„Akkor leszünk igazi ország, amikor már lesznek bűnözőink és kurváink”
A Klára virágos ruhája egy 14 éves korában koncentrációs táborba hurcolt, s ott a tábori bordélyba kényszerített fiatal lány története, aki évtizedek múltával, immáron szabad emberként, olykor még magára ölti egykori „munkaruháját”, hogy ezzel pénzt keressen. A könyv szerzőjével, Shiri Zsuzsával, az MTI izraeli tudósítójával beszélgettünk tragédiákról, újrakezdésről és jelenkori háborúkról.
Shiri Zsuzsa
– Hogyan jött a könyv ötlete?
Még az egyetemen (a Tel-avivi Egyetem rendező-producer szaka – GSA) csináltam egy kisfilmet, aminek az volt a címe, hogy „A piros ruha”. Ez egy tizenhárom éves kislányról szólt, aki egy gyönyörű, piros ruháról ábrándozik, amelyet megvenni nem tud, lévén, hogy az nagyon sokba, kétszáz sékelbe kerül. Végül a szomszéd férfi segítségével jut hozzá, persze nem felebaráti szeretetből, hanem, vélhetően, bizonyos szolgálatok fejében. Ezt a filmemet később más, szintén egy-egy konkrét ruhával, például egy fehér esküvőivel kapcsolatos, azóta már részben megvalósuló ötlet követte, szeretném, ha egyszer ezekből trilógia is készülhetne. Az is foglalkoztatott, vajon egy kurva hogyan viszonyul ahhoz a ruhához, ami az ő számára tulajdonképpen nem más, mint munkaeszköz. Klára és a bordélyban nap, mint nap használt virágos ruha története ugyanis a háború után nem ér véget: később, már Izraelben több alkalommal is magára ölti, amikor épp pénzre van szüksége.
– 2012-ben jelent meg egy német nyelvű tanulmánykötet a koncentrációs táborokban kialakított bordélyokról. Ismered ezt a könyvet?
Igen, ismerem, ezen kívül több, róla szóló cikket is elolvastam. A szóban forgó könyv egyébként egy német történész doktori disszertációja, alapos munkának tartom. Az általa felhasznált dokumentumok tanúsága szerint összesen tíz ilyen bordély működött koncentrációs táborokban.
– A regény két, egymással párhuzamos idősíkon játszódik. Klára emlékei, illetve az izraeli jelen váltogatják egymást. Az íráshoz milyen módszert választottál?
A hitelességre törekedtem, de nem ragaszkodtam mindenáron az ún. dokumentarista stílushoz, hisz maga a regény jórészt fikció. Persze a második világháborús részekhez, vagy például a kibuclét bemutatásához sokat segített, hogy két évig dolgoztam, interjúztam a Yad Vasemben, illetve hosszabb-rövidebb ideig éltem kibucban. Ezek mindenképpen hasznos időszakok voltak a számomra.
– A regény többek között azt az izraeli, első generációs élethelyzetet is pontosan ábrázolja, hogyan tud valaki új életet kezdeni egy teljességgel idegen országban, idegen emberek között. Egy ilyen helyzetben mi lesz a múlt szerepe?
A főszereplő Klára legfontosabb dilemmája, hogy beszéljen-e egyáltalán a férjének mindarról, ami vele a holokauszt idején történt. Sokat gondolkodtam ezen, s végül úgy döntöttem, semmit nem mond el neki. Klára számára ugyanis a múlt „eltörlése” az újrakezdés záloga is egyben.
Kapcsolódó cikk:
Klára virágos ruhája – részlet Shiri Zsuzsa a könyvhétre megjelent regényéből
