Akit a Dunába lőttek, de a kutya sem emlékszik rá
A hetven éve az életmentő tevékenysége miatt a Dunába lőtt katolikus hitoktatónőre, Bernovits Vilmára emlékezünk.
December 27-én volt hetven éve, hogy Salkaházi Sára, a Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társaságának apácája de facto a Dunába lövette magát. Simán megúszhatta volna – mint ahogy a három nappal korábban Sopronkőhidán kivégzett Bajcsy-Zsilinszky Endre is –, de akárcsak Bajcsy, ő is vértanú akart lenni, ha már a rendnél menedéket keresett és talált zsidók életét nem tudta megmenteni. A magyar állam a Soá – és egyáltalán: a II. világháború – idején száz százalékig lejáratta magát. A magyar társadalom is vastagon – részletek Bibónál, Márainál. Hogy a magyar társadalom nem százszázalékosan, többek közt Salkaházi Sárának, Bajcsy-Zsilinszky Endrének vagy a Salkaházival együtt szintén a Dunába lőtt, méltatlanul elfeledett Bernovits Vilma katolikus hitoktatónőnek köszönhető.
Itt az ideje megjegyezni az egy jómódú polgárcsaládban 1901. április 8-án – akárcsak Slachta Margit és Salkaházi Sára – Kassán született Bernovits Vilma nevét is. Szülővárosában érettségizett, majd Budapestre költözött, ahol hitoktatói oklevelet szerzett, és végzettségének megfelelően tanított.
1944-ben Bernovits komoly életmentő tevékenységet folytatott: nemcsak kikeresztelt életveszélyben lévő zsidókat, de mindenféle formalitás, tehát valódi keresztelés nélkül is adott ki keresztleveleket az üldözötteknek. Tényleges életveszélyben volt: már decemberben egy nyilas razzia során az mentette meg az életét, hogy egy keresztlevelet – mint a tevékenységét bizonyító iratot – hirtelen megevett.
