvasható.