Amikor a zsidók és barátaik segítik Hitlert
Kísérlet a „zsidóság egyenlő Holokauszt”-tézis leküzdésére. Martin Buber filozófus sohasem foglalkozott a soával. Szavaival élve a holokauszt nem a zsidók problémája, hanem az antiszemitáké. Buber értette, hogy a holokauszt nem a kezdet és a vég, a zsidóság több ezer éves történelméből a holokauszt mindössze öt évet ölel fel. Ne segédkezzünk abban, hogy a közönség a ló túloldalára átesve a zsidó szóról rögtön Auschwitzra asszociáljon!
Langer Ármin (fotó: Gregor Zielke)
A minap egy nagy múltú német kisvárosban jártam, ahol részt vettem egy kiállításmegnyitón „Zsidók városunkban” címmel. A cím ellenére a kiállítás ugyanakkor nem a zsidókról szólt, hanem az antiszemitákról. A képek a helyi nácikat és a deportált zsidókat mutatták be. A városnak egyébiránt évszázadokon át aktív zsidó közössége volt. Miután beszéltem a szervezőkkel, egyértelművé vált számomra, hogy eszükbe se jutott volna más szemszögből megközelíteni a témát. A zsidóság a legtöbb német számára a holokausztban és az antiszemitizmusban való nem-létünket jelenti.
A helyzet hasonló Magyarországon is. Nem akartam elhinni, mikor először voltam az Élet Menetén: mégis hol van ez a százezer ember, megannyi nem-zsidó, amikor a zsidóság pozitív oldaláról van szó? A Mazsihisz mikor érti meg, hogy hivatalos honlapján nem szerepelhet nyolcszor többször a holokauszt szó a Tóra szónál, vagy hogy az 1%-os kampány idején holokauszt túlélőkkel kampányolni kontraproduktív? A magyar kormány miért sulykolja a Sorsok Háza projektet, miközben a zsidó vallás világméretben legnagyobb irányzatához, a progresszív zsidósághoz tartozó magyarországi hitközségeket még vallásos intézménynek sem ismeri el?
Hála azoknak, akiknek pedig hitközségi funkciójuknál fogva a kultúrát és a vallást kéne ápolniuk, létrejött egy olyan zsidó réteg, amelynek tagjai álmukból fölkeltve is föl tudják sorolni a haláltáborokat, de abban már nem biztosak, hogy hét vagy tíz csapással sújtotta-e az Örökkévaló Egyiptomot.
Martin Buber filozófus munkássága során sohasem foglalkozott a soával. Szavaival élve a holokauszt nem a zsidók problémája, hanem az antiszemitáké. Buber értette, hogy a holokauszt nem a kezdet és a vég, a zsidóság több ezer éves történelméből a holokauszt mindössze öt évet ölel fel. Félreértés ne essék, igen, kutatnunk kell a történelem e sötét foltját, amit aligha lehet hasonlítani más eseményekhez, emlékeznünk és emlékeztetnünk kell rá más népirtásokkal szembeni egyéni jellemzői miatt. Rendezhetünk tárlatot is „Zsidók városunkban a III. Birodalom idején” címmel: de ne segédkezzünk abban, hogy a közönség a ló túloldalára átesve a zsidó szóról rögtön Auschwitzra asszociáljon!
Tény, hogy pszichológiai szempontból sokkal könnyebb kötődni a holokauszthoz, mint a zsidóság pozitív oldalához – de ez a holokauszt-megszállottság épp zsidóságunk elhagyását vonja maga után. A soá folyamatos emlegetésével paradox módon pontosan Hitlert hagyjuk győzni. Ugyanezt látom problematikusnak a Sorsok Házával kapcsolatban, valamint az újabb és újabb antiszemitizmus-kutatások alkalmával, mint amilyen legutóbb a New York Times zsidókat megcélzó kérdőíve volt, vagy korábban az EU-s online felmérés.
A privilegizáltak félelme
Pár hete újabb kutatás eredménye látott napvilágot, ismét a zsidók félelmeiről. A nyolc államban végzett, európai uniós forrásokból finanszírozott internetes felmérés – tehát egyáltalán nem tudományos kutatás – a szokásos eredményre jutott: Európa zsidói félnek. Félnek a muszlim bevándorlóktól és a szélsőjobboldaltól. Ezzel egy időben a berlini vallásközi kapcsolatokért (!) felelős rabbi azt nyilatkozza, hogy több olyan terület is van a nagyvárosban, ahol a muszlim bevándorlók miatt zsidóknak nem ajánlatos tartózkodniuk. Én egy ilyen negyedben lakom, jól kibeszéltük Oszamával, a fodrászommal és az izraeli szomszédaimmal ezt a kijelentést. Nem tudtuk lenyelni.
