“Alkalmatlannak tartom a szervezet vezetésére” – interjú Heisler Andrással

Barátságos beszélgetések és több milliárd forintos állami támogatás – mára ez jellemzi a Mazsihisz és a kormány kapcsolatát. A zsidó szervezet szinte az egész évet végigharcolta a kormánnyal, és bár az emlékmű ennek ellenére ott áll a Szabadság téren, a szervezet elnöke mégis sikeresnek tartja a küzdelmüket. Heisler András szerint a Mazsihisz mára megkerülhetetetlenné vált, csak egyes zsidó vezetők hataloméhésége mérgezi a békés együttélést. Zoltairól továbbra is meg van a véleménye, de most sokkal jobban idegesíti Schwezoff Dávid. Interjú Heisler Andrással.

Feltűnően nagy a csönd, milyen most a viszony a kormány és a Mazsihisz között?

Heisler András: Mindenképpen javuló. Az év elején kirobbant konfliktus, a Mazsihisz közgyűlésének markáns döntése óta (a szervezet nem vesz részt az állami holokauszt-emlékév rendezvényein) érdemi kapcsolatunk gyakorlatilag nem volt a kormánnyal. A szeptemberre újra összehívott zsidó közösségi kerekasztal mindannyiunk számára áttörésnek tűnik. Azóta intenzív a kormánnyal a kapcsolat.

Ez mit jelent?

Heisler András: Lázár János államtitkár helyettesével nagyon sűrű a kapcsolata a zsidó szervezeteknek, és nem csak a Mazsihisznek. Azokat a projekteket, amelyeket a kormány is el akar indítani, most közösen próbáljuk kibontani, Lázár Jánossal is volt már személyes találkozónk – ahogy mondani szokták a sajtóban, konstruktív volt. Mára világossá vált mindenki számára, hogy Magyarországon zsidó kérdésekben a Mazsihisz nem megkerülhető.

Azért voltak olyan szakaszai a kormánnyal való konfliktusnak, amikor nem pont az rajzolódott ki, hogy a Mazsihisz megkerülhetetlen.

Heisler András: Igen. De ami mára kialakult, az az elmúlt háromnegyed év kitartó munkájának az eredménye.

Visszatérő kritika zsidó szervezetektől, hogy a kormány hülyét csinált a Mazsihiszből, hiszen azt a három dolgot, ami ellen küzdöttek, gyakorlatilag egy az egyben lenyomták a torkukon.

Heisler András: Aki ezt gondolja, az nem érti a folyamatok lényegét. Három csúcspontot jelöltünk ki az év elején. Az egyik ilyen volt a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű. Azt mondtuk, hogy azt nem szabad megépíteni, mert az üzenete hamis. A szobor ellen olyan társadalmi ellenállást generáltunk, ami végül odáig vezetett, hogy a kormánynak az éj leple alatt kellett az emlékművet a helyére csempésznie. Nem lett felavatva, nem lett leleplezve, nem mondtak beszédeket és nem hangzott el a himnusz. Ez az emlékmű nem az a hely, aminek tervezték. Számomra egy csúnya utcai tárgy, és azt az üzenetet, amit hordozott volna, nem tudja gyakorolni. Úgy gondolom, lehetőségeinkhez mérten elértük a maximumot.

Úgy is, hogy eredetileg az akarták, hogy egyáltalán ne álljon ez a szobor?

Heisler András: Persze, mert nézni kell a realitásokat. Ha egy kormány fel akar építeni egy emlékművet, vagy tízet, akkor felépíti. Ezt megakadályozni nem volt lehetőségünk.  De a másik dolog, ami ellen felemeltük szavunkat, Szakály Sándor ügye volt. Azt kértük, hogy a kormány mentse fel a Veritas Történeti Intézet vezetése alól. Ezt nem tette meg a kormány, ezzel tisztában vagyunk. A kérésünk – tudjuk – nem teljesült. Szakály azonban szervezett nemrég egy konferenciát,aminek két fontos tanulsága volt. Egyrészt beszédét teljesen másképp hangszerelte, mint a korábbiakat. Másrészt jelzésértékű és pozitív, hogy nem csak a jobboldalra pozicionált történészek ültek, vagy adtak elő a konferencián. Szakályt ugyan nem tudtuk elmozdítani a helyéről, de a folyamatokat – talán -jó irányba módosítottuk. A harmadik ügy, a Sorsok Háza projekt. Szerettünk volna garanciát kapni arra, hogy a projekt történelmi üzenete a hiteles valóságot közvetítse. A kerekasztalon Lázár Jánostól ezt most megkaptuk  azzal, hogy a kiállítást csak akkor nyitják meg, ha a zsidó szervezetekkel konszenzusra tudnak jutni. Ez fontos politikai deklaráció volt, nem véletlenül ütötte ki a biztosítékot Schmidt Máriánál.

