Árulkodó szóhasználat
Láttam a bejegyzésedet a sabati nyitvatartásról szóló cikknél. Konkrétan mit találsz benne “undorítónak”? – kérdezte Gadó János, a Szombat szerkesztője.
A cikkben lévő pontatlan információkon és csúsztatásokon túl, alapvetően az objektív újságírás látszatát keltő szóhasználat undorít. Ez az, ami a témát kevéssé ismerő olvasót a legjobban képes megvezetni, és ezzel a módszerrel mossák az agyát a magyar olvasóknak évtizedek óta, ha a közel-keleti helyzetről van szó.
Bár ez a cikk nem ér annyit, hogy az időmet pazaroljam rá, de arra talán jó, hogy bemutassam, milyen eszközökkel él az, aki egy tudósításba rejti a személyes véleményét, miközben a hiteles tájékoztatás követelményét semmibe veszi.
Látszólag a hír igaz, hiszen az izraeli parlament valóban elfogadott egy törvényt, amely visszaállítani igyekszik egy sok évtizeden át létező helyzetet, miszerint a sabat bejövetelétől (péntek délután) a kimeneteléig (szombat estig) az üzletek zárva tartanak, mivel Izraelben, a zsidó vallás alapjain, az államilag meghatározott heti pihenőnap szombat.
Ez persze nem volt sosem akadálya annak, hogy az arabok lakta településeken vagy városrészekben ne legyenek az üzletek nyitva, sőt, a zsidó városrészekben is voltak kioszkok, amelyek akár éjjel-nappal nyitva tartottak, így szombaton is.
Egy ilyen kioszk-hálózat tulajdonosai 2001-ben nyitottak egy szupermarketet Tel-Avivban, amely 365 napon át éjjel-nappal nyitva tart, és elnevezték AM:PM -nek.
A “szünet nélküli város” szlogenjére büszke Tel-Avivban az üzlet hamar népszerű lett, hálózattá bővült, jelenleg 46 kisebb-nagyobb üzlet van szerte az országban. A szombati nyitvatartási tilalom miatt, ami önkormányzati, polgárjogi törvényként akkor is létezett, a településfelügyelet büntetéseket szabott ki, amit az üzlet tulajdonosai rendre kifizettek és az üzlet nyitva tartott továbbra is, mert a magasabb árakból ki tudták gazdálkodni, a vásárlói igény pedig csak nőtt: az első 5 évben tizenkétszeresére nőtt a bevétel.
Az AM:PM hálózat különösen a kis élelmiszerüzletek forgalmát csökkentette, amelyek éppen az ezredfordulóra lettek újra népszerűek a nagy szupermarketekkel szemben.
A “sarki fűszeres”, aki minden vevőjét ismeri, számontartja, hogy mit szokott vásárolni, és megrendeli amit keres – a nagyváros kisközösségeinek lényeges elemévé vált.
A tel-avivi “fűszeresek” tiltakoztak a városházán, és miután ott nem kaptak kielégítő támogatást a bírósághoz fordultak, mígnem eljutottak a legfelső bíróságig, amely kimondta, hogy a városi felügyelet érvényt kell szerezzen a törvénynek – be kell zárjanak szombaton az élelmiszerüzletek (2013).
A nagy szupermarketek, amelyek a széles közönség kiszolgálására hivatottak, ezért vigyáznak arra, hogy minden termékük kóser legyen, továbbra is zárva tartottak. Forgalmukat a netes felületeken rendelhető, hazaszállított áruk kínálatával bővítették – a felsőközéposztálybeli izraeli már évek óta nem jár szuperbe, haza rendeli a heti élelmiszermennyiséget.
Az AM:PM termékei a szombati nyitvatartás miatt nem számítanak kósernek akkor sem, ha azok egyébként önmagukban azok lennének.
A konfliktus a vallásosokkal azzal kezdődött, hogy az egyik tel-avivi jesiva közelében, a Senkin utcában nyitott egy AM:PM. A hálózat bővülése egyre szembeötlőbb lett, és más cégek is üzleti lehetőséget láttak a szombati nyitvatartásban. Az AM:PM igyekezett szorosabb kapcsolatot teremteni a tel-avivi, művész-hipszter közösséggel, a kölcsönös támogatás jegyében, és trendivé vált, hogy pénztárosként arab nőket alkalmaztak, de mindez nem nyugtatta meg a vallásosokat…
Ezt azért tartottam szükségesnek leírni, mert a kritizált cikk a most megszavazott törvényt a vallásosok pillanatnyi zsarolásaként igyekszik beállítani, holott egy régóta húzódó társadalmi vita része, amelyben pro és kontra érdekek ütköznek.
Az izraeli ellenzék, ma minden, a kormány által előterjesztett javaslatot hajlandó támadni, függetlenül annak témájától, mert csak ezzel tudja a maga számára is igazolni létét. Ez igen szomorú valósága az izraeli parlamenti demokráciának – vezető személyiség és reális program nélküli, egymással veszeksző, gyenge baloldali pártok úgy viselkednek mint az elefánt fülébe dongó szúnyogok. Éppen ezért az élelmiszerüzletek nyitvatartását nem szimpla gazdasági verseny-kérdésként, hanem a vallásosok és a szekuláris népesség ellentéteként igyekeztek beállítani. Csak így tudták elérni, hogy az Avigdor Liberman vezette koaliciós párt tagjai, akik főként szekuláris orosz eredetű bevándorlók, nem támogatták a törvényjavaslatot.
A teljes cikk itt olvasható.
