Antiszemitizmus konferencia: “A magyar társadalom 20%-a erősen, 16%-a mérsékelten antiszemita”

Írta: Szombat - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle

A zsidó-keresztény értékeken alapul a kormányzás Magyarországon – jelentette ki a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára hétfőn Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián.

Magyar Tudományos Akadémia

Azbej Tristan erről az Antiszemitizmus Magyarországon: látszat és valóság című kétnapos, a Danube Institute által szervezett angol nyelvű konferencia megnyitóján beszélt.

Az emberi méltóságot meg kell védeni, a kabinet fő feladata, hogy jóllétet biztosítson az állampolgárainak – hangoztatta.

Kijelentette, hogy az elmúlt tizenegy évben olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyek példátlanok a magyar történelemben. Bár a lépések hatékonysága talán vitatható, a kormány őszinte szándéka az antiszemitizmus elleni küzdelemben nem – mondta.

A nemzetközi közösségnek fel kellene ismernie a magyar intézkedések jelentőségét – hangoztatta Azbej Tristan. Hozzátette: nem akarnak leállni az erőfeszítéseikkel, céljuk, hogy a zsidók jól és biztonságban érezzék magukat Magyarországon.

Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete azt mondta, hogy Magyarországon él Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, és a tagjai biztonságban sétálhatnak az utcán, az intézményei pedig rendben működnek.

Ez sokat elmond nyolcvan évvel a holokauszt után – vélekedett.

Magyarország az Európai Unióban a lista alján található az antiszemita támadások számát tekintve, ebben szerepet játszott, hogy a kormány zéró toleranciát hirdetett a jelenséggel szemben – jegyezte meg.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke kijelentette, hogy a holokauszt képes a második generáció tagjaiban mai napig ható traumákat okozni.

Magyarországon jobb a zsidók helyzete, mint Európa más államaiban, szabadon felvállalhatják az identitásukat az utcán, fizikai támadások csak elvétve érik őket. Ennek ellenére élnek félelmek a közösség tagjaiban, nincs azonban olyan antiszemitizmus az országban, amelyből ezeket közvetlenül le lehetne vezetni – hangoztatta.

Heisler András is méltatta a kormány intézkedéseit, a zéró tolerancia elvét, a zsinagógák és az elhagyatott temetők felújítását.

A pozitívumok mellett megemlítette, hogy az online térben mindenütt terjed az antiszemitizmus, a koronavírus-járvány ráadásul új összeesküvés-elméleteket is szült.

Szociológiai felmérések szerint a zsidók állampolgári komfortérzete nem megfelelő. Az antiszemitizmus jelen van a társadalomban, a nézetnek minden politikai párt támogatói körében akadnak hívei.

A társadalom egyharmada antiszemita kisebb-nagyobb mértékben – mondta Heisler András a Medián felmérésére hivatkozva.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija hangsúlyozta, hogy az utóbbi években csökkent az antiszemitizmus, de még mindig jelentős mértékű, és a jelenséget csak hosszú távon lehet leküzdeni.

Frölich Róbert országos főrabbi úgy vélekedett: bár a magyarországi antiszemitizmus mértékéről szóló statisztikák kedvező képet festenek, nem feltétlenül fedik a valóságot.

Úgy fogalmazott, hogy egyetlen antiszemita megnyilvánulás is eggyel több az elfogadhatónál.

Utalt a konferencia címére: látszat és valóság. Szavai szerint az antiszemitizmus megjelenése valóban alacsony szintű, de ez nem a valóság. A valóság ugyanis nem csupán az, ami a statisztikákban megjelenik, hanem az is, amit az emberek megélnek, például amikor beülnek egy kisváros kocsmájába.

Frölich Róbert szerint fontos az oktatás, amely hosszú távon fejti ki hatását.

John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke is megjegyezte, hogy az antiszemitizmus jelen van Magyarországon, de kisebb mértékben, mint Nyugat-Európában. Reményét fejezte ki, hogy a jelenség teljesen eltűnik. – írja összefoglalójában az MTI.

