Az arab országokból és Iránból elüldözött zsidók emléknapja: november 30.

Az 1940-50-es években 850 ezer zsidó menekült el a szülőföldjéről az üldöztetések miatt.

Nem egy helyen teljes közösségeket üldöztek el, átrendezve a teljes térség demográfiai viszonyait. E közösségek története integráns része a teljes zsidó történelemnek, ám míg a Kristályéjszakáról világszerte, zsidó és nem-zsidó körökben egyaránt megemlékeznek, addig az arab országokból elüldözött közösségekről Izraelen kívül nemigen vesznek tudomást.

A jelenleg érvényes kutatások szerint az 1948-as izraeli államalapítás előestéjén 850 ezer és egymillió között volt az arab országokban, illetve Iránban élő zsidó közösségek teljes lélekszáma. Ez a szám az arab országokban mára összesen néhány ezerre csökkent, mindössze Tunéziában és Marokkóban maradt ezer főt meghaladó közösség, minden már arab országban maroknyi zsidó él csupán. Iránban továbbra is él néhány tízezer zsidó – szigorú hatósági ellenőrzés alatt.

Becslések szerint az Izrael Állam kikiáltását követően kirobbant erőszakhullám időszakában Marokkóból 259 ezer, Algériából 140 ezer, Tunéziából 100 ezer, Egyiptomból 75 ezer, Líbiából pedig 38 ezer zsidó menekült el, illetve utasították ki őket. Irakból 135 ezer, Jemenből 55 ezer, Törökországból 34 ezer, Libanonból 20 ezer, Szíriából pedig 18 ezer zsidót üldöztek el. Irán 25 ezer helyi zsidót kényszerített szülőföldje elhagyására.

Az Izraelbe érkező százezrek élete az új államban sem volt könnyű, ám mégis vállalniuk kellett a megpróbáltatásokat, korábbi otthonaik elhagyását azért, hogy az életüket és gyermekeik életét megmentsék. Négy közösség sorsát mutatjuk be röviden, amiből kiderül, hogy milyen kényszerek miatt távozott ez a hatalmas embertömeg néhány év leforgása alatt Izraelbe.

A zsido.com cikke négy közösség sorsát mutatja be.