Rá lesznek kényszerítve, hogy együttműködjenek Schmidt Máriával?

Heisler András: Most azt valószínűsítem, hogy nem fogunk tudni vele együttműködni,  persze ő sem velünk, de Lázár János garanciája nagy biztonságot jelent számunkra.

Két dologgal fenyegették a kormányt: kivonulnak a Holokauszt-emlékév állami rendezvényeiről és visszadják a szintén állami Civil Támogatási Alap pályázati pénzeit. Végül önkormányzati rendezvényeken mégis részt vettek, és nem is mondtak a teljes támogatási összegről.

Heisler Andárs: Ezt rosszul tudja. A sajtó nem pontosan informálta az olvasókat. Mi két dolgot vállaltunk: egyrészt, hogy távol tartjuk magunkat minden olyan megemlékezéstől, amit a kormány szervez. Ezekre nem is mentünk el. Nem kormány által szervezett megemlékezéseken rendszeresen ott voltunk. Sokan összemosták ezt a két dolgot, ezért még egyszer rögzíteném, hogy kormányrendezvényre nem mentünk el egyszer sem. Döntésünket a mai napig betartottuk és betartjuk.

És az önkormányzatiakra?

Heisler András: Az önkormányzat más. Önállóak és elvileg függetlenek, az önkormányzat nem kormányzat. Egyébként rendkívül színvonalas projektek indultak az egész országban, néhány városban olyan értékeket tudtak alkotni, amelyek párját ritkítják. A megalkotott kiállítások iránt egyes helyeken már külföldről, akár a tengeren túlról is érdeklődnek. Magyarország büszke lehet ezekre az eredményekre.

Tehát ha például Kósa Lajos szervezett volna egy rendezvényt Debrecenbe, arra is elmentek volna?

Heisler András: Igen. Kósa Lajos egy nagyváros független polgármestere. Tudjuk persze, hogy ő a Fidesz élcsapatának tagja, de ebben a kontextusban ő egy önkormányzat vezetője. Az értékképzést nem szabad párt oldalaktól függővé tenni.

Akkor azt is rosszul tudom, hogy 286 millió forint volt az igényelt civil alapos pénz, de ebből csak 42 milliót utasítottak vissza?

Heisler András: Igen, ezt is rosszul tudja. Az ön által említett nagy összeg nem a Mazsihisz civil alapja volt, hanem sok szervezeté együtt. Mindig csak a saját nevünkben nyilatkoztunk, és maradéktalanul visszaadtuk a nekünk szánt pénzt. A Mazsihisz amit vállalt, teljesített. Azért, hogy más szervezetek végül visszaadták-e, nem tudunk felelősséget vállalni. Már az elején is mondtuk, hogy nincsenek elvárásaink, mindenki maga dönt a lelkiismerete alapján. De ennél is továbbmegyek. A Mazsihisz az első pillanattól deklarálta, hogy nem kíván  ebben a kérdésben más zsidó  szervezetek felé elvárásokat megfogalmazni, sem más szervezeteket ez alapján megítélni. Ez szerintem tiszta beszéd volt. Aki ma ezekről a mondatokról elfeledkezik és összemossa a szervezetek vállalásait a Mazsihiszével, az vagy nem ért hozzá, vagy nem jó szándékkal kezeli a kérdést.

A szeptemberi kerekasztalon többmilliárd forintot ajánlott fel Lázár János a kormány nevében a Mazsihisznek. Mennyit kaptak pontosan és mire?

Heisler András: Az összeget nem lehet még pontosan tudni. Azt igen, hogy mire kapjuk, és ezek nagyon fontos dolgok és persze jelentős, komoly pénzügyi források. Fontos volt például a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújításának, és benne az Együttélés Háza projekt megvalósításának elfogadása. Az épület rendbetételével Budapest egy szégyenfoltját szüntetjük meg, és a felújítás a nemzeti vagyon megőrzését szolgálja. A fővárosin kívül két vidéki zsinagóga felújításáról is kormányhatározat született, valamint jelzést kaptunk arra, hogy az elhagyott zsidó temetők kérdésében is segítséget fogunk kapni.

Az tehát nem hangzott el, hogy ezekre mennyi pénzt kapnak?

Heisler András: Összeghatárokról beszéltünk, ezek ma még nem kialakult számok. A Rumbach projekt ennél előrébb tart, ott konkrét javaslat is elhangzott.

A teljes interjú itt olvasható.