*

A mazsihisz.hu-n közzétett előadásában Heisler András Mazsihisz elnök többek között úgy fogalmazott:

“A magyar kormány nagyvonalú támogatásával megújult a Rumbach utcai zsinagóga, néhány nappal megnyitását követően pedig egy csodálatos vallási eseménynek örülhettünk: 12 zsidó leány közös Bát Micváját tartottuk, ami minden zsidó család számára emlékezetes esemény. Szerettem volna kivetíteni a képeket erről a szertartásról, de nincsenek. Nem készültek, mert a lányok szülei úgy döntöttek, ne készüljenek nyilvános felvételek. Hogy miért? Mert félnek. Félnek attól, mi lesz, ha a munkatárs, a szomszéd, az ismerős majd felismeri őket, netán nekik szegezik a kérdést: ti tényleg zsidók vagytok? (…)

Szögezzük le: félelmek ugyan vannak, de Magyarországon ma nincs olyan antiszemitizmus, amiből mindez direkt módon következne. Budapesten szabadon lehet az utcákon kipában járni, nincsenek – vagy csak tényleg elvétve – fizikai atrocitások zsidó emberek, zsidó intézmények ellen. Magyarországon ebben a tekintetben ma jobb a helyzet mint Európa más országaiban – ezt felelősséggel lehet állítani.

Az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett zéró tolerancia elve, a zsinagógák, az elhagyott temetők felújításai, a zsidó infrastruktúra fejlesztésére kapott állami támogatások, a fizikai biztonság a felületes szemlélő számára szinte paradicsomi állapotokat mutat. A szociológiai felmérések mégis azt jelzik, hogy a zsidó közösség tagjai a létező antiszemitizmus jelenségét egyre intenzívebbnek érzik, állampolgári komfortérzetük romlik. Felelős zsidó vezetőként e mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Nem tagadható, hogy a felsorolt kormányzati döntések ellenére a társadalom egészében jelen van az antiszemitizmus. Minden parlamenti párt támogatói körében – ha különböző mértékben is –, de a kutatások adatai szerint ma is elfogadhatatlan mértékű a zsidók elutasítása. A szélesen vett társadalomban még mindig divatos az elharapott félmondatokból álló, sokat sejtető, bennünket bántó beszéd. Ott, ahol minden évben neonácik röhögik szembe a világot, és hagyományőrző teljesítménytúrának álcázott felvonulásokra kapnak engedélyt, ahol megadatik a lehetőség számukra egy kis nyilas-náci romantikázásra, ott valami baj van. Ott, ahol egy demokratikusan megválasztott főpolgármestert a magyar történelem egyik legnagyobb gonosztevőjeként, Szálasiként ábrázolják, ott valami baj van. Ott, ahol az ország miniszterelnökét Hitler-bajusszal lehet címlapon megjelentetni, ott valami baj van, s ott, ahol a XXI. században listázásra buzdítják a parlamenti képviselőket, valami baj van. A holokausztot nem csak relativizálni tilos, de a hozzá kapcsolódó jelekkel játszadozni is veszélyes. Ezt teszik jobb és baloldali politikusok, aztán nem győznek egymásnak magyarázkodni.”

A Mazsihisz elnöke, a szervezete által létrehozott Goldziher Ignác kutatócsoport által készített antiszemitizmus felmérés adatait ismertette:

“A felmérés megkülönbözteti a fizikai atrocitást, a fenyegetést, a rongálást, az antiszemita gyűlöletbeszédet, az összeesküvés-elméleteket és az úgynevezett közéleti antiszemitizmust. Magyarországon az első három típusban az esetszámok rendkívül alacsonyak, ráadásul csökkenő tendenciát mutatnak. Nyugat-Európával összehasonlítva a helyzet lényegesen kedvezőbb – persze a multikulturális társadalmaknak és Magyarország viszonylagos egynemű nemzeti közösségének összehasonlítása egy-egy adat összevetésénél bonyolultabb feladat.

Az online térben tapasztalható antiszemita megnyilvánulások viszont mindenhol emelkedő tendenciát mutatnak. A járvánnyal kapcsolatban új összeesküvés-elméletek jelentek meg, s e mellett talán a legszenzitívebb, egyben legkritikusabb terület a közéleti antiszemitizmus. Kritikus, mert e kategória valójában nem tartalmaz semmi olyat, ami a törvény betűje szerint vétség lenne. Mégis, a zsidóellenességnek egyik alattomos formája, ami a közösségünk közérzetét alapvetően befolyásolja.

Mit gondolhat az Auschwitzból hazatért, szellemileg ma is friss 96 éves holokauszttúlélő édesanyám, ha azt hallja, hogy Horthy a zsidók védelmezője volt? El kell-e hinnünk, hogy a mindenből, az emberi méltóságukból kisemmizett magyarországi zsidók remek körülmények között érhették meg az 1944-es esztendőt, egészen addig, amíg a magyar csendőrök a vagonokba zsúfolták, vagy éppen a nyilasok a Dunába lőtték volna őket?

A Horthy-kor revíziójában közreműködő, a vészkorszak eseményeit relativizáló történészek elismerése, egykori antiszemita közéleti személyek, írók piedesztálra emelése, vagy épp’ egy egész alakos Horthy-szobor avatása a magyarországi zsidó közösség tagjait frusztrálja, bizonytalanságot, félelmet kelt bennük.

Nézzünk szembe a tényekkel. A Medián felmérése szerint a magyar társadalom 20 százaléka erősen antiszemita, mérsékelten antiszemita további 16 százalék. Az előző esztendőkhöz képest nincs jelentős elmozdulás, ami a nyugat-európai antiszemitizmus erőteljes növekedése mellett akár jónak is mondható. Az „Orbáni” zéró toleranciára figyelemmel azonban nem lehetünk elégedettek, hiszen a társadalom harmada enyhébb, vagy erősebb formában antiszemitizmussal fertőzött. Magas a holokauszttagadók és relativizálók aránya. Ez a szám 2018-ban ugrott meg, és jelenleg is a népesség 20 százalékára jellemző a relativizálás, 10 százalékban – az egyébiránt törvénybe ütköző – holokauszttagadás. Valami hiányzik a rendszerből.  Az oktatás fontossága ebben a kérdésben nyilvánvaló lenne, de amíg rasszista nézeteket elfogadó vagy valló ember felelőssége a tantervek kialakítása, valódi eredményeket ne várjunk.

A felmérés szerint a zsidók elutasítása “kéz a kézben” jár más kisebbségek elutasításával. Arra kérek ezért mindenkit, ne csodálkozzon, amikor érzékenyen reagálunk bármely más kisebbségi csoport elleni fellépésre, vagy gyűlöletkeltésre.

Az Izrael-ellenes anticionizmus az antiszemitizmus egyik formája. A hazai közélet és közbeszéd ebből a szempontból jobban áll, mint sok más ország. Magyarország kormányának egyértelmű kiállása Izrael mellett fontos, az anticionizmus hazánkban nem elfogadott, s a magyar kormány ebben bizonyára jelentős szerepet játszott – mindez a zsidók számára megnyugtató. Köszönet érte.

Összességében van tehát mit tenni, van hová fejlődni. Orbán Viktor miniszterelnök és kormányának antiszemitizmus elleni erőfeszítéseit értékelni, a meglévő hibákkal foglalkozni kell. Az antiszemitizmus ugyanis az egész ország közéletét rombolja.

Nem kerülhetek meg még egy jelenséget. A Times of Israelben olvashattunk egy cikket: az újság szerint az egész európai zsidóság jövője szempontjából fontos, hogy országaikban ne engedjék a zsidó szervezetek közötti megkülönböztetést. Ha kormányok választhatják ki azokat a zsidókat, akiket szeretnek és azokat, akiket nem, az megengedhetetlen manipulációhoz vezet. Magyarországon egyetlen csoport kapja az állami finanszírozás túlnyomó részét politikai támogatásért cserébe – írja a Times of Israel. Ez a magyar zsidók döntő többsége, de az Európai Unió számára is elfogadhatatlan – olvasható a cikkben.

Nem emeltem volna ki egy újságcikket, ha a tíz legjelentősebb zsidó nemzetközi érdekvédelmi szervezet nem fordult volna az Európai Bizottsághoz, kérve: „biztosítsa, hogy a történelmi beágyazottsággal rendelkező és legitim képviselettel bíró felekezeteket mind a közéleti elismerés, mind a finanszírozás tekintetében azonosan kezeljék másokkal. Jelenleg számos európai kormány nem tartja be ezt az elvet. A hatalmat és a finanszírozást egyetlen, nem reprezentatív felekezetbe összpontosítják” – szól a tíz nemzetközi zsidó szervezet nyilatkozata.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke válaszában kiemelten kezeli az antiszemitizmus elleni küzdelmet. „Mélységesen aggódik az erőszak fokozódása miatt Európa utcáin” és javasolja, hogy Európában segítsék a sokszínű zsidó életet.”

(Az Antiszemitizmus Magyarországon: Látszat és valóság című, június 28-29-én zajló tanácskozás ezen a linken követhető.)

